eper-bazsalikom // strawberry-basil

Két repülés között :D Múlt héten Anglia, jövő héten Izrael - ilyen a történészek élete. Persze aztán itthonra úgy felgyűltek a feladatok, hogy ezt a csokit is csak három részletben bírtam megalkotni. Az alapkoncepció az arany-fekete színkombináció volt, ebből akartam afféle geometrikus-szecessziós jellegű mintákat kihozni. A festéssel iszonyú sok idő elment, igen pepecs munka volt, de azt hiszem, megérte a ráfordított energiát. És mivel eperszezon van, mi más is lehetne a töltelék, mint egy pihe-puha epermousse?

Hozzávalók:
70 ml eperpüré
két bazsalikomlevél
2 lapzselatin
60 gr fehércsoki
100 ml tejszín
20 gr porcukor
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Az epret leturmixolom, kipasszírozok belőle 70 ml-t, amelybe beletépkedek két bazsalikomlevelet. Felteszem melegedni. Addig hideg vízbe áztatok két lapzselatint. Amikor az eper felforr, belekeverem a zselatint, a masszát félreteszem. Vízgőz felett felolvasztom a fehércsokit, az eperpüréhez keverem. A tejszínhez hozzáöntöm a porcukrot és kemény habbá verem. Beleforgatom az eperpürét, majd hűtőbe teszem a mousse-t két órára.
A bonbonforma mélyedéseit kifestem feketével. Fogpiszkálóval rajzolom meg bele a mintákat, amiket aztán átfestek arannyal (na jó... ez így tök egyszerűen hangzik, de mivel szinte minden bonbonra másféle minta készült, ez az egész folyamat 3-4 óráig tartott).
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket az epermousse-szal, ismét hűtőbe teszem a bonbonokat. Néhány óra múlva előveszem a formát, és temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.

Between two flights :D Last week it was England, next week it's gonna be Israel - the life of a historian. Of course by the time I came back home, all the tasks accumulated so I could prepare these bonbons only in three instalments. My basic concept was black-gold; I wanted to create geometric-art nouveau patterns. Painting took an awful lot of time, but I believe it was worth all the pain and energy. And since it's strawberry season, what else could be the filling, if not a fluffy strawberry mousse?!

Ingredients:
70 ml strawberry puree
two basil leaves
2 gelatin sheets
60 gr white chocolate
100 ml cream
20 gr icing sugar
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I blend the strawberries and take 70 ml of the juice, in which I put the basil leaves torn into little pieces. I heat the puree and in the meanwhile soak two gelatin sheets in cold water. When the strawberry starts simmering, I add the gelatin, stir it then put it aside. I melt the white chocolate in bain-marie and combine it with the strawberry puree. Finally, I mix the cream and the sugar, and whip it to a stiff whipped cream. I stir the strawberry cream in it and put the mousse in the fridge for two hours.
I paint the cavities of the mold with black. I draw the patterns with a toothpick, then I paint them over with gold (oh well... it sounds so simple but since I made a different pattern on each bonbon, this process took at least 3-4 hours).
I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the strawberry mousse, then I put the bonbons in the fridge. A couple of hours later I seal the bonbons with tempered milk chocolate.

narancs-marcipán // orange-marzipan

Valójában több csoki is el van tárazva, hogy majd írjak róluk, de annyi minden történik egyszerre, hogy ritkán jutok el odáig, hogy írjak is. Utazások, konferenciák, munka, különböző projektek, na meg a könyvem, és a könyvbemutatók, ezzel kapcsolatos interjúk. Magával a könyvvel is rengeteg meló volt (pl. közel száz kép szerepel benne, amiket különböző forrásokból kellett összeszedni), de az ember nem is gondolná, hogy az interjúkra és egyéb promótevékenységre is mennyi idő el tud menni. Aztán persze hamarosan itt a nyár, amikor megint nem lehet majd csokizni a zsillió fok miatt :( No de addig is itt van az első a felgyűlt csokikból, ami egy jóbarátom születésnapjára készült :) Ő volt az aki kulcsszerepet játszott mostani létállapotom kialakításában, méghozzá azzal, hogy összeismertetett a párommal. Szóval nem csak ezt a csokit kapta, hanem még egy tortát is, amire készítettem dísznek egy csokimaszkot (állítólag azóta sem ette meg, pedig lassan meg fog punnyadni :D)

Hozzávalók:
50 ml narancslé
100 gr marcipán
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Kifacsarom és leszűröm egy narancs levét, ebből kimérek 50 ml-t. A marcipánt kis darabokra szaggatom, és összegyúrom a narancslével. Ízlés szerint lehet esetleg fahéjat, szegfűszeget is szórni bele.
A bonbonforma mélyedéseit összefröcskölöm narancs és rózsaszín festékkel. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a marcipánkrémmel, és kis időre hűtőbe teszem a formát. Végül a maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat.

I reality, I have several chocolates in store to be written about, but so many things keep happening at the same time that I rarely have time to write. Traveling, conferences, work, various projects, and of course my book and the book launches, interviews. There was a lot of work with the book itself too (e.g. it contains close to a hundred photos which had to be obtained from different sources), but one wouldn't even think how much time the interviews and promotion takes up. And then summer is here soon, when I won't be able to make chocolate any more because of the trillion degrees :( But until then, here is the first one from among those in the store - I made these bonbons for a friend's birthday :) He was the one who played a key role in my current situation by introducing me to my boyfriend. So he didn't only get the chocolates, but also a cake with a chocolate mask decoration (which he still hasn't consumed even though soon it will go to waste :D)

Ingredients:
50 ml orange juice
100 gr marzipan
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I squeeze the orange and sieve the juice, then take 50 ml apart. I tear the marzipan into little pieces and knead it together with the juice. You may also add cinnamon or clove.
I sprinkle orange and pink paint in the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the marzipan cream and place the mold in the fridge for some time. Finally, I seal the bonbons with the leftover chocolate.

mandulakrém // almond cream

Első alkalom, hogy fekete festéssel kísérletezek. Eddig mindig úgy gondoltam, hogy az étcsoki elég jó sötét alapnak, de be kellett látnom, hogy ez nem igaz. A fekete még annál is feketébb, iszonyú elegáns és iszonyú jól néz ki, szerelem. Ráadásul minél sötétebb az alap, annál jobban látszik, hogy szépen fénylik a bonbon. Tölteléknek egy szerepjáték estére vett, végül el nem fogyasztott zacskó mandulát választottam, mert a mandula yummy és karamellizált formában még annál is finomabb!!

Hozzávalók:
150 gr sós, pirított mandula
75 gr cukor
pisztáciaolaj
250 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
A cukrot kimérem és egy serpenyőbe öntöm. Addig melegítem, míg szép, aranybarna karamellt kapok. Mivel a mandula már pirítva volt, csak ekkor öntöttem hozzá. (Ha nincs megpirítva, akkor előbb azt is el kell végezni, sima, olaj nélküli serpenyőben) Összeforgatom a mandulát a karamellával, majd amikor mindenhol bevonta a mandulaszemeket, szilikonlapra öntöm őket, és szétterítem. Megvárom, míg kihűl a mandula, ekkor aprítógépbe teszem, hozzáöntök néhány kiskanálnyi pisztáciaolajat, és addig aprítom, amíg krémes állagú lesz.
A bonbonformába fehér, majd rózsaszín festékkel fröcskölök. Ezután fekete festékkel kifestem a mélyedéseket. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a mandulás krémmel, és néhány órára hűtőbe teszem a formát. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

This is the first occasion that I painted black bonbons. I always though that dark chocolate is dark enough as a background - I officially take that back :D Black is even more black, terribly elegant and looks terribly good, it's love at first sight. Moreover, the darker the basis is, the more the shine can be seen. As filling, I prepared a sack of almonds (originally bought for a RPG evening) because almonds are yummy and they are even yummier if they are caramelized!!

Ingredients:
150 gr salty, roasted almonds
75 gr sugar
pistachio oil
250 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
I pour the sugar in a pan and warm it until I get nice, golden brown caramel. Since my almonds had already been roasted, I left this step out and poured them in the caramel only when that was ready (if your almonds are not roasted, you have to do that too, in a pan without oil) I combine the almond and the caramel until the latter coats the almonds, then I pour them on a silicone sheet and spread them. I wait until the almonds cool down, then I put them in a food processor together with some pistachio oil, and grind them until I get a smooth cream.
I sprinkle the bonbon mold with white then pink food paint. Then I paint the cavities with black. I temper the dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the almond filling and place the mold in the fridge for some hours. Finally, I temper the leftover dark chocolate and I cap the bonbons.

csupakókusz // all-in-coconut

A világ legjobb fogászának és csapatának készült ez a bonbon (remélem mindenki érzi a helyzet iróniáját XD). 

Hozzávalók:
30 ml kókuszolaj
20 gr kókuszreszelék
80+150 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Megolvasztom a kókuszvajat, hozzáadom a kókuszreszeléket és egy-két percig kis lángon melegítem, hogy a kókusz picit megpuhuljon. Vízgőz fölött megolvasztok 80 gr étcsokit, a kókuszolajhoz keverem.
Fehér ételfestékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálok 150 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a kókuszos krémmel és kis időre hűtőbe teszem. Végül temperált étcsokival lezárom a bonbonokat.

I made these bonbons for the world's best dentist and his team (I hope you feel the irony XD)

Ingredients:
30 ml coconut oil
20 gr shredded coconut
80+150 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
I melt the coconut oil, then I add the shredded coconut and let them simmer for 12 minutes until the coconut gets soft. In a bain-marie, I melt 80 gr dark chocolate and combine it with the coconut oil.
I sprinkle white food paint in the cavities of the mold. I temper 150 gr dark chocolate; I prepare the bonbon shells. I fill them with the coconut cream and put them in the fridge for some time. Finally, I seal the bonbons with tempered dark chocolate.

Vénusz bimbói // nipples of Venus

- Felkelthetem az érdeklődését Vénusz bimbóival?

A Csokoládé című film ikonikus mondatában szereplő édességet régóta el akarom készíteni, de az első próbálkozásom anno kudarcba fulladt (nem lett elég szilárd a ganache). Most azonban újra próbálkoztam, új arányokkal, és ezúttal sikeres lett a kísérlet! A Vénusz bimbói desszert valójában többféle változatban létezik, az eredeti, olasz csoki gesztenyepürével készül. Én azonban nagyon csokis-fűszeres, érzéki ízt akartam elérni, úgyhogy a Levendula és csokoládé blogon található receptet alakítottam át. 

Mivel közeledik a húsvét, azt hiszem, ideje újraolvasni a Csokoládét ;)) És persze megnézni a csodálatos filmet. Mindkettő kedves a szívemnek, mivel a valódi főszereplő bennük a kakaó és a csokoládé, és ez így is van rendjén - szívet melengető látni azokat a gyönyörű képsorokat, amikor Vianne csokoládét készít, töri a kakaóbabot, temperál. Életfogytigtartó szenvedély ez! (tegye fel a kezét, akinek a csokis karrierjére hatással volt a film! ☝)

Hozzávalók:

150 gr tejcsoki

80 ml tejszín

két kiskanál vaj

csili, fahéj

200 gr étcsoki

20 gr fehércsoki

Elkészítés:

Gőzfürdőben felolvasztom a tejcsokit, majd összekeverem a tejszínnel és a vajjal. Végül a fűszereket adom a ganache-hoz, ízlés szerint. Én úgy szeretem, ha nem direktben érződik a csili, hanem miután az ember lenyelte a csokit, egy kis csípős utóíz marad utána. Habverővel keményre verem a krémet, és hűtőbe teszem egy éjszakára. Másnap habzsákba töltöm és sütőpapírra kis halmokat nyomok belőle. Ezeket visszateszem a hűtőbe még egy órára.

Temperálom az étcsokit, kimártom a ganache-halmokat. Hagyom megszilárdulni a csokit, végül temperálom a fehércsokit, és belemártom a bimbók tetejét.

"Can I interest you with some Nipples of Venus?"

I've wanted to make the dessert mentioned in this iconic sentence from the movie Chocolat; but my first attempt was a failure (the ganache was not solid enough). This time, however, I tried it again with different proportions and the experiment was a success! In fact, there are different variations of the dessert called Nipples of Venus: the original Italian bonbon is made with chestnut puree. I, however, wanted to achieve a chocolaty-spicy, sensual flavor, therefore I modified the recipe from the Levendula és csokoládé blog.

Since Easter is approaching, I think it's time to re-read Chocolat ;)) And of course to watch the amazing movie. Both of them are dear to me because the real protagonist is cocoa and chocolate and that's how it's supposed to be - it is heart-warming to see those amazing scenes of Vianne preparing chocolate, crashing cocoa beans, and tempering. This is a passion for a lifetime! (hands up if your chocolatier career was influenced by the movie! ☝)

Ingredients:

150 gr milk chocolate

80 ml cream

two small spoons of butter

chili, cinnamon

200 gr dark chocolate

20 gr white chocolate

Recipe:

I melt the milk chocolate in a bain-marie, then mix it with the cream and the butter. Finally, I add the spices. I prefer chili to be felt at the end of a bite: a hot aftertaste in your throat. I whisk the cream until it gets solid, and I leave it in the fridge for a night. The next day, I put it in a piping bag and I squeeze small mounds on a parchment sheet. I put them back in the fridge for an hour.

I temper the dark chocolate, I dip the mounds in it. I let the chocolate get solid, finally I temper the white chocolate and I dip the tip of the bonbons in it.

Farsang // carnival

Babafarsangra készült ez a maszk :) Nagyon egyszerűen színes kakaóvaj és ecset segítségével festettem.

Once upon a time, there was a city. It was a quite ordinary city with bigger and smaller houses, pigeons on the streets and bridges arching over the river. And in the middle of this city stood a white castle. And in the green park of the castle stood a small bench, from where a stunning view opened on the old town and the river.

This was the contemplating spot of the Dragonmaster-Without-Dragon. The Dragonmaster, unlike the other ordinary citizens of the city, could see the shadows of kings who had once trodden the paths of the green park, he understood the whisper of the breeze and when he woke up at dawn and heard the roof tiles rattling, he knew that the night creatures that walk the roofs in the moonlight, are climbing back into the darkness to hide their delicate skin from the rays of the sun.

But even though the Dragonmaster perceived the creatures of the otherworld, he was lonely, because none of his friends, not one other person in the city could see them, and he was lonely as he had no dragon to tame and train.

One fine spring day the Dragonmaster was sitting on his bench, contemplating and waiting for something – even he himself didn’t know for what. The sky was crystal clear above him and the sunshine was warming the white walls of the castle that still kept the winter cold. Around, in the park, the trees and bushes pampered their tiny sprouts and sparrows squabbled among their branches. The fingers of the wind caressed the still dry and yellow grass, then it danced around the bench and whispered in the ear of the Dragonmaster.

He looked up and among the other, ordinary people, he saw a figure approaching.

She was a Barbarian, in ragged clothes and with long, unkempt hair. As soon as they cast an eye on each other, they knew their meeting was not a coincidence. She sat down on the bench of the Dragonmaster and in her presence he felt all her years spent with wandering in distant, wild lands, the wars that she’d fought in the past, and a strange yearning.

'That is right,' said the Barbarian. 'I come from a long journey, from a far-away kingdom. The wind told me that I would find you here.'

'Why were you looking for me?' asked the Dragonmaster.

'Because I have something that will complete both our lives.' She tossed her long hair back. 'I’ve been through many adventures and saw many places and knew many people. But my greatest wish, the one thing I crave for, I have never been able to get hold of, no matter how hard I tried or how far I went. But now that I found you, you can help me and in exchange you will get something that you have been yearning for.'

She dug into one of her deep pockets and took something out of it. This something was round and coarse and shone like a ruby flame in the sunlight.

The heart of the Dragonmaster skipped a beat.

'A dragon egg!' he whispered. 'I’ve been looking for dragon eggs for so many years, I went through the Devil’s Tunnel in the underworld, I swam in the depths of the Stormy Ocean, I even climbed the Fiery Peaks, but to no avail! Where did you find this one?'

'In the most unexpected place of all: after a battle I entered a calm, beautiful forest in the search of new adventures, when an old peasant crossed my path and warned me that there still might be dragons in that part of the wilderness. So I followed his direction and arrived to a pleasant clearing where a thin creek was flowing and flowers were growing in the river bed. But around the field the rocks looked like molten drops of metal, and I saw a red sparkle behind one of them.'

The Dragonmaster looked at the egg.

'I wonder why they left it behind. Can I hold it?'

'I will give it to you, but first you must promise one thing.'

'What is that?'

'When your dragon grows up, whenever I will want to fly with him, you will have to allow me, for that is my greatest wish of all.'

'I promise,' said the Dragonmaster and the Barbarian placed the egg in his hand.

'Now we have to wake him up and hatch the egg. You must stay with me, the dragon has to see you, otherwise he won’t let you touch him.'

'All right then. How do we wake him up?'

'We need the Midnight Fire for that.'

'You have a Midnight Fire in this city?' looked around the Barbarian frowning.

'No, not here, but I know where we can find it.'

So when the night descended on the city, the Dragonmaster and the Barbarian returned to the castle. Their path led to the excavations at the back of the park. They climbed through the fence and quickly made their way to the tunnels and holes that looked like dark cavities in the stone teeth of the ground. The Dragonmaster entered a narrow tunnel that ended in a dome-like space. He turned to the right, where a thin crack opened in the wall. Inside it was darker than in the vast space, darker than in the stomach of the Great Leviathan. They crept slowly in the thin, dark passage for a long while – they lost track of time, it seemed as if they had been walking for days. Sometimes they took a turn and the air got hotter and hotter as they approached the center of the earth.

From the fumes and fires of creation came forth the dragons and as the center of the earth still kept the heat of creation, its flames were able to give life to gemstones called dragon eggs. These flames broke to the surface in places where magic concentrated, but the Dragonmaster knew that he could find them only far, far below his city.

'We are almost there,' he told the Barbarian, and in that instant they arrived in a great hall, whose walls gleamed in red. The fire roared below them, the heat was unbearable, even breathing was painful.

The Dragonmaster crossed the hall and on the other side he found a tunnel leading even further down. In the next cave the stones were glowing and they could not proceed any further because poisonous steam filled the air. So the Dragonmaster built a nest of the burning stones and he placed the egg in the middle. They covered their noses and waited, their eyes fixed on the egg.

Nothing moved, only the lights were dancing on the walls and sometimes new flames flared up on a stone.

The Barbarian shifted from one foot to the other.

'Maybe the dragon died?'

'Shhh, it takes time,' replied the Dragonmaster.

'I’m not a patient person, especially in a place like this.'

'Do you want to fly with the dragon or not?'

To this question the Barbarian closed her eyes and immersed in a dream about flying while the Dragonmaster kept on waiting, leaning even closer to the egg.

The only sound that remained was the silent purring of the flames of the Midnight Fire and the snake-like hissing of fumes, and sometimes the earth tolled like an enormous gong whose sound resonated in the guts instead of the ears.

'There you go! The first crack!' exclaimed the Dragonmaster.

They were both staring at the egg while tiny cracks appeared, one after the other, and ruby pieces of the shell fell on the rocks like drops of blood. First the nose, then the head, the long, graceful neck and the body wriggled out of the egg. The newborn dragon was not bigger than a hand and he curiously looked at them with his shiny, golden eyes.

The Dragonmaster crouched down and held out his palm towards him.

The creature timidly smelled his fingers but he seemed to like the smell because he quickly ran up the Dragonmaster’s arm, to his shoulder, where he nested himself close to his neck and after all these hardships, fell asleep.

The Dragonmaster stood up, he smiled at the Barbarian.

'We can go back now,' he said.

They left the great halls of the center of the earth and walked up the dark passage. When they arrived to the excavation site, it was still night: the light of the stars mingled with the lights of the city, but in the East a faint grey stripe glistened.
They stood there for a minute, absorbing the sight of the sleeping city, then they walked down the hill of the castle: the Dragonmaster-With-Dragon and the Barbarian.

Valentin nap // Valentine's day

 Kedvenc pasijaimnak: Tamásnak és Erik babának 😍

Hozzávalók:
három kiskanál szárított rózsa
4-5 szem rózsabors
80 ml tejszín
1 kiskanál vaj
100 gr tejcsoki
150 gr fehércsoki
ételfesték

Elkészítés:
Kimérem a tejszínt, hozzáadom a rózsaszirmokat, a mozsárban összetört rózsaborsot, valamint a vajat. Kis lángon felmelegítem, amíg gyöngyözni kezd. Akkor elzárom, egy órát hagyom állni. Végül leszűröm a keveréket. Az így kapott tejszínhez hozzákeverek 100 gr olvasztott tejcsokit.
Vékony ecsettel virágokat festek a bonbonforma mélyedéseibe: fehéret, rózsaszínt és sötétrózsaszínt használtam; a leveleket zölddel festettem meg, és fogpiszkálóval húztam beléjük az erezetet.
Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdult, megtöltöm a rózsás töltelékkel, és egy órára hűtőbe teszem a formát. Végül temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.

For my favorite guys: Tamás and baby Erik 😍

Ingredients:
three small spoons of dry rose petals
4-5 rose peppers
80 ml cream
one small spoon of butter
100 gr milk chocolate
150 gr white chocolate
food paint

Recipe:
I pour the cream in a small bowl, add the rose petals, the crushed rose peppers and the butter. I warm them on low heat until it starts to simmer. Then I put them aside for an hour. I sieve the mixture and discard the solid ingredients. I add 100 gr melted milk chocolate.
With a thin brush, I paint flowers in the cavities of the mold: I used white, light pink and dark pink; I painted the leaves with green and carved the veins with a toothpick.
I temper the white chocolate; I prepare the bonbon shells. After they dry, I fill them with the rose filling and put the mold in the fridge for an hour. Finally, I seal the bonbons with tempered white chocolate.

gránátalma sajttorta // pomegranate cheesecake

Nemrég ráébredtem, hogy iszonyú régen csináltam csokit - illetve amit csináltam, az sem lett elég látványos ahhoz, hogy posztoljak róla. Nehéz időszak volt ez az évkezdés: az elmúlt két év folyamatos meló-babázás-meló kombinációja és a pihenés totális hiánya után teljesen leeresztettem a karácsonyi szünetben. Aztán persze még nehezebb volt visszatérni a melóhoz (ami valójában nem is meló, mint tudjuk, csak cigifüstös kocsmákban merengő bölcsész vagyok XD). Na de most! Nagy nehezen tudtam időt szakítani rá. És mivel valami érthetetlen oknál fogva rápörögtem a sajttortára, keresgéltem néhány receptet. Azokból gyúrtam össze a saját sajttorta-bonbonomat, ami gránátalma sziruppal igazán ütős lett!

Hozzávalók:

50 gr sajtkrém

25 gr tejföl

fél rúd vanília 

15 gr méz

70+180 gr fehércsoki

egy csipet só
gránátalma szirup
ételfesték

Elkészítés:

A sajtkrémet, tejfölt és a vanília kikapart magvait egy kis fazékban összekeverem. Hozzáadom a mézet, egy csipet sót, és felmelegítem, épp csak annyira, hogy puha állagú legyen a krém. Vízgőz fölött megolvasztok 70 gr fehércsokit, amit a sajtkrémhez öntök. Hűtőbe teszem a keveréket.

Pasztellszínű ételfestékkel kifestem a csokiforma mélyedéseit. Én előbb aranyat, aztán világos lilát, rózsaszínt és sötétlilát használtam. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a burkokat. Cseppentek beléjük néhány csepp gránátalma szirupot, amit befedek a kihűlt sajtkrémmel. Temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.

Some days ago I realized that I haven't made chocolate in a loooong while - and the portion I made was not as spectacular as to deserve a post. The beginning of this year was really hard: after spending the last two years with work-baby-work without relaxing or having vacation, I completely unwound during the Christmas break. After which it was even harder to get back to work (which is not even work after all, I'm a historian for god's sake :D). But now! Somehow I managed to find the time. And since for unknown reasons I got interested in cheesecake, I looked up some recipes. I created my own cheesecake bonbons by combining these recipes. I added pomegranate syrup in it, which made it a real blockbuster! :D

Ingredients:
50 gr cream cheese

25 gr sour cream

half a vanilla bean

15 gr honey

70+180 gr white chocolate

pinch of salt
pomegranate syrup
food paint

Recipe:

I mix the cream cheese, sour cream and the scraped vanilla seeds in a small pot. I add honey and a pinch of salt and warm them up, just so the cream becomes soft. I melt 70 gr white chocolate in a bain marie and combine it with the cheese cream. I put the mixture in the fridge.

I paint the cavities of the bonbon mold with pastel paints. I used gold first, then light violet, pink and dark violet. I temper the white chocolate and I prepare the shells. I add a couple of drops of pomegranate syrup, which I cover with the cold cheese cream. I seal the bonbons with tempered white chocolate.

Advent IV

Utolsó adag csoki, már karácsonyra :) Három napja készítettem egy jó adag narancsos-fahéjas dióvajat (isteni, csak ajánlani tudom!!), gondolván jó lesz pirítóshoz, palacsintához stb. De persze csokiban is ki kellett próbálni, és az ünnepi alkalomra tekintettel az uncsi rum (vagy még uncsibb rumaroma) helyett portói boros ganache-sal egészítettem ki. Hm hm :)))

Hozzávalók:
a dióvajhoz:
fél narancs reszelt héja
2-3 kanál pisztáciaolaj
150 gr dió
60-70 gr porcukor
fahéj
A ganache-hoz:
20 ml portói bor
10 ml tejszín
50 gr tejcsoki
egy kiskanál vaj

180 gr fehércsoki
ételfesték

Elkészítés:
Megpörkölöm a diót: egy serpenyőben zsír vagy olaj hozzáadása nélkül addig hevítem, míg kellemes illata nem lesz és a héja el nem kezd lepattogzani. Ekkor konyharuhába öntöm, becsomagolom és kissé megdörgölöm, így lejön a héjak nagyja. A diót ízlés szerinti adag porcukorral és fahéjjal együtt darálógépbe töltöm (van, aki jobb szereti a dió ízét érvényesülni hagyni - én most picit édesebbre készítettem épp a fent említett célok miatt). Belereszelem egy fél narancs héját, valamint hozzáöntök néhány kiskanál pisztáciaolajat. Addig darálom a keveréket, míg krémes állagúvá válik, ekkor kis üvegbe töltöm és lezárom.
A ganache-hoz kimérem egy tálkába a tejszínt és a bort. Felolvasztok gőz felett 50 gr tejcsokit, és egy kiskanál vajat. Elegyítem a folyadékkal, így egyenletes masszát kapok.
A bonbonforma mélyedéseibe egy ecsetvonás aranyat és egy vonás bronzot festek. Ezután néhány mélyedést szivacs segítségével sötétkékre festek, a többit hagyom simán. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a burkokat. Dióvajat teszek alulra, rá pedig egy réteg boros ganache-t. A maradék fehércsokit temperálom és lezárom a bonbonokat.

Erik manó kilépett szobácskája ajtaján.

– Gyere, Láma, megkeressük!

Fogta kis barátját, a szürke szőrű ajtónálló lámát, és elindult.

Először a konyhába ment, ahol anyukája csokinyalókákat készített, míg több már manó a sütiket sütötte, habot és krémeket kevert. Erik körbejárta a sütőket, bekukkantott az asztalok alá, a székek közé, a raktárhelyiségbe.

– Mit keresel ennyire? – kérdezte az anyukája.

– A kék szalagomat – felelte a manócska.

– Óh – a manóasszonyság töprengve rágta az ajkát. – Nem is tudom, mikor láttam utoljára. Talán nézd meg a fürdőszobában, hátha ott hagytad el.

Erik manó bólintott, kiszaladt a konyhából, Lámácskát a fülénél fogva húzta maga mögött. Már messziről látszott, hogy ömlik a gőz a fürdő ajtajából: néhány manó épp a rézkádakban dagonyázott.

– Müüü müüü!  Mondta Lámácska.

– Tudom, te nem jöhetsz be, nehogy nedves legyen a szőröd – Erik letette őt az ajtó mellé.

Besomfordált a fürdőbe, előbb a vetkőzőt nézte végig, aztán a kádak körül vizsgálódott.

– Nem láttad mostanában a kék selyemszalagomat? – kérdezte a fürdőmester manót, aki hosszú szakállát nemes egyszerűséggel megcsomózva viselte, nehogy leérjen az örökké nedves padlóra.

– Sajnos nem – ingatta a fejét.

Erik manó leforrázva tért vissza Lámácskához. Ő azonban izgatottan szökdécselve fogadta.

– Müüü müü!

Esetlenül húzta a fenekét a Mikulás palotájának szövevényes folyosóin, míg egy hatalmas teremhez értek.

– Hogy te milyen okos vagy! – kiáltott fel a manócska, megragadta a láma fülét, és már vonszolta is az ajándékcsomagoló üzembe.

Itt aztán minden volt! Karácsonyi csomagolópapírok, szalagok, masnik, ajándékkísérő kártyák és díszek, matricák, ragasztószalagok – igazi mennyország egy ifjonc manónak. Erik el is feledkezett látogatása céljáról, csillogó szemmel járt körbe, míg Lámácska meg nem bökte az orrával. Akkor végre felocsúdott, és odalépett az egyik munkafelügyelő manóhoz.

– A kék szalagomat keresem, tudod, amit mindig a nyakamban hordtam. Nem keveredett ide véletlenül?

A manó összevonta a szemöldökét.

– Anyag, hosszúság, színárnyalat?

– Selyem, ilyen hosszú – tárta szét a karjait Erik manó. – Türkizkék… azt hiszem. Az egyik végén van egy kicsi csokifolt, mert véletlenül leettem…

A munkafelügyelő manó egy polcsorhoz vezette, ahol fakkokban színárnyalat szerint sorakoztak a különböző szélességű, anyagú szalagok. Megkeresték a türkiz színűeket, végignézték őket, de – bár néhány fakkba rövidebb-hosszabb maradékokat is gyűrtek a csomagolók – nem találták Erik manó szalagját. A felügyelő végül kifaggatta beosztottjait is, ám egyikük sem emlékezett csokifoltos, türkizkék selyemszalagra.

Erik manó és kis barátja szomorúan hagyták el az üzemet. Még egy darabig tébláboltak a palotában, de végül a manócska anyukája értük jött, vacsorázni és fürdeni vitte őt, aztán ágyba dugta.

– Ne bánkódj annyira! – vigasztalta Eriket. – Előbb-utóbb csak meglesz az a szalag!

Három nap múlva épp karácsony napja volt! Miután kiszállították az ajándékokat az egész világon, este az összes manó Mikulás palotájának nagytermében gyülekezett. Eljött az ideje, hogy egymást is megajándékozzák!

Mikulás egymás után vette kézbe a csomagokat a karácsonyfa alól, és szólította ki a manókat. Erik manó már tűkön ült – mikor végre rá került a sor! Amint kipenderül a nagyszakállú elé, megdermedt: az ajándékcsomagján kék masni díszelgett – és egyik végén ott feketéllett a csokifolt.

– A szalagom! – kiáltott fel, nyomban leszedte és a nyakába akasztotta. Hanem aztán maga a meglepetés következett: kibontotta az ajándékot, és mi mást talál benne, ha nem egy igazi sátrat! Ott ahelyt fel is állította, és Lámácskával beköltöztek forró csokit inni.

Anyukája és a Mikulás egyszerre kukkantottak be hozzá.

– Boldog Karácsonyt! – kiáltották. 

The last batch of bonbons, this time for Christmas :) Three days ago I made a proper portion of walnut butter (it is heavenly, I can only recommend it!), thinking that it will be good with toast, pancakes etc. But of course I had to try it in bonbons too and considering the occasion, instead of boring rum, I combined it with Port wine ganache. Hm hm :)))

Ingredients:
for the walnut butter:
orange peel
2-3 spoonfuls of pistachio oil
150 gr walnut
60-70 gr icing sugar
cinnamon
for the ganache:
20 ml Port wine
10 ml cream
50 gr milk chocolate
one small spoon of butter

180 gr white chocolate
food paint

Recipe:
I fry the walnuts: I warm them in a frying pan without adding grease or oil, until they have a nice smell and their skin starts to peel off. Then I pour them in a dishtowel, bundle and rub them a bit, thus most of the brown skin comes off. I put the walnuts into a food grinder together with icing sugar and cinnamon (the quantity of these two depends on individual taste - this time I wanted to make them a bit sweeter, therefore I put a bit more sugar). I shred the peel of half an orange into it and add 3-4 small spoonful of pistachio oil. I grind  the mixture until it becomes creamy; then I fill a small jar with it and close the jar.
For the ganache, I pour the cream and the wine into a bowl. I melt 50 gr milk chocolate and a small spoon of butter; I combine them with the liquid until I get a smooth cream.
In the cavities of the mold, I paint one stroke of gold and one stroke of bronze. Then I paint some of the cavities to dark blue with the help of a sponge. I temper the white chocolate; I prepare the shells. I put walnut butter in the bottom, and on that, one layer of wine ganache. I temper the leftover white chocolate and I seal the bonbons.

Erik the little elf stepped out of his room.
"Come on, Lama, we'll look for it!"
He took his little friend, the grey furry door-stopper lama and off he went.
First, he visited the kitchen where his mom was preparing chocolate lollipops, while other elves were baking cookies, stirring foam and cream. Erik went around the ovens, peeped under the tables, among the chairs, into the storage room.
"What are you looking for?" asked his mum
"My blue ribbon," answered the tiny elf.
"Oh" the elf lady was chewing on her lip. "I don't even remember when I saw it last time. Check the bathroom maybe, perhaps you lost it there."
Erik nodded and ran out of the kitchen; he pulled Lama by his ears. Steam was gushing through the door of the bathroom: some elves were taking a bath in the copper tubs.
"Müüü müüü!" said Lama.
"Yes, I know, you can't come in otherwise your fur will get wet." Erik put him down beside the door.
He sneaked into the bathroom, first he checked the dressing room; then he examined the bathing room.
"Have you seen my blue silk ribbon?" he asked the bath attendant elf who wore his long beard in a knot so that it wouldn't reach the constantly wet floor.
"Unfortunately not," he shook his head.
Erik returned to Lama disappointedly. He, however, greeted him skipping excitedly.
"Müüü müü!"
He pulled his butt clumsily along the labyrinth of Santa's palace until they reached an enormous hall.
"You are so clever!" cried the elf; he grabbed the lama's ear and dragged him along into the gift wrapping workshop.
Here one could find everything! Christmas-themed wrapping papers, ribbons, bows, gift tags and ornaments, stickers, tapes - a real heaven for a young elf. Erik forgot about the purpose of his visit and walked around starry-eyed, until Lama nudged him with his nose. Then he finally roused and stepped to one of the fore-elves.
"I am looking for my blue ribbon, you know, that one I used to wear on my neck. Has it maybe ended up here?"
The elf knitted his eyebrows. "Material, length, hue?"
"Silk, this long," Erik stretched out his arms. "Turquoise... I think. There's a small chocolate stain on one of its ends because I accidentally dripped on it..."
The fore-elf led him to a row of shelves where ribbons of various size and fabric were arranged according to shade and hue. They searched for the turquoise ones; looked through them, however - even though shorter-longer leftovers were also tucked in by the wrappers - they could not find Erik's ribbon. Finally, the fore-elf interrogated his underlings, but none of them remembered a turquoise ribbon with a chocolate stain on it.
The sad Erik elf and his little friend left the workshop. They walked around in the palace a bit more, but finally the elf's mum came to pick him up, she took him to have dinner and a bath, then tucked him in bed.
"Don't be so sad!" she consoled Erik. "Sooner or later that ribbon will be found!"
Three days later it was Christmas day! After they delivered all the presents around the word, the elves gathered in the main room of Santa's palace. It was time to give presents to each other!
Santa took the gifts one by one from under the Christmas tree and he called the recipients. Erik was on pins and needles - when finally it was his turn! As soon as he jumped in front of Santa, he froze: a blue bow decorated his package - and on one end, there was the chocolate stain.
"My ribbon!" he cried and he immediately took it off and hung it on his neck. But then the surprise came: he opened the gift and found a real tent in it! He set it up immediately and moved in it together with Lama to drink some hot chocolate.
His mum and Santa Claus peeped in the tent at the same time.
"Merry Christmas!" they shouted.

Advent III

Advent harmadik vasárnapjára az alábbi csoki készült. Ezen a héten volt a szülinapom (öreg vagyok, mint az országút XD), és jött egy rakás vendég. Szóval többségében ők ették meg. A felhasznált gránátalmaszirupot még Törökországból kaptam, nagyon finom: savanykás-pikáns-édes ízvilágú, ami igazán jól passzolt a csokihoz.

Hozzávalók:
100+200 gr étcsoki
30 ml gránátalmaszirup
20 ml tejszín
egy kiskanál vaj
ételfesték

Elkészítés:
Kimérem a tejszínt és a szirupot, összekeverem őket. Felolvasztok 100 gr étcsokit, majd a vajat is, és hozzákeverem a gránátalmás léhez.
Piros ételfestékkel kifestem a bonbonforma mélyedéseit. Egy fogpiszkálóval karácsonyi mintákat karcolok bele, azután fehérrel is átfestem a mélyedéseket, hogy a minta láthatóvá váljon.
Temperálom a maradék étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Száradás után megtöltöm őket a ganache-sal, hűtőbe teszem egy órára, majd lezárom a bonbonokat.

Csípős szél süvített végig az utcán, megrázta a fák csupasz ágait.
– Ébredjetek, ébredjetek! Itt a Tél!
Nyomában fütyörészve érkezett Fagy Jankó, áttetsző alakja jégkristályként csillogott a felhők közül előbukkanó Hold fényében. Meg-megállt egy-egy ház előtt, hosszú, kecses ujjaival cifra virágmintákat rajzolt az ablakaikra. Rálehelt a zöld tujákra: dércsipke ütközött ki ágaik végén. El-eltűnődött valamely ablak előtt, ahová a háziak ragyogó karácsonyi díszfényeket aggattak. Fagy Jankó arcán e színes fények elcsúsztak, káprázva szóródtak szét.
Jankó mögött érkeztek a fagybaglyok, szárnycsapásaik nyomán pehelytollak szállingóztak – egy-egy hópehely. Pihéik megültek faágon, kerítésen, ablakpárkányon, aztán lassan a járdán és az úttesten, háztetőkön is. Sötét rajban repültek a baglyok, szárnyaik elhomályosították az eget, suhogásuk a tél mély, sötét, titokzatos melódiájává szövődött.
A szél felkapta, megpörgette tollpihéiket, mintákat sepert az úton összegyűlt hórétegbe. Feltúrta az utca sarkán, egy kertesház kőkerítésénél. Zsörtölődve kászálódott elő alóla egy apró alak: hosszú szakálla épp oly színű volt, mint a hó, hosszú, csúcsos sisakja alig fért ki a résen. Kezeiben jókora seprűt tartott, amellyel elkezdte sepergetni a havat, el a portája elől.
A keresztutcában, ahol a templom kőépülete állt, a feszület mellett vadrózsabokor nőtt. Most a szél szavára egy kéz nyúlt ki ágai közül. Kígyózó, száraz, tövises vesszők között egy tündér öltött testet: szoknyáját rózsalevelekből és pókhálóból szőtték, hosszú haja szétterült az ágakon, és dér övezte homlokát.
Végül megrázkódtak az óriás fenyőfák is, fekete fejük a Hold felé nyújtózott, lerázták hatalmas karjaikról a havat, felsóhajtottak. Minden fa közül egyedül ők ébredtek fel télen a szél szavára, hogy együtt várják a napfordulót az azt megelőző fekete órákban a Tél többi titokzatos teremtményével. A távolságtartó fenyőóriások méltóságteljesen hajladoztak, bele-belekaptak az alacsonyan szálló fellegekbe, azok gúnyája vattapamacsként akadt fenn a tüskés ágakon. Rájuk telepedtek a néma fagybaglyok, fehéren világító szemeikkel végignéztek a világon.
S a világ az éjszaka ellenére is fehér volt: hó ült a házakon, kerteken, utakon, fákon, csend telepedett a városra, csak a szél dudorászott a tűlevelek között. Megérkezett a Tél.

For the third Sunday of Advent, I created these chocolates below. My birthday was this week (I aaam getting old :D) and many guests came. So mainly they ate them up. I received the pomegranate syrup from Turkey, it is very tasty: it has a sour-savory-sweet taste, which goes well with chocolate.

Ingredients:
100+200 gr dark chocolate
30 ml pomegranate syrup
20 ml cream
one small spoon butter
food paint

Recipe:
I pour the cream and the syrup into a bowl and mix them. I melt 100 gr dark chocolate, then the butter too. I combine them with the pomegranate syrup.
I paint the cavities of the mold with red food paint. With a toothpick, I carve Christmassy patterns into them, then I paint the cavities with white too, in order to get a nice contrast.
I temper the leftover dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the ganache and I place the mold in the fridge for an hour. Finally, I seal the bonbons.

Chilly wind whooshed through the street and shook the bare branches of the trees.
– Wake up, wake up! Winter has arrived!
In his wake, Jack Frost came whistling; his transparent figure sparkled as an ice crystal in the Moon's light. Occasionally he stopped in front of a house; he drew flowery ornaments on its windows with his long, graceful fingers. He breathed on the thuja trees: hoarfrost appeared on the edge of their branches. He was daydreaming in front of the windows where the inhabitants hung glowing Christmas lights. These colorful lights slipped on Jack Frost's face, then they dissolved dazzling.
Behind Jack, the frost owls arrived; every wing stroke let out fine feathers – the snowflakes. Their flakes gathered on branches, fences, window sills, then slowly on the pavement, the road and the roofs. The owls flew in a dark flock; their wings dimmed the sky; their rustle weaved the deep, dark, mysterious melody of winter.
The wind snatched up and whirled their flakes, swept patterns into the snow that gathered on the road. He piled it up on the corner of the street, at the stone fence of a house. Mumbling, a tiny creature crawled out from under: his long beard had the color of the snow; he could barely pull his long, pointy hat out. He held a huge broom in his hands, with which he started to sweep the snow.
In the next street, where the stone church stood; a brier grew next to the crucifix. Hearing the call of the wind, a hand reached out from its branches. Among the meandering, dry, thorny twigs, a fairy appeared: her skirt was weaved from rose leaves and cobweb; her long hair spread across the branches; hoarfrost crowned her forehead.
Finally, the giant pine trees shook themselves; their black heads reached toward the Moon; they shook the snow off their enormous arms and sighed. From among all the trees, only they woke up to the call of the wind in order to wait for the solstice in the black hours, together with the other mystical creatures of Winter. The cold pine giants bowed majestically; they snatched at the clouds which flew too low so that their garments got caught on their spiny branches just like cotton. The frost owls settled on them; they looked around with their white, glowing eyes.
And the world became white even despite the night hour: snow covered the houses, gardens, streets, trees; silence enveloped the city; only the wind hummed among the pine needles. Winter has arrived.

Advent II

Advent második vasárnapján kisfiam bölcsis csoportjának készítettem Mikulás-napi csokikat. Mivel az egyik kisfiú nem ehet sem tejes ételeket, sem olajos magvakat, ezért alaphangon csak étcsoki jöhetett szóba, azt viszont igyekeztem változatosan elkészíteni :)

Hozzávalók:
300 gr étcsoki
kókuszreszelék
liofilizált és aszalt gyümölcsök
mézeskalács fűszer
ételfesték

Elkészítés:
A manónyalókák formájának mélyedéseit kifestem fehérrel, rózsaszínnel és pirossal. Megfelelő nagyságú köröket vágok a transzferfóliából, és belehelyezem a kör alakú nyalókaforma mélyedéseibe. Előkészítem a fűszereket, gyümölcsöket (én epret, banánt, barackot és mazsolát használtam), valamint egy adag karácsonyi szórócukrot. Méretre vágom a hurkapálcákat.
Temperálom az étcsokit és előbb a nyalókákat készítem el, azután egy-egy kanálnyit a struktúrfóliára öntöttem. A nyalókákba belehelyezem a pálcikákat, a manókat megszórom mézeskalácsfűszerrel, a kerek nyalókákat pedig kókusszal. A mendiantokra egy-egy darabot teszek a négyféle gyümölcsből, majd karácsonyi cukorkát szórok rájuk. Miután megszilárdultak, és leveszem őket a fóliáról, bronz színű lüszterporral festem ki az aljukat.

(igaz történet alapján :D)
A manók a Mikulás palotájának kapujában tülekedtek. Mindenki előrébb akart jutni, hogy jobban lásson, holott a kapuban csak 7-8 manó fért el egyszerre, a többiek mögülük pislogtak kifelé.
– Mi folyik itt? – kérdezősködött Erik manó, de a tömeg olyan bőszen tárgyalta az eseményeket, hogy meg sem hallották őt. Megpróbált előrefurakodni a lábaik között. Ám mire odaért volna, a manók megindultak, és magukkal sodorták őt is, be a palota központi termébe. A manócska csak annyit hallott, hogy a Mikulás rendezkedik, valami csörömpöl, valami más zörög, a manók elégedetten zümmögnek és izgatottan beszélgetnek. Megint megpróbált előrébb nyomulni, de a pirosgatyás lábak erdeje körülfogta, nem juthatott sehova.
Mit volt mit tenni, leült a padlóra, és várt. Előbb egy kissé oszlani kezdett a tömeg, aztán idővel szétszéledtek az utolsó manók is, és Erik egyedül maradt. Akkor végre megpillantotta, mi is volt az izgalom tárgya!
A terem hátsó sarkában egy karám állt, benne szénatartó, vizes tálka és egy kis búvóhely. Két kis nyuszi eszegette a szénát. Erik közelebb ment hozzájuk, arcát a rácshoz nyomta.
– Sziasztok! Hát ti hogy kerültetek ide az Északi-sarkra?
– Már nem kellettünk a gazdáinknak, és kitettek minket – felelte a kisebbik, fehér-barna tarka nyuszi. – Ott tébláboltunk a hidegben, már majdnem feladtuk, amikor megláttuk a Mikulás palotáját. Szerencsére ő volt olyan jószívű, hogy befogadott minket.
– És most már örökre itt maradtok nálunk?
– Remélem, igen, mert ez a széna nagyon finom – dörmögte teli szájjal a nagyobbik, barna nyuszi.
Erik ott hagyta őket, hadd egyenek, és töprengve ment a konyhába.
„Miféle ember teszi ki a kisállatait ilyen hidegben? Viszek nekik egy kis csemegét, hátha örülnek majd neki.”
Kért a szakácsmanóktól néhány darabka répát és almát, aztán ment is vissza a nagyterembe. Úgy tűnt, a jövevények már egészen otthon érzik magukat: elfeküdtek a szőnyegen, ott csócsálták a maradék szénaszálakat. Erik manó körbejárta a karámot, hogy megtalálja a bejáratot. A leghátsó sarokban lelt rá. Elfordította a reteszt, sarkig kitárta az ajtót. Már épp belépett volna a karámba, amikor a támaszát vesztett rács hatalmas csattanások közepette ledőlt. A két nyuszi, akiket a rács majdnem maga alá temetett, riadtan rohant szerteszét.
Összesereglett a manók, még Mikulás is megjelent a zajra!
– Hát itt meg mi történt? – dörmögte a rombolás láttán.
– Én csak nasit hoztam nekik – pityergett a megszeppent Erik manó.
– Na ezt jól megcsináltad! – zsörtölődött az anyukája. Két másik manóval együtt felállította a karámot, helyre rakták a szétszóródott berendezést, összeszedték a széttört tálka cserepeit.
– Legközelebb, ha be akarsz jönni, szólj, és segítek! – mondta a manócskának.
Mikulás közben megkereste az ijedt nyuszikat: egyikük a kandalló sarkában kucorgott, a másik pedig egy karosszék alatt. Szegényeknek csak úgy vert a szívük! De gyorsan megnyugodtak, és ismét elfoglalták a helyüket. Megszaglászták és hálásan megették az Erik által hozott almát és répát is.
Délután a manócska a konyhába igyekezett. Megrángatta anyukája szoknyáját.
– Megnézhetem a nyuszikat? – kérdezte.
Az anyukája odakísérte, kinyitotta a karám ajtaját. A két nyuszi elcsámcsogta a répazöldet és petrezselymet, amit vitt nekik. Utána Erik manó leült melléjük, és simogatta puha bundájukat. Hamarosan jó barátok lettek, és attól kezdve Erik viselte a gondjukat: ha kellett, feltakarított a karámban, adott nekik enni és persze nagyokat játszottak! A két nyuszi nemsokára el is felejtette, milyen sanyarú sorsa volt korábban.

On the second Advent Sunday I made Santa chocolates for my little boy's nursery group (in Hungary, Santa comes on 6 December, while at Christmas, baby Jesus brings presents). Since one of the kids has lactose intolerance and also cannot eat oilseeds, I could only use dark chocolate, but I tried to prepare it with a variety of ingredients :)

Ingredients:
300 gr dark chocolate
shredded coconut
lyophilized and dried fruits
gingerbread spice
food paint

Recipe:
I paint the cavities of the elf lollipop mold with white, pink and red. I cut out circles of the transfer sheet and place them into the circular lollipop mold's cavities. I prepare the spices, fruits (I used strawberry, banana, apricot and raisins), and Christmas themed decorating candies. I cut appropriate pieces of the skewers.
I temper the dark chocolate. First, I prepare the lollipops, then I pour spoonfuls of the leftover chocolate on the texture sheet. I put the skewers into the lollipops; then I sprinkle gingerbread spice on the elves, and coconut on the circular lollipops. I put pieces of the fruits on the mendiants, and sprinkle them with the Christmas decor candies. After they get solid, I take them off the sheet and paint their bottom with bronze luster dust.

(based on real events :D)
The elves scrambled at the gate of Santa's palace. Everyone tried to get forward in order to see, however, only 7-8 elves had enough space in the first row, all the rest peeked from behind them.
– What's going on here? – asked Erik elf, but the crowd was discussing the events so eagerly that they didn't even hear him. He tried to make his way forward among their legs. But by the time he would've arrived, the elves left and they carried him away too, into the central room of the palace. The little elf heard only Santa arranging something, clinking, and rattling; the elves buzzed contentedly and talked excitedly. He tried to push his way forward again, but the forest of legs in red trousers surrounded him and he couldn't go anywhere.
What could he do, he sat down and waited. First, the crowd started to disperse, then the last elves left and Erik was left alone. Then he could finally see what all the excitement was about!
In the back corner of the room, a pen stood; in it a hayrack, a water bowl and a small house. Two little rabbits were eating the hay. Erik approached them and pushed his face to the cage.
– Hello! How come that you are here on the North pole?
– Our owners didn't want us anymore, so they put us out - said the smaller, white-brown bunny. – We were hovering in the cold, we almost gave it up but then we saw Santa's palace. Fortunately he was good enough to take us in.
– Are you going to stay with us forever?
– I hope so because this hay is really yummy – muttered the bigger, brown bunny with his mouth full.
Erik left them to eat and deep in thought went to the kitchen.
"What kind of person puts out his pets in such cold? I'll bring them some treats, maybe they'll be happy."
He asked the cook elves to give him some pieces of carrots and apples, then he returned in the main room. It seemed that the newcomers felt at home already: they lay on the carpet, nibbling on the leftover hay. Erik elf went around the pen, looking for the entrance. He found it in the back. He turned the latch and flung open the door. He was about to enter the pen when the rail, which had lost its support, collapsed with a loud crash. The two terrified bunnies, who were almost buried under the rail, ran away.
All the elves came running, even Santa showed up!
– What's happened here? – he asked, seeing the wrecks.
– I just brought them some treats – wept the frightened Erik.
– Amazing! – griped his mom. She set up the pen with two other elves, they furnished it and picked up the broken shards of the bowl.
– Next time if you want to come in, ask and I'll help! – she told the tiny elf.
In the meanwhile Santa looked for the bunnies: one of them was hiding under an armchair, the other one in the corner of the hearth. Their hearts were racing! But they quickly calmed down and took their place. They sniffed and ate up the carrot and apple brought by Erik.
In the afternoon, the little elf hurried to the kitchen. He tugged at his mom's skirt.
– Can I take a look at the bunnies? – he asked.
His mom took him there and opened the door of the pen. The two bunnies munched on the carrot green and parsley he brought them. Then Erik sat down next to them, he caressed their soft fur. Soon they became good friends and Erik took care of them: he cleaned up in the pen, gave them food and of course they played a lot! The two bunnies soon forgot about their bad experiences.