Advent I

Mivel nagyjából két éve nem igazán lehet utazgatni, ezért az idei karácsonyi mese négy legkedvesebb városom képzeletbeli bejárása lesz egy hópehely szemszögéből - mindnek magam előtt látom az utcáit, tereit, házfalait, annyit róttam már őket, és ilyenkor jól esik az ott készült képeket nézegetni, és lélekben utazni.
Advent első hetére pedig egy igen tömény, igen finom csokit készítettem: nugát (minő meglepetés) és sós karamell van benne. Az édes ízeket finoman ellensúlyozza a só, a bonbon külsejét pedig karácsonyi mintával díszítettem :)

Hozzávalók:
100 gr nugát
200 gr cukor
200 ml tejszín

20 gr vaj
20 gr méz
néhány csipet himalájai só
250 gr tejcsoki

Elkészítés:

Először a karamellszószt készítem el: karamellizálok 200 gr cukrot, és miután felolvadt, előbb belekeverem a vajat és a mézet, majd apránként hozzáadagolok 200 ml tejszínt. Megvárom, míg a szósz kihűl, ekkor kimerek belőle 100 ml-t, és megsózom (ízlés szerint).
Formára vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Félig megtöltöm őket karamellel, majd kis időre a hűtőbe teszem a formát. Mikor a karamell kissé megbőrösödött, teszek rá egy réteg nugátot is. Temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

*

Még szülés előtt megfogadtam, hogy nem fogok feltenni a netre fotót a babáról - aki fontos, úgyis látni fogja élőben, meg amúgy is, magánélethez nincs köze az internet széle-hosszának. Viszont most, hogy jön a karácsony, nem hagyhattam ki az alkalmat :D Ez végülis csak egy rajz, nem valódi fotó :)))
Before giving birth I made a vow that I won't put up photos of my baby on the internet - those who are important will see him anyway; and no one else has to know about my private life. But now that Christmas is coming, I couldn't miss this :D This is only a drawing after all, not a real photo :)))

- Hohó! Kiáltotta Hópehely Hanna, és leugrott az ezüstfehér felhő pereméről, amin addig utazott. – Eljött az idő, hamarosan itt a karácsony, végre belephetjük a tájat a testvéreimmel, és az emberek örülni fognak, hogy minden szép fehér, a gyerekek hóembert gyártanak majd, meg hógolyóznak!
Megpördült a tengelye körül: szürke fellegek, rozsdabarna táj, szürke fellegek, és ismét a kopár, rozsdabarna táj. Hanna a tekintetét az egyhangú, apró foltokból összeálló vidékre szegezte. Amint hullott, puhán, lebegve, felfigyelt arra, hogy kisebb-nagyobb pókhálószerű települések – színes mozaikok – válnak ki a mezők, dombok, erdők rengetegéből, és ezeket szürke, kígyózó utak kötik össze. Az egyik ilyen vöröses mozaikdarab közepén érdekes mintázatot fedezett fel.
- Hahó, Szél! – kiáltotta el magát, mire a barátja rögvest ott termett.
- Egy kissé északabbra szeretnék utazni – kérte Hanna.
A Szél engedelmesen arra röpítette.
- Mi az a trapéz alakzat? – kérdezte Hanna.
- Az az új városrész, a Ville Basse – súgta a Szél.
- Mikor épült?
- 1240-ben, amikor Raymond Trencavel visszatért, a város lakói fellázadtak, és Lajos király száműzte őket az erőd falain túlra.
- Erőd? – Hanna a szemét meresztette, mire végre ki tudta venni a várost kettészelő folyó túloldalán a kettős falrendszer által körülvett központot.
A Szél játékosan meglendítette a hópihét, s a kanális és a folyó által közre zárt Ville Basse felé sodorta. Középkori, szűk utcákon, boltíves kapuk, vastag falak, apró ablakok előtt suhantak el.
- A sénéchal, az udvarmester háza. Ő volt a király helytartója – suttogta a Szél, ahogy egy gótikus, kettős csúcsíves ablakokkal ellátott épület mellett repültek; homokszín falai akár a patinás csipke. Majd a Szél jobbra terelte Hannát, apró tér nyílt előttük, melyet teljesen uralt a fölé tornyosuló, erődszerű templom. Homlokzatát egyetlen rózsaablak díszítette, önmagába fordulva, akár a végtelen idő, amely átjárta e helyet.
Hanna feljebb libbent, a város ismét mint egy térkép nyílt ki alatta: tágas tér, hidak a szürkén hömpölygő folyón, kopár park, amely szinte hívogatta az első hóesést, hogy végre belepje a faágakat és ösvényeket.
- Menjünk a fellegvárba! – kiáltotta Hanna, mire a Szél lecsapott, és egyenest az erőd falrendszerei közé repítette. Hanna fenséges, magasba törő tornyok, méltóságteljes bástyák közt suhant, ősi falak mentén.
-  Némelyik toronyban másfajta, vörös téglák is vannak. Miért?
- Azokat többszáz éve a rómaiak építették. A belső erődfalat a középkorban folyamatosan fejlesztették, építgették. A külső kört a 13. század közepén húzták fel a franciák, akik 1209-ben foglalták el a várost. Ők erősítették meg a kastélyt is, mert tartottak a város népétől – mesélte a Szél, ahogy Hanna átbucskázott az öregtorony felett, be a kastély díszudvarára. Kő hátán kő, sárga, szürke, okker, terrakotta, s a falakban számtalan éra, számtalan várúr keze nyoma: itt egy mára elporladt terem ajtaja lebegett a belső udvar felett, ott befalazott ablak bámult vak szemeivel. A gyilokjáró lőrésein át süvített a huzat, Hanna átsiklott az egyik ilyen nyíláson. Előtte hosszan sorakoztak a csúcsos, sötét tetejű tornyok, a fogazott pajzsfal. Távolabb gótikus katedrális csipkés tornyai meredtek az égre; alant egész középkori útvesztő kacskaringós utcácskákból, apró, egymásra támaszkodó házakból. Az ajtókból, ablakokból áradt a meleg fény, emberek sürögtek az utcákon, ki fenyőfát cipelt, ki díszeket aggatott az ablakába, más a szomszédjával tárgyalta a közelgő ünnep izgalmait. Forralt bor gőzölgött a sarki árus bódéjában, gyerekek rohantak csapatba verődve. Hannára is úgy átragadt az izgalom, hogy ide-oda csapódva igyekezett beinni a látványt. A Szél lelibbentette egy ódon ház párkányára: bent szőke kisleány gyújtott gyertyákat az ablakba helyezett díszen.
Hanna megrázta magát. – Itt el fogok olvadni! – kiáltott fel.
- És a testvéreid sem indultak még el felhőanyácskától. Talán nem is itt kell földet érned – sóhajtotta a Szél.
Felkapta Hannát, és fújta, sodorta; el, más távoli tájak felé…

On the occasion of the first week of Advent, I made a very dense but very tasty chocolate. The filling contains nougat (surprise, surprise!) and salty caramel. The salt counterbalances the sweet flavors; I decorated the bonbons' surface with Christmas pattern :)

Ingredients:
100 gr nougat
200 gr sugar
200 ml cream
20 gr butter
20 gr honey
some pinches of Himalayan salt
250 gr milk chocolate

Recipe:

First, I prepare the caramel: I caramelize 200 gr sugar and after it melts, first I add the butter and the honey, then the warm cream in small portions. I wait until the caramel cools, then I take 100 ml and salt it.
I cut an appropriate shape out of the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. I fill them halfway with caramel, then I put the mold in the fridge. When the caramel sets, I put another layer of nougat in the bonbons. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Mozart praliné

Létezik olyan ember, aki ne szeretné a Mozartkugelt?! És létezik olyan ember, aki képes lenne annyit enni belőle, mint én, mégsem ismeri a történetét? Persze azt mindenki tudja, hogy Mozart Salzburgban született és az édesség róla kapta a nevét, de hogy ki készítette az elsőt, milyen rétegeket tartalmazott, hogy lett ennyire elterjedt, azt már kevesebben.
Az ausztriai Paul Fürst korán árvasorra jutott, és nagybátyja nevelte, akinek édességboltja volt Salzburgban. Az üzletet Paul vette át, miután több helyen inaskodott - többek közt Budapesten is. 1890-ben készítette el először azt az édességet, ami később világhírnévre tett szert - és ahogy egyre népszerűbb lett, végül saját céget alapított.
Fürst azonban elkövetett egy nagy hibát: nem védette le az ötletét, így végül a Mozartkugel Salzburg jellegzetes helyi csemegéje lett, amit minden magára valamit is adó cukrászda és édességbolt átvett és gyártott. Természetesen tovább is variálták. Az eredeti édesség egy nugátkrémmel bevont, pisztáciával dúsított marcipángolyó, amelyet étcsokoládéban mártottak ki. Több gyártó azonban harmadik ízként csokis mogyorókrémet is társított a marcipánhoz. Ennek megfelelően évtizedek óta zajlanak perek a különböző cégek Mozartkugeljei elnevezése és megjelenése miatt. Az eredeti megegyezés szerint csak Fürst cége használhatja az Original Salzburg Mozartkugeln elnevezést, míg a többieknek más nevet kell adniuk. Továbbá csak a Mirabell (ma Mondelez) nevű gyártó készíthet kerek Mozartgolyókat, minden más cég termékének egyik oldala lapos kell legyen.

Namármost, én imádom a Mozartkugelt (akármilyen variációban). Úgyhogy most, hogy végre van saját aprítógépem, és már a többedik adag nugátkrémet gyártom le, nem hagyhattam ki, hogy elkészítsem a saját verziómat. Hosszú idő óta először vettem egy új polikarbonát formát, amelynek jó mélyek a mélyedései - így elfért három réteg töltelék is a csokiban. A nugátot és a pisztáciamarcipánt sima marcipánnal egészítettem ki - NYAMI

Hozzávalók:
70+50 gr házi marcipán
25 gr pisztácia
70 gr nugátkrém (mogyoró, cukor, olívaolaj)
200 gr étcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
50 gr marcipánt és 25 gr megtisztított pisztáciát az aprítógépbe teszek és alaposan összedarálok. Elkészítem a nugátkrémet: 150 gr pirított mogyorót és 150 gr cukrot addig darálok, míg krémes állagú nem lesz. Hozzáadok 6 kiskanál (kb 30 ml) olívaolajat, még egyszer összedarálom. Az így kapott krémből veszek 70 grammnyit.
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát. A bonbonhéjak aljába teszek egy réteg marcipánt, arra egy réteg nugátot, végül arra egy réteg pisztáciamarcipánt. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat. Amikor készen kipotyognak a formából, ecsettel vékonyan megfestem a tetejüket arany lüszterrel. Kész is a Mozart praliné - abbahagyni az evést azután már nem lehet :D

Is there such a person who doesn't like Mozartkugeln?! Is there such a person who could eat as much of it as me and still doesn't know its story? Of course everyone knows that Mozart was born in Salzburg and the confection got its name after him, but less people know who made the first one, what kind of layers it had and how it became so popular.
The Austrian Paul Fürst became orphaned quite early and he was raised by his uncle, who had a confectionery in Salzburg. Paul took over the business after training in several places - among others, in Budapest too. He created the sweets which later became world famous in 1890 - and as it got more and more popular, he even established his own company.
However, Fürst made a mistake: he didn't apply for patent to protect his idea, therefore the Mozartkugel became Salzburg's typical delicacy, taken over and produced by every confectionery. Quite naturally, they created new variations. The original candy contained a marzipan ball enriched with pistachio, covered in nougat and dipped in dark chocolate. Several producers added a third flavor, the combination of nougat and chocolate. And obviously, for decades, disputes have erupted concerning the names and appearance of the Mozartkugeln of various companies. According to the original agreement, only Fürst's company can use the name Original Salzburg Mozartkugeln, while others must choose other names. Additionally, only Mirabell (today Mondelez) can produce round Mozartkugeln, every other company's product must have a flat side.

Now, I adore Mozartkugeln (whichever variation). Therefore now that I have my own food processor, and have made several portions of nougat cream, I couldn't miss creating my own version. I've bought a new polycarbonate mold whose cavities are deep enough to house three layers of fillings. I combined the nougat and pistachio marzipan with pure marzipan - YUMMY

Ingredients:
70+50 gr homemade marzipan
25 gr pistachio
70 gr nougat (hazelnut, sugar, olive oil)
200 gr dark chocolate
luster dust

Recipe:
I put 50 gr marzipan and 25 gr peeled pistachio in the food processor and grind them. Then I prepare the nougat cream: I grind 150 gr roasted hazelnut and 150 gr sugar until they get a creamy consistence. I add 6 small spoon (ca 30 ml) olive oil and mix them again. I take 70 grams of this cream.
I temper the dark chocolate and pour it in the mold. I place one layer of marzipan in the bottom of the chocolate shells, then one layer of nougat cream and finally a layer of pistachio marzipan. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. When they fall out of the mold, I paint a thin layer of gold luster on the top of each praline. There you have your Mozart praline - but be aware that you won't be able to stop eating them :D

Kókuszkocka // coconut cube

Általában nem vagyok sütipárti (a lekváros tekercset leszámítva), azonban a kókuszkocka az egyik olyan süti, ami ha nem túl száraz, akkor szívesen fogyasztom. Ez a csoki még akkor készült, amikor semmi tejeset nem ehettem a baba miatt - borzasztó volt, azt hittem meghalok kakaó, sajt, tej- és fehércsoki nélkül -, és annyira gazdagon kókuszos, hogy végül elneveztem kókuszkocka bonbonnak. Továbbá itt fedeztem fel, mennyire de mennyire isteni a kókusztejszín, amiből azóta is tartok itthon, biztos ami biztos alapon.

Hozzávalók:
5 gr kókuszolaj
20 gr kókuszreszelék
50 ml kókusztejszín
100+200 gr étcsoki

Elkészítés:
Felmelegítem a kókusztejszínt, hozzákeverem a kókuszolajat és a kókuszreszeléket, és főzöm egy kicsit, míg a kókuszreszelék megpuhul valamelyest. Megolvasztok 100 gr étcsokit, egybeöntöm a kókuszkrémmel és alaposan összekeverem.
Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Megtöltöm őket a krémmel, kis időre hűtőbe helyezem a formát. Amikor kiveszem, temperálom a maradék étcsokit és befejezem a bonbonokat. Végül miután kivettem a formából őket, ecsettel kis étcsoki pettyeket festek a bonbonok tetejére, és megszórom őket kókuszreszelékkel.

In general, I'm not a fan of cookies but coconut cube is one of them which I like to eat - if it is not too dry. I made this chocolate when I still couldn't eat anything which had milk in it because of the baby - it was horrible; I thought I'd die without cocoa, cheese, milk and white chocolate -, and it became such a rich coconutty bonbon that I named it after the coconut cube. Also, I discovered how amazing the coconut cream is; and I still keep a box here at home, just in case.

Ingredients:
5 gr coconut oil
20 gr shredded coconut
50 ml coconut cream
100+200 gr dark chocolate

Recipe:
I warm up the coconut cream and add the coconut oil and the shredded coconut. I cook them a bit until the shredded coconut gets soft. I melt 100 gr dark chocolate and combine it with the coconut cream.
I temper 200 gr dark chocolate; I prepare the bonbons hells. I fill them with the cream and I place the mold in the fridge for a while. When I take it out, I temper the leftover dark chocolate and I finish the bonbons. Finally, after I take them out of the mold, I paint little dark chocolate dots on the tops and sprinkle them with shredded coconut.

Vörösáfonya-pálinka // red cranberry-palinka

Amikor csak úgy összedobsz valamit az otthon épp fellelhető alapanyagokból... 
Mivel a baba miatt meg kell válogatnom, hogy mit eszek, így alternatív édességként kaptam egy zacskó aszalt vörösáfonyát. Gondolkodtam, mihez kezdjek vele (nyilván csokiban a helye, de mivel?!). Benéztem a kamrába, és a hűtő tetején megláttam egy gyanús üveget. Vajon mi ehet benne... ha nem jófajta ágyas pálinka?! Áztassuk csak be azt a vörösáfonyát! A többi meg már jött magától :D

Hozzávalók:
40 gr aszalt vörösáfonya
30 ml ágyas barackpálinka
60+200 gr étcsoki
10 ml tejszín
ételfesték

Elkészítés:
A vörösáfonyát egy kis tálkában leöntöm a pálinkával, és egy napig hagyom ázni. Másnap megolvasztok 60 gr étcsokit, majd a tejszínnel együtt az áfonyához keverem. Néhány óráig hagyom állni a kész krémet, hogy összeérjenek az ízek.
A forma mélyedéseinek egyik oldalát befestem kakaóvajban oldott piros ételfestékkel, a másikat kékkel. Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbon burkokat. Megtöltöm őket az áfonyás krémmel és a hűtőbe teszem a formát. Néhány órával később a bonbonokat lezárom a maradék temperált csokival.

When you just create something from nothing...
Since I have to be careful of what I eat because of the baby, I received a bag of dried red cranberries as alternative sweets. I was thinking what I'd do with it (obviously it must end up in chocolate, but with what?!). I looked into the pantry and saw a suspicious bottle on the top of the fridge. What's in it... if not some good palinka (Hungarian spirit made of apricots)?! Let's soak those red cranberries! The rest happened automatically :D

Ingredients:
40 gr dried red cranberries
30 ml apricot pálinka
60+200 gr dark chocolate
10 ml cream
food paint

Recipe:
I put the cranberries in a small bowl and pour the pálinka on them. I leave it to soak for a day. The next day I melt 60 gr dark chocolate and I mix it with the cranberries and the cream. I set the cream aside for some hours until the flavors mature.
I paint one side of the cavities of the mold red, while the other side blue with food paint dissolved in cocoa butter. I temper 200 gr dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the cranberry cream and I put the mold in the fridge. Some hours later I seal the bonbons with the leftover tempered chocolate.

Barack-vanília // peach-vanilla

Na szóval eljött az a nap, amikor bébi mellett mertem színes csokit csinálni - ez már a nehezített pálya :D Több részletben készült el (előbb a töltelék, aztán a minta, aztán a burok+töltés, végezetül lezárás). Tudjátok hogy van ez, az ember nekilát, aztán a maradék csoki, az eszközök, lüszter stb. ott marad néhány napig a pulton, mert nincs idő elpakolni vagy szimplán csak annyira fásult az ember a napi rutintól, hogy nem pakolja el még akkor sem, ha van öt perce XD Mindazonáltal a csokikészítés - amint a meló is - igazi felüdülés és kiszakadás abból, amit csak babakörforgásnak nevezek (szoptatás-pelenkázás-játék-altatás). Na de jöjjön a recept maga!

Hozzávalók:
40 ml barackpüré
10 ml tejszín
4 csipet vanília
egy kiskanál vaj
100 gr fehércsoki
200 gr tejcsoki
fehér és bronzszínű ételfesték

Elkészítés:
A barackot összeturmixolom, egybekeverem a tejszínnel és a vaníliával. Felolvasztom a fehércsokit a vajjal együtt, és a barackhoz keverem.
A bronz lüsztert és a fehér festéket feloldom kakaóvajban, majd összefröcskölöm velük a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a töltelékkel, és a hűtőbe teszem a formát. Két óra múlva kiveszem, temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

So the day came when I dared to make colorful chocolate while having a baby at home - this is a more difficult level :D I made it in several steps (first the filling, then the pattern, then the shells+filling, finally the sealing). You know how it is: one starts to do it, then leftover chocolate, equipment, luster etc. remain on the counter for a couple of days because one doesn't have time or is simply too inert from the daily routine to put them away even if one has five minutes XD Still, chocolate making - just like work - is a real recreation after what I call the baby-cycle (breastfeeding-diaper changing-playing-putting to sleep). But now, let's see the recipe!

Ingredients:
40 ml peach puree
10 ml cream
4 pinches of vanilla
one small spoon of butter
100 gr white chocolate
200 gr milk chocolate
white and bronze food paint

Recipe:
I blend the peach and mix it with the cream and the vanilla. I melt the white chocolate and the butter and add it to the peach.
I dissolve the bronze luster and the white paint in cocoa butter and sprinkle the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells of the bonbons. I place the mold in the fridge. Two hours later I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

pisztácia / pistachio

"És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát." (1Móz  43:11)
A fenti bibliai idézetben szereplő "dió" valójában pisztácia volt: a mandula mellett az egyetlen csonthéjas, ami szerepel a Bibliában, ezt vitték ugyanis József testvérei Egyiptomba, hogy élelemre cseréljék. Régészeti leletek szerint az emberek mintegy 9000 éve fogyasztanak pisztáciát, így nem csoda, hogy bekerült minden idők legkeresettebb bestsellerébe is. 
A pisztácia Közép-Ázsiából származik, Afganisztán és Irán területéről, Európába a rómaiak hozták. A legenda szerint ez volt Sába királynőjének kedvenc eledele, aki állítólag elrendelte, hogy közemberek nem ültethetnek pisztáciafát, és az összes termést a királyi udvarba vitette, azt csak az udvariak fogyaszthatták. Több országban a pisztácia megrepedésének hangja a boldog párkapcsolat jó ómenje volt, ezért a szerelmespárok holdfényes éjszakákon a fák alá álltak, ott várták, hogy meghallják.
Ilyen ősi és misztikus hozzávalóból csakis az ember szíve választottjának készülhet csokoládé. Ez már a sokadik kísérletem a pisztáciakrémmel, eddig egyik jobb volt, mint a másik :D Ezúttal egy kis ganache-sal kevertem és tört pisztáciával egészítettem ki. Az ajándék másik része palackba zárt üzenet volt: emlékek, amiket közösen éltünk át :)

Hozzávalók:
8-10 szem pisztácia
20 gr pisztáciakrém
20 ml tejszín
egy kiskanál vaj
80+150 gr tejcsoki

Elkészítés:
A pisztáciakrémet és a tejszínt összekeverem. Vízgőz felett megolvasztok 80 gr tejcsokit, és hozzáadom a vajat. Egybeöntöm a tejszínes krémmel és alaposan elkeverem.
Temperálok 150 gr tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Amikor megszilárdultak, 2/3-ig megtöltöm őket a pisztáciás krémmel. Néhány szem pisztáciát megtörök a mozsárban, és minden bonbonban vékony réteg töretet teszek a krémre. Temperálom a maradék csokit, lezárom a bonbonokat.

"Then their father Israel said to them, "If it must be, then do this: Put some of the best products of the land in your bags and take them down to the man as a gift - a little balm and a little honey, some spices and myrrh, some pistachio nuts and almonds." (Gen 43:11)
Besides almonds, pistachio is the only type of nut that is mentioned in the Bible; Joseph's brothers brought it to Egypt in order to trade it for grains. According to archeological evidence, pistachios have been consumed for 9000 years ago; it is no surprise that they are included in the bestseller of all times.
Pistachios originate from Central Asia, the territory of Iran and Afghanistan. Romans introduced them to Europe. According to legend, this was the favorite food of the Queen of Sheba. She even decreed that commoners were not allowed to cultivate pistachio trees and the entire harvest was taken to the royal court; only royals were allowed to consume it. In several countries, the sound of a pistachio nut cracking was a good omen for a happy relationship; therefore on moonlit nights, couples stood under the trees and waited to hear the sound.
One has to use such an ancient and mystical ingredient in chocolate made for one's lover. I've made umpteen experiments with pistachio cream, all of them were amazing :D This time I mixed it with some ganache and completed it with pistachio nibs. Another present was a message in the bottle: memories that we experienced together :)

Ingredients:
8-10 pistachio nuts
20 gr pistachio cream
20 ml cream
one small spoon of butter
80+150 gr milk chocolate

Recipe:
I combine the pistachio cream and the cream. In a bain-marie, I melt 80 gr milk chocolate and add the butter. I mix it with the cream and blend them.
I temper 150 gr milk chocolate; I prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them 2/3 with the pistachio ganache. I crush some pistachio nuts in a mortar and put a thin layer of nibs in each bonbon. I temper the leftover chocolate and seal the bonbons.

Fűszeres trüffel // spicy truffle

Baba mellett nem egyszerű az élet, de nem vagyok az a fajta ember, aki feladja a melóját vagy épp legkedvesebb hobbijait azért, mert gyereke született (olyan szomorú látni azokat a csokis blogokat, amiket az írójuk azért adott fel, mert jött a baba). Így aztán cselezve, több részletben ugyan, de csak sikerül a csokikészítés :D Főleg annak fényében, hogy ilyenkor jönnek-mennek a rokonok, ismerősök, és ha már főzni nem mindig van idő, legalább csokit kapjanak.
Szóval elsőre csak ilyen egyszerű trüffelt készítettem, amit az ízesítés tesz egyedivé: amellett, hogy mandarinmézet kevertem bele, többféle fűszer is gazdagítja.

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
2 kiskanál vaj
2 kiskanál mandarinméz
50 ml tejszín
fahéj, szegfűbors, szerecsendió, vanília, gyömbér
kakaópor

Elkészítés:
A tejszínt kitöltöm egy tálkába, hozzáadom a mézet és ízlés szerint a fűszereket (én 3-3 csipetnyit adtam mindből). Az étcsokit felolvasztom, hozzákeverem a vajat, majd egybeöntöm a tejszínnel. Alaposan összekeverem a kettőt, és a tálkát a hűtőbe teszem. Két órával később kiveszem, a ganache-t golyókká formázom és kakaóporba hempergetem.

It is not easy when one has a baby, however, I am not the kind of person who would give up on her profession and favorite hobbies because her child was born (it is so sad to see those gastroblogs which were finished because the writer had a baby). Thus, in a tricky way and multiple steps, but it is actually possible to make chocolate :D All the more so, because friends and relatives are coming and going, and if I don't have time to cook, at least they should get chocolate.
So the first one was this simple truffle, which is special because of the seasoning: besides mandarin honey, it is enriched with multiple spices.

Ingredients:
200 gr dark chocolate
2 small spoons of butter
2 small spoons of mandarin honey
50 ml cream
cinnamon, allspice, nutmeg, vanilla, ginger
cocoa powder

Recipe:
I pour the cream in a bowl and add the honey and the spices (3-3 pinches of everything). I melt the dark chocolate with the butter and pour it in the bowl. I combine the chocolate and the cream and place the bowl in the fridge. Two hours later I shape small balls of the ganache and roll them in cocoa powder.

Babanapló

Mítoszeloszlató félóránk következik.
Amikor belevágtunk életem egyik legnagyobb kalandjába, még sejtelmem sem volt, hogy ennyi lemondással, fizikai fájdalommal és kellemetlenséggel fog járni. Mert hát a várandósságot és a szülést mindig és mindenhol úgy állítják be, mint csodálatos, boldog időszakot/eseményt, és mindig azt hangsúlyozza mindenki, hogy az új élet születése a legszebb dolog, ami csak történhet.
Biztosan sok olyan nő van, aki úgy vállalja a várandósságot, hogy előtte minden létező szakirodalmat elolvas a témában, felkészült és nem érhetik meglepetések. Hát én nem tartozom közéjük. Alapvető tudása mindenkinek van, de először is külön tudomány egyáltalán összehozni egy gyereket: méricskélni reggelente a testhőt, vezetni a táblázatot, számolgatni a napokat. Frusztrálódni, hogy újabb és újabb hónap telt el, amikor nem sikerült. Ráfogni a frusztrációra, hogy amiatt nem sikerül, gondolkodni, hogy vajon milyen testi hiba akadályozhatja a fogantatást, emiatt idegeskedni, orvosokat keresni, keseregni, hogy "nekem sosem lesz..."
Aztán végre siker! Az első boldog pillanatokat és örömöt igen gyorsan felváltják az első kellemetlenségek. Például a ráébredés, hogy a "reggeli rosszullét" valójában egész nap tart (nyilván egy férfi adta ezt az eufemisztikus nevet a jelenségnek...): az idő 90%-ában az ember émelyeg, a maradék 10%-ban pedig legszívesebben felemésztené a konyhát és a spájzt úgy ahogy van, mint a mesebeli kisgömböc. Ez a nagy zabálások és a folyamatos hányinger időszaka (és akkor én még szerencsés voltam, mert nem hánytam). Továbbá a szervezet teljesen leamortizálódik a magzat befogadása során, valamint abbéli igyekezetében, hogy ellássa a kis jövevényt. Szóval kb. 2.5-3 hónapig nem is nagyon lehet kikelni az ágyból - minő szerencse, ha valaki otthonról tud dolgozni, ugye - az embernek az élettől is elmegy a kedve, kivált, ha olyan barátságos november-decemberünk van, mint a tavalyi :D Nekem külön nehezített pálya volt még, hogy épp a doktori vége felé jártam, és meg kellett küzdeni az ezzel járó problémákkal is.
A második trimeszter a legkönnyebb, még nem túl nagy a pocak, a "reggeli rosszullét" pedig elmúlik. De azért van helyette más bőven, nem kell aggódni. Elkezd fájni például az ember rekeszizma. Ez azért különösen jó, mert nagyjából semelyik krémet nem lehet használni várandósság alatt az ilyesmire. Ott van aztán a lassanként kialakuló reflux, az állandó gyomorsav az ember nyelőcsövében, amitől éjszaka igen jókat lehet aludni (se). Továbbá az érzés, hogy hirtelen nem kapsz levegőt. Ahogy nő a baba, egyre összébb szorítja az ember belső szerveit, így pl. a tüdőt is. Volt éjszaka, amikor halálfélelemre ébredtem, hogy most bizony megfulladok. Szóval új pozíciót kell kitalálni, hogy az ember megfelelően levegőhöz jusson.
Furcsa tünete volt még nálam a várandósságnak a fejfájás. Korábban soha nem voltam fejfájós, most viszont többször is előfordult, hogy ágyban kellett maradni, annyira hasogatott. Szerencsére ez a második trimeszter közepére elmúlt. Megmaradtak ellenben a pattanások, amik a babavárás végére már-már bekövesedtek :D 
Ebben az időszakban indult be a melanintermelődés is, ami a kismamák pocakján látható függőleges linea nigrát, azaz sötét csíkot okozza. Nálam ugyanez a szám felett kis barna foltokat is előhozott. Ezek a tünetek idővel elmúlnak, állítólag.
Végül elérkezünk a harmadik trimeszterhez. Ekkor már szó szerint cipelni kell a pocakot. Én kb. 13 kilót szedtem fel a kilenc hónap alatt, ez a többletsúly nyilván nehezíti az ember mozgását, fáradékonyabbá, lassabbá válik tőle. Nálam külön ínyencség volt, hogy a 8. hónapban valahogy rosszul mozdultam/feküdtem, és becsípődött egy ideg a derekamban. Egy hétig járni is alig bírtam, és aztán további 3 hétig regenerálódtam, mire végre elmúlt, ismét nekiláthattam a tornázásnak és tudtam mozogni. Addig meg úgy mentem, hogy Quasimodo megirigyelte volna.
Szerencsémre kimaradt a vizesedés, legalább azzal nem kellett küzdeni. Nyugodt éjszakánk viszont elég kevés adódott: eleinte csak egyszer, később már kétszer kellett kijárnom vécére minden éjjel. Ezen problémák ellenére végigdolgoztam az egész várandósságot: egy hónappal szülés előtt megvédtem a doktori disszertációmat, utána még 3 online előadáson vettem részt/tartottam, és az utolsó pillanatig aktív maradtam. 
De hogy ne csak az árnyoldalról essék szó, azt is el kell mondani, hogy amikor először megérzi az ember a babát odabenn mocorogni, az épp olyan, mint amikor pillangók röpködnek a gyomrodban. Hihetetlen érzés, és persze ahogy nő a bébi, úgy lesz egyre erőteljesebb. Az én babám végig mozgott, még akkor is, amikor már alig maradt helye a 9. hónapban. Mindenféleképp boldogság-mérföldkő volt, amikor először voltunk ultrahangon, és meghallottuk a szíve dobogását. Talán ekkor ébred rá először az ember, hogy ott bent egy egyedülálló kis lény van, aki hamarosan emberpalántaként világra jön majd. A második trimeszteri nagy ultrahangon pedig megláttuk, hogy a fülét tőlem örökölte (van lelógó cimpája! :D Azóta már azt is látjuk, hogy igazi kis Dumbó XD), és kiderült, hogy nagyon nem tetszett neki az ultrahang, húzkodta el előle a fejét. Szóval van személyisége is - bizonyos dolgok tetszenek neki, mások nem annyira. Szerette például az autókázást és az édességeket (minő meglepetés :D azt csodálom, hogy nem csoki jött belőle vér helyett az első vérvételén :D). A gyermekvállalás egyébként nem olyasmi, amire fel lehet készülni lelkileg. Aki ezt állítja, hazudik. Ha csak belegondolunk, hogy hirtelen egy kicsi ember életéért leszünk felelősek, nincs az az épeszű ember, aki ne ijedne meg. Épp ezért nem is szabad gondolkodni a dolgon, hanem egyszerűen csak bele kell vágni. Én még szinte most sem hiszem el, hogy ez velem történik, a várandósság időszakában meg végig kívülről néztem magam.

Arról most nem ejtek szót, hogy mit össze szívtam a kórházzal, ahol azután a bébi megszületett, és ahová ctg-re és ultrahangra kellett járnom az utolsó egy hónapban. Végül ez szóra sem érdemes. Az annál inkább, hogy mennyire jó szülésznőnk volt, aki jó humorral, vidáman kísért végig majdnem a teljes 12 órás vajúdáson. Csak este fél 7-kor váltották le, akkor pedig már csak egy óra volt a baba érkezéséig. 
Nálam meg kellett indítani a szülést a fogyatkozó magzatvíz miatt. Ekkor már a terminus után 5 nappal voltunk, úgyhogy akik korábban lányt jósoltak, már azok is azt mondogatták, hogy "a fiúk ilyen lusták" :D (a baba nemét a születéséig nem tudtuk). Azt nem igazán találtam helyénvalónak, hogy a kórházi személyzet többször azzal viccelődött, hogy nem bírom a fájdalmat - azt hiszem, a szülés épp az a fajta esemény, ahol megengedhető az, hogy az ember kimutassa, ha fáj. A burokrepesztés után kezdődtek a kontrakciók: ezek eleinte "csak" a menstruációs fájdalom szintjét érték el, később már annak a hatványozott sokszorosát. Vicces belegondolni, hogy a babának csupán néhány centiméteres utat kell megtennie a külvilág felé, mégis milyen sokáig tart ez, és mennyire rohadtul tud fájni. Csak a melegvizes fürdő enyhített rajta valamelyest, az órák meg csak teltek, és fájt és fájt. Különösen rosszul esett, amikor azt ellenőrizgették, hogy hol tart a baba feje, eltűnt-e már a méhszáj. Így utólag belegondolva talán 4-5-ször lehetett ilyen, de ott akkor úgy tűnt, mintha óránként történne ez a borzalom. Apás szülés volt, de főleg a vége felé már azt sem bírtam ha bárki hozzámért, netán rám nézett. 
A szülés második szakasza a kitolás, vagyis amikor a baba megszületik. Ez így tök szépen hangzik, de közben a baba édesanyja széjjelszakad, és nyomnia kell, míg elviselhetetlenül fáj. És ez megy egy órán keresztül - csak nyomni, nyomni, miközben a szülésznő az arcokat vágja, hogy nem elég hatékonyan csinálod, a baba feje "elakadt" és így nem fogod tudni megszülni. Ez végtelenül motiváló tud lenni abban a helyzetben. Amint az is, hogy az orvos arra kér, hogy csendben szülj. Lol. De aztán végre szétszakadsz és előbukkan a baba feje, aztán előbukkan az egész baba!
A fájás az ebben a pillanatban megszűnik, viszont ne legyünk naivak, még jön egy adag varrás, hiszen a bébi feje szinte minden szülés alkalmával okoz valamilyen kisebb-nagyobb sérülést. Manapság amint kijön a baba, az édesanyjára helyezik, és jön az "aranyóra", amikor együtt lehetsz a bébivel, először szoptathatsz. Na ennek az aranyórának a fele azzal telt, hogy varrtak össze, és közben azt várták, hogy élvezzem és maradjak csendben...
Az okosok azt mondják, hogy "idővel elfelejted a rosszat", amit nem akartam elhinni, aznap este megfogadtam, hogy soha többé nem akarok szülni. De a hormonok olyan kis rohadékok, hogy nagyjából két nap múlva tényleg elfeledkeztem a kellemetlenségekről és már csak az számított, hogy ott az a szép szőke kisbaba.

No és persze ezután jött az igazi feketeleves. Ugyanis hiába olvasod el az Anyatej Magazint, hiába végzed el a kórház szülésfelkészítő online tanfolyamát, a szoptatás művészetére senki nem tud hatékonyan felkészíteni. Mindenki mást mond, úgy tűnik, mindenki tudja a tutit, arra viszont senki nem figyelmeztet, hogy az első napokban szoptasd a gyereket minél többször és ne engedd, hogy cumit tegyenek a szájába, különben összezavarodik és elfelejti, hogyan kell szopni. Szóval mire három nappal később hazajöttünk, a bébi már egyáltalán nem akart szopizni, kénytelen voltam lefejt tejjel pohárkából itatni. Meg kihívni egy szakértőt, aki segített abban, hogy mégis hogyan érjem el, hogy etetni tudjam a gyerekem.
Szóval ott vagy egy rakás szerencsétlenségként, a hormonok sziporkázó tűzijátéka miatt percenként ingadozik a hangulatod, össze vagy varrva, dagadtnak érzed magad, és ráadásul egy teljes csődtömegnek, aki még életben tartani sem képes a babáját, mivel nem tud szoptatni. A felelősség súlya, az alkalmatlanság érzése, az első napokban önmagad és a baba iránti türelmetlenség miatti lelkifurdalás, a különböző előírások és tanácsok kavalkádja oda vezet, hogy az ember napokig csak bőg, szarul érzi magát, míg végre eljut arra a pontra - az egyetlen, amit tehetsz! - hogy szarik az egészre, és saját rendszert alakít ki, amiben ő is, a gyereke is meg az apuka is jól érzi magát. Idáig azonban hosszú és gyötrelmes út vezet.
És mégis...
Amikor ránézel a gyerekedre, és belegondolsz, hogy ez a kis lény két sejtből keletkezett... szinte hihetetlen az élet csodája. Belegondolsz, hogy ez a kis lény a párod iránti szerelemből és az ő irántad érzett szerelméből született... Belegondolsz, hogy az ő kis világának ti vagytok a közepe, senki mást nem ismer egyelőre, az élete múlik a gondviseléseteken, olyan kiszolgáltatott... Úgy érzem, hogy az emberi életnek egy eddig ismeretlen oldala tárult fel előttem a saját gyermekem iránt érzett szeretet által. Hiszen ez más, mint amit az ember a családtagjai, barátai, a szerelme iránt érez: odaadás, féltés, feltétlen szeretet - talán ez az igazi felnőtté válás, amikor teljes felelősséget tudsz vállalni egy másik ember iránt, akiről tudod, hogy nélküled nem lenne.

Ez itt pedig a mi dalunk. Amióta csak ismerem ezt a dalt, mindig is a leendő gyermekemre gondoltam, valahányszor meghallottam.

Hey you, you're a child in my head

You haven't walked yet

Your first words have yet to be said

But I swear you'll be blessed

I know you're still just a dream

Your eyes might be green

Or the bluest that I've ever seen

Anyway, you'll be blessed

And you, you'll be blessed

You'll have the best

I promise you that

I'll pick a star from the sky

Pull your name from a hat

I promise you that, promise you that

Promise you that you'll be blessed

I need you before I'm too old

To have and to hold

To walk with you and watch you grow

And know that you're blessed

And you, you'll be blessed

You'll have the best

I promise you that

I'll pick a star from the sky

Pull your name from a hat

I promise you that, promise you that

You'll be blessed

pisztácia // pistachio

Az embereket sokféleképp lehet csoportosítani, én most egy igen egyszerű  dichotómia mentén osztom fel a különböző személyiségeket: vannak a törődő/szeretetteljes és a leszarom típusú emberek. Törődőek azok az emberek, akik azokkal is emberként bánnak, akik nem a közeli barátaik közé tartoznak. Nem csesznek ki velük, nem veszik semmibe őket, nem lépnek át rajtuk. A leszarom típusú emberek azok, akik úgy tesznek, mintha a barátaid lennének, de amint útjaitok elválnak, elfelejtenek: eltűnik az a (vélt vagy valós) melegség, ami korábban köztetek létezett, és ha újból találkoztok, legfeljebb csak felszínes beszélgetésre telik. Leszarom típusú az az ember, aki bevon a projektjébe, belefektetsz időt, energiát, aztán az illető eltűnik, és utólag derül ki, hogy nélküled csinálta meg, szólni erről viszont elfelejtett. Leszarom típusú az is, aki a saját diákjának direkt nem gratulál, miután az sikeresen befejezi tanulmányait. Leszarom típusú az, aki más munkáját ellopja és azzal ékeskedik, aki ha meghallja, hogy másnak milyen ötlete van, "kölcsönveszi" azt és úgy tesz, mintha mindig is az övé lett volna. 
Persze helyzettől függően is változhat, hogy valaki épp melyik kategóriának megfelelően cselekszik - mint ahogy nincs egyöntetűen jó meg rossz ember sem, legfeljebb trendek. De úgy gondolom, hogy igen sokan vannak, akik bár barátaik, családtagjaik irányába igen könnyen fordulnak empátiával, az út mentén élő hajléktalannal szemben (hogy csak egy példát mondjak) ezt már nem tudják megtenni - és nem is akarják. Az egésznek a pikantériája pedig, hogy sokszor az ember csak utólag jön rá, hogy egy leszarom típussal hozta össze a sors, amikor már késő, és megtörtént a sérülés. Szóval kívánok mindenkinek bölcsességet, hogy még időben észrevegye, ha a másik ilyen, és ha netán ő maga csábulna el a leszaromság irányába, inkább ne tegye, mert nem tudhatja, kinek és milyen mértékű fájdalmat okoz vele.

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
150 gr pisztáciapaszta
pisztáciatöret

Elkészítés:

Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Megvárom, míg megszilárdul a csoki, azután megtöltöm házi készítésű pisztáciapasztával. Hűtőbe teszem kis időre, utána a maradék csokit ismét temperálom, és lezárom a bonbonokat. Miután kipottyantak a formából, ecsettel egy-egy kis petty olvasztott étcsokit teszek a bonbonokra, amit megszórok pisztáciatörettel.

There are many ways to classify people; now I'll divide personalities based on a simple dichotomy: there are caring/affectionate people and not-give-a-shit type of people. Caring are those who treat everyone like humans, not only their close friends. They don't mess up with them, they don't despise them, they don't step over them. The not-give-a-shit type of people are those who pretend to be your friends but as soon as your ways part, they forget you: that (imagined or real) warmth that existed between you disappears and when you meet again, the best you can have is small talk. The not-give-a-shit type of person involves you in his/her project, you invest time and energy in it, then s/he disappears and you get to know later on that s/he finished the project without you, but forgot to tell you that. The not-give-a-shit type of person is the one who does not congratulate his/her own student once the student successfully finishes his/her studies. The not-give-a-shit type of person is the one who steals others' work and boasts around with it; the one who upon hearing others' plans, "borrow" those plans and then pretends as if they had always been his.

Obviously, given the circumstances, one can act according to either category - just like there's no purely good or bad person, only trends. But I believe that there are many, who turn to their friends and family with empathy, however, when it comes to the homeless person on the side of the road (to give an example), they cannot do the same - and they are not willing either. The worst is that in many cases one realizes that they face a not-give-a-shit type, when it's too late and the damage is done. So I wish everyone wisdom to realize that the other person is like that; and if you yourself are tempted to not give a shit - well, don't do that because you cannot know whom you will hurt.

Ingredients:
200 gr dark chocolate
150 gr pistachio paste
pistachio nibs

Recipe:

I temper the dark chocolate and prepare the bonbon shells. I wait until they set, then I fill them with home-made pistachio paste. I put the mold in the fridge for a while, then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. After they fall out of the mold, I paint a small fleck of melted dark chocolate on the bonbons and glue pistachio nibs on it.

eper-pisztácia // strawberry-pistachio

Ez a bonbon attól különleges, hogy kétféle íz és textúra egyesül benne. Az epres ganache lágy, krémes, édes, míg a pisztáciapaszta szemcsés, tömény, kissé sós. Yin és yang. Az összhangot kívül igazi színkavalkáddal fejeltem meg: rózsaszín, piros, zöld, ahogy az dukál :D Tavasz egy harapásra!

Hozzávalók:
120 gr pisztácia
2 kiskanál kókuszolaj
40 ml eperpüré
egy kiskanál vaj
10 ml tejszín
80+200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Először a pisztáciapasztát készítem el. A pisztáciákat meghámozom, a száraz  barna héjat is lefejtem. Apírtógépbe szórom, és addig aprítom, míg krémes nem lesz. Ekkor hozzáadom a kókuszolajat, még egy picit keverem, és kész is.
Az epreket lepasszírozom, a léből kimérek 40 ml-t. Hozzáöntöm a tejszínt. Felolvasztok 80 gr tejcsokit egy kiskanál vajjal. Ezt az eperhez öntöm, és addig kevergetem, míg lágy krémet nem kapok.
Kitisztítom a csokiforma mélyedéseit. Előbb zöld festékkel összefröcskölöm a mélyedéseket; ha ez megszáradt, akkor szivaccsal egy kis pirosat pacsmagolok az aljukba. Végül rózsaszínnel festem össze őket. Temperálok 200 gr tejcsokit, kiöntöm a formát. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul. Ezután előbb az epres krémből töltök bele, majd arra következik a pisztáciapaszta. Visszateszem a hűtőbe a formát egy órára, végül temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

The speciality of these bonbons is the meeting of two different flavors and textures. The strawberry ganache is soft, creamy, sweet, while the pistachio paste is grainy, dense and slightly salty. Yin and yang. The outside of the bonbons is a cavalcade of colors as it is fitting: pink, red, green :D Spring in a bite!

Ingredients:
120 gr pistachio
2 small spoons of coconut oil
40 ml strawberry puree
a small spoon of butter
10 ml cream
80+200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
First, I prepare the pistachio paste. I peel the pistachios and get rid of the dry brown skin too. I put them in a food processor and shred them until they get a creamy texture. Then I add the coconut oil and stir them a bit.
I press the strawberries through a sieve and take 40 ml of the juice. I add the cream to it. I melt 80 gr milk chocolate with a small spoon of butter. I combine this mixture with the strawberry puree and stir it until I get a soft cream.
I clean the mold. First, I sprinkle green paint in the cavities and when it gets dry, I smear a bit of red in the bottoms. Finally, I paint the cavities with pink. I temper 200 gr milk chocolate, I prepare the shells. I place the mold in the fridge until the chocolate sets, then I fill the shells first with the strawberry ganache, then with the pistachio cream. Again, I put the mold in the fridge for an hour. Finally, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

áfonya-bors // blueberry-pepper

Olyan könnyedén úsznak a kék égen a felhők! Néha azt kívánom, bárcsak én is ott lebeghetnék velük, fentről bámulnám a tájat, az aprócska házakat, találgatnám, hogy melyik neves épület hol található, elmerülnék a Duna zöldeskék szalagjának csillogásában, és azon töprengenék, vajon észrevesz-e bárki is lentről - mert az emberek nem szoktak felnézni - és ha igen, vágyik-e ő is idefentre. Idefent hűvös szél fújdogál, és felettem olyan kék az ég, hogy belezsibbad a szem, és a napsütés éles, mint egy penge, és a város zajai monoton zsongássá mosódnak egybe. Olyan, akárcsak a tengerben úszni: ugyanaz a hideg áramlás öleli körbe a testet, és a végtelen gondolatától ugyanaz a torokszorító ujjongás tölti meg a lelket. A felhők nem puszta vízpárából állnak: a felhők hordják az álmokat, apró, színes semmiségeket, hasukban szivárvány rejtőzik és édes, csillogó kincsek. 

Hozzávalók:
170+60 gr fehércsoki
30 ml áfonyalé
egy kiskanál rózsaméz
egy kiskanál vaj
2-3 csipet bors
színes ételfesték

Elkészítés:
Piros, sárga és kék ételfestékkel szivárványt festek a csokiforma mélyedéseibe. Míg a festék még híg, kicsit egybemosom a színeket.
Elkészítem a tölteléket: vízgőz fölött megolvasztok 60 gr fehércsokit, a hozzáadott vajjal és mézzel. A keveréket a leszűrt áfonyaléhez adom, alaposan összekeverem, és végül csipetenként adagolom a borsot. Akkor jó, ha kóstolás után a torkunkban marad egy egész kicsi csípős utóíz.
Temperálok 170 gr fehércsokit, elkészítem a bonbonok héját. Megtöltöm őket áfonyakrémmel, a formát a hűtőbe teszem. Amikor a töltelék megbőrösödik, temperálom a maradék fehércsokit, és lezárom a bonbonokat.

The clouds swim so lightly on the blue sky! Sometimes I wish I could float with them; look at the landscape and the tiny houses from up above; try to guess where are the famous buildings; immerse into the glittering green-blue ribbon of the Danube and contemplate whether anyone notices me down there - because people don't usually look up - and if yes, whether they long to be up here. Up here a cool wind is blowing and the sky is so blue above me that it makes the eye numb and the sunshine is sharp as a blade and the noises of the city merge into a monotonous buzz. It is like swimming in the sea: the same cold stream embraces the body and the idea of infinity fills the soul with the same throat-squeezing exultation. The clouds are not mere vapor: the clouds bear dreams, tiny, colorful knick-knacks, and rainbows and sweet, shiny treasures are hiding in their bellies.

Ingredients:
170+60 gr white chocolate
30 ml blueberry juice
one small spoon rose honey
one small spoon butter
2-3 pinches black pepper
colored food paint

Recipe:
I paint a rainbow in the cavity of the mold with red, yellow and blue food paint. While the paint is still wet, I blend the colors a bit.
I prepare the filling: above steam, I melt 60 gr white chocolate together with the butter and the honey. I add the mixture to the blueberry juice and mix them well. Finally I add some pinches of black pepper, one by one. There must be only a little bit of stingy aftertaste in the throat.
I temper 170 gr white chocolate and I prepare the shells. I fill them with the blueberry cream and I put the mold in the fridge. When the filling sets, I temper the leftover white chocolate and I seal the bonbons.

eper-marcipán // strawberry-marzipan

A három legjobb dolog a világon: csoki, marcipán, eper (na jó, a sárgadinnye is dobogós :D). Mivel szerencsére megérkezett az eperszezon, és ennek megfelelően folyamatosan azt esszük, elkerülhetetlen volt, hogy csoki is készüljön vele. Ezúttal ismét csináltam házi marcipánt is, immár tanulva a múltkori adag hibáiból (pl. sokkal finomabbra daráltam a mandulát), tehát ez lett a harmadik összetevő :)

Hozzávalók:
140 gr házi marcipán
200 gr étcsoki
4-5 nagy szem eper

Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát, a felesleget kirázogatom, majd pihentetés után a hűtőbe teszem a formát. Amikor a csokicsészék megszilárdultak, kiszedem őket a formából. Kb. 3/4-ig megtöltöm őket marcipánnal (egyszerűen belenyomkodom a marcipángalacsinokat). Az eperszemeket megmosom, megszárítom, aztán apró kockákra vágom. A marcipán tetejére halmozom őket, úgy, hogy bőven befedjék. Kész is az isteni tavaszi finomság!

The three best things in the world: chocolate, marzipan, strawberry (OK, melon is also on the list :D). Since strawberry season has arrived, we constantly eat that, so it was unavoidable to make some chocolate with it, too. This time I prepared marzipan too, after learning from the mistakes of the last batch (e.g. I ground the almonds for a longer time); this was the third main ingredient :)

Ingredients:
140 gr home-made marzipan
200 gr dark chocolate
4-5 big strawberries

Recipe:
I temper the dark chocolate and fill the cavities of the mold; then I shake out the excess. I place the mold in the fridge. After the chocolate cups get solid, I take them out of the mold. I fill the cups to 3/4 with marzipan (I simply push small marzipan balls into them). I wash and dry the strawberries, then I cut them up into small cubes. I pile them on top of the marzipan so that they cover it entirely. Your amazing spring treat is ready!

Húsvét // Easter

Mit is írhatnék... Most, hogy hosszú idő után végre eljutottam legkedvesebb helyemre, arra is rájövök, mennyi minden változott és mennyi fog még a vírus miatt. Na és persze nem csak amiatt :) egyébként is sok minden változott az életemben. Elég valószínű, hogy ez az év az egyik legjobb lesz hosszú idő óta. Na de idáig sok munka vezetett, például egy ötéves kutatás, aminek most érek a végére - ám a doktori disszertáció megvédése, javítása, újravédése alatt így például kevesebb idő marad a hobbijaimra - vagy ha idő van is, energia nem túl sok. Sejtem, hogy mások is hasonló cipőben járnak mostanság, az immár egyéves bezártság kikészíti a legtürelmesebb embereket is. Mindentől függetlenül viszont úgy érzem, nekem szerencsére sok olyasmi összejött eddig ebben az évben, amit már régóta terveztem, és hogy igazán boldog vagyok.
Persze ennek azért része a csoki is - ha készíteni nem is mindig tudok, azért a fogyasztásával nem maradok el sosem :D A következő húsvéti csokiötletet egy Facebook-os fórumon láttam, és nem tudtam ellenállni neki :D Jópofa, egyszerű az elkészítése, és kreatív. Így aztán ez lett a húsvéti meglepetés a családnak.

Hozzávalók:
300 gr fehércsoki
50 ml tejszín
2 kiskanál szárított rózsavirág
1 kiskanál rózsaméz
1 kiskanál vaj
ételfesték

Elkészítés:
Először a krémet készítem el: felforralom a tejszínt a szárított rózsával együtt, és állni hagyom. Egy órával később hozzákeverem a vajat, a mézet, és 80 gr olvasztott fehércsokit.
Most jöhetnek a tojásfehérjék: temperálok 150 gr fehércsokit, és egy kanál segítségével formátlan pacákat terítek belőle sütőpapírra. Kicsit megrázogatom a papírt, hogy a felszínük kisimuljon, aztán hagyom őket megszilárdulni.
A maradék fehércsokit ismét temperálom, a végén teszek bele egy-egy kis adag sárga és narancssárga ételfestéket. Beöntöm a félgömbös bonbonformába, a hűtőbe teszem kis időre. Végül megtöltöm a bonbonokat a rózsás krémmel, és ismét hűtőzöm, míg a krém lehűl. Ekkor kiütögetem a formából a csokikat, és fejjel lefelé, némi temperált fehércsoki segítségével a tojásfehérjékre ragasztom őket. (nálam maradtak még félgömbök, ezeket összeillesztettem gömbbé). Kész is a fincsi húsvéti tükörtojás :D

Húsvéti nyuszik pihenője // Easter bunnies taking a nap

What can I say... Now that after a long while I finally managed to travel to my favorite place, I realized how many things have changed and how many will still, due to the virus. But of course not only because of that :) many things changed in my life for other reasons too. Probably this will be one my best years in a long while. It took a lot of work to get here, for instance a five-year-long research which I am about to finish now - however, because of the defence of the doctoral dissertation, its editing and the second defence, I have much less time for my hobbies - or if I have time, I don't have much energy. I suspect that others are in the same shoes nowadays; being in lockdown for a year is hard business. Still, I feel that this year, luckily, I succeeded in many things that I had planned for a long while and that I am truly happy.
Obviously, chocolate is a part of this - even if I can't make some, I still consume it :D I found the following Easter chocolate idea at a Facebook forum and I couldn't resist :D It's funny, easy to make and creative. Thus, it became the Easter surprise for the family.

Ingredients:
300 gr white chocolate
50 ml cream
2 small spoons of dried rose flower
1 small spoon of rose honey
1 small spoon of butter
food paint

Recipe:
First, I make the filling: I boil the cream with the dried rose and leave it for a while. An hour later, I add butter, honey and 80 gr melted white chocolate.
Then I prepare the egg-whites: I temper 150 gr white chocolate and with a spoon, I spread shapeless blobs on a parchment sheet. I shake the sheet a bit so that the surface gets smooth, then I leave them to dry.
I temper the rest of the white chocolate and I add small amounts of yellow and orange food paint. I pour it in the semi-globe bonbon mold, which I place in the fridge for a while. Finally I fill the bonbons with the rose cream and cool them again until the cream sets. Then I take the bonbons out of the mold and I glue them on the egg-whites with some tempered white chocolate. (I still had some semi-globes left in the end, which I glued into globes). And there you have your yummy Easter sunny-side-up eggs :D