Szinte biztos vagyok benne, hogy már írtam erről a dalról. De most még aktuálisabb, mint valaha. Ez az én dalom, az én lelkem, ha bárki is meg akarja érteni a világokat, amik idebent léteznek, elég meghallgatnia hozzá ezt. Minden szava és minden hangja igaz. Igen, ahhoz, hogy elérjük a felhőket és az égben szárnyalhassunk, egy kicsit meg kell halni. Igen, az életem állandó versenyfutás az idővel, 48 órás napok sem lennének elegek, annyi mindent szeretnék csinálni és átélni. És igen, szabad vagyok és mindig is az voltam. A szabadság nem függ párkapcsolati státustól, anyagi helyzettől, társadalmi pozíciótól, a szabadság bent van a lélekben. És élni jó, élni csodálatos, még akkor is, amikor szomorú vagyok, csalódott, valami nem sikerül, amikor átlépnek rajtam, és akkor is, amikor minden összejön, és minden jó, és boldog vagyok. Az élet maga az ajándék.
Mangókaramellt készítettem a minap. Sajnos mire oda jutottam, hogy megtöltsem vele a kis csoki cupcake-eket, addigra valahogy elfogyott a fele 😂 Nincs mit tenni, imádom a karamellt...
Hozzávalók:
20 gr mangó
30 gr tejszín
70 gr cukor
2 kiskanál méz
2 kiskanál vaj
120 gr étcsoki
szórócukor
Elkészítés:
A mangót pürésítem, és egy pohárban összekeverem a tejszínnel. A cukrot addig melegítem, amíg fel nem olvad, és mély, aranysárga színt nyer. Egy picit még tovább hagyom a tűzön, aztán lehúzom, és belekeverem a mézet meg a vajat. Ezután hozzáadom a tejszínes mangót, és visszateszem a tűzre, tovább melegítem és keverem, amíg egynemű nem lesz. Ha túlságosan folyékonynak tűnik, érdemes kb. 10 percig forralni, amíg be nem sűrűsödik. A kész karamellt állni hagyom egy darabig.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a kis csokicsészéket. A hűtőbe rakom a bonbonformát, míg meg nem szilárdulnak. Ezután kifordítom őket a formából, és megtöltöm karamellel. Szórócukorral díszítem.
I'm almost entirely sure that I've written about this song. But now it's even more relevant than before. This is my song, my soul, if you want to understand the worlds that exist here inside, you only have to listen to this. Every word, every sound of this song is true. Yes, if you want to touch the clouds, if you want to float in the sky, you have to die a little. Yes, my life is a never ending race against time; 48-hour-long days wouldn't be long enough, I want to do and experience so many things. And yes, I am and I've always been free. Freedom doesn't depend on relationship status, financial situation, social position; freedom is inside the soul. And it's good to be alive, even when I'm sad or disappointed, when something doesn't go according to plan, when I'm stepped over; and also when everything clicks, when everything is good and I'm happy. Life itself is a present.
I prepared mango-caramel. Unfortunately by the time I got to filling the little chocolate cupcakes, somehow half of it was gone 😂 I can't do much about it, I love caramel...
Ingredients:
20 gr mango
30 gr cream
70 gr sugar
2 small spoons of honey
2 small spoons of butter
120 gr dark chocolate
candies
Recipe:
I blend the mango and I mix it with the cream in a glass. I warm the sugar until it melts and gets a deep, golden colour. I leave it on the fire a bit more, then I add the honey and the butter. After that I combine it with the creamy mango and I put it back on the fire and stir it until it becomes a smooth cream. If it seems too fluid, I boil it for about 10 minutes, until it thickens. I leave the caramel to set.
I temper the dark chocolate, I prepare the chocolate cups. I put the mould in the fridge until they get solid. Then I take them out of the mould and I fill them with the caramel. I decorate them with candies.
No comments:
Post a Comment