citrom-pisztácia // lemon-pistachio

- Micsoda?! - kiáltott fel Athéné; a harag egyszeriben úgy elöntötte, hogy elejtette, amit a kezében tartott... 
...ami történetesen a Lükabettosz-hegy volt. Az Akropoliszra szánta, de még hibádzott odáig egy nyúlfarknyi távolság, viszont amikor meghallotta a hollótól, hogy mi történt, rohanvást indult Kekropsz lányaihoz. Egy fonott kosárkában ugyanis őrájuk bízta a csecsemő Erikhthonioszt, és a lelkükre kötötte, hogy ne nyissák ki a kosarat. Amint most a holló elsutyorogta neki, a három lány közül kettő mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, és belekukkantott. Az ő büntetésükkel már nem kellett törődni, hiszen a kígyólábú gyermek láttán levetették magukat az Akropoliszról, viszont a pletykás holló igenis megérdemli, hogy hófehér tollai ezentúl feketék legyenek. És többé nem mutatkozhat Athéné mellett.
A mítosz szerint így lett fekete a holló, és elűzése után Athéné új segítőt választott magának a bagoly személyében. A bagoly nemcsak az ő jelképe lett (és egyúttal Athén városáé is), hanem kedvelt szimbólum is, amely mind a pénzérméken, mind a mindennapi használati tárgyakon is előfordult. 
Hanem a bagoly nem sokáig örvendhetett jó hírnevének: a Római Birodalomban már úgy tartották, hogy a bagolyhuhogás a halált jelzi előre, és a boszorkányok bagoly képében szívják ki a gyermekek vérét. Állítólag Caesar, Augustus és Agrippa halálát is bagoly jelezte. A "kutyaharapást szőrével" elvnek megfelelően halott baglyot szögeltek a házak ajtajára, hogy a rosszat elhárítsa.
E későbbi hiedelmek a 19. századig fennmaradtak Európában - a bagoly a legtöbb helyen rossz hírek hozója, rossz ómen volt. Ez nem kis részben köszönhető életmódjának: éjszakai állat révén a sötét órákban hallani a hangját, amikor csak a szellemek és holtak járnak odakinn. Talán külseje is közrejátszott negatív megítélésében: a hatalmas szemek mintha a lélek mélyére látnának, és teljesen körbe tudja fordítani a fejét, ami bizonyára félelmetesnek hatott.
A bagoly azonban nem csak Európában honos: az amerikai első nemzetek közül többnél is a próféciákhoz, jövendöléshez kötődött az alakja. A hopik úgy tartották, hogy az üregi bagoly az alvilág és a halottak istenének szimbóluma - ez a kis bagolyfajta a földben fészkel.

Mivel én legszívesebben Athéné állataként gondolok a baglyokra, és nagyon is kedvelem őket, ezért az alábbi rajzhoz egy görög ízvilágú trüffelt álmodtam meg. A citrom és pisztácia kellemesen üdítő együtt, és a savanykás-sós keveredése igazán különlegessé teszi ezt a csokit.

Még a karantén legelején kétségbe estem: mi lesz, ha rajzolni támad majd kedvem, és nincs itthon normális színes ceruza?! Rettentő rég rajzoltam, de most egyszeriben ellenállhatatlan vágyam volt, hogy színeket lássak, és alkossak. Nem volt más hátra, kellett venni egy doboz művész ceruzát. És elmondhatom, hogy az ember egészen másképp látja a világot, amikor rajzoló-módba kapcsol: mindenhol téma van, megrajzolandó részletek, amiket korábban talán észre sem vett, most azonban elgyönyörködik bennük, és nincs elég óra a napban ahhoz, hogy mindet papírra vesse. De amikor megláttam azt a szép fotót a fülesbagolyról (ami nem mellesleg az év madara), tudtam, hogy azzal fogom kezdeni. Négy hétig le is kötött. Ezúttal nem rajzoltam meg előre a részleteket, hanem mozaik-szerűen haladtam minden irányban a színekkel (ne kérdezzétek, hogy miért a jobb oldali szemével kezdtem. Csak. Hogy kitoljak magammal, amikor a bal szemét kell majd rajzolni :D).

Fázisfotók:

És a kész mű:

Már el is feledtem, milyen kielégítő érzés tud lenni egy rajz befejezése. Főleg, ha az ember ennyi szabadidejét beleöli.

Na és akkor most jöjjön a csoki.

Hozzávalók:

120 gr fehércsoki

30 ml citromlé

reszelt citromhéj

10 ml tejszín

egy kiskanál vaj

pisztácia

Elkészítés:

Kifacsarom a citrom levét, és egybeöntöm a tejszínnel (azért rakok bele egy pici tejszínt, mert anélkül sokkal nehezebben formázható a lehűtött krém). Belereszelem egy citrom héját is. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd elegyítem a citromlével. Hűtőbe teszem néhány órára. Amikor eléggé lehűlt, kis golyókat formázok, és mindnek a közepébe teszek egy-egy pisztáciaszemet. Én sós pisztáciát használtam, egész jól kiegészítette a savanykás krémet.

-What?! - yelled Athene; rage flooded over her and she dropped what she held in her hand...

... which happened to be Mount Lycabettus. She wanted to use it in the Acropolis, however, it was still a little bit further. However, when she was told by the crow what had happened, she rushed to the daughters of Kekrops. She entrusted them with taking care of baby Erikhthonois, who was in a wicker basket; instructing them not to look inside the basket. As the crow now whispered in her ear, two out of the three girls could not resist temptation and peeked into it. She would not have to deal with their punishment, as seeing the baby with the snake legs, they threw themselves off the Acropolis, but the gossiping crow deserved his snow-white feathered to be turned into black. Moreover, he cannot be seen together with Athene anymore. 

According to the myth, thus the crow became black and after banishing him, Athene chose a new sidekick: the owl. Not only did the owl become her symbol (and at the same time Athens' too), but also a popular ornament used both on coins and on everyday objects.

However, the owl did not enjoy a good reputation for long: in the Roman Empire it was believed that the hoot of an owl presaged imminent death; and witches transformed into owls sucked the blood of children. Allegedly the deaths of Caesar, Augustus and Agrippa were all predicted by an owl. According to the "hair of the dog" principle, a dead owl was nailed on the doors in order to avert the evil.

These beliefs persisted in Europe into the 19th century - in most places the owl was a harbinger of bad tidings, a bad omen. This is strongly connected to its habits: it is a nocturnal animal; it can be heard in the dark hours, when only ghosts and the dead walk the streets. Probably its appearance also contributed to its negative assessment: as if its enormous eyes were looking right into the soul, and it can rotate its head around, which might have been frightening.

Owls are indigenous not only in Europe: many of the First Nations in America associated its figure with prophecy and divination. The Hopis believed that the burrowing owl was the symbol of the god of the underworld and the dead - this small owl nests in the ground.

Since I prefer to think about owls as the bird of Athene, and I very much like them, therefore I paired up the above drawing with a Greek type of truffle. Lemon and pistachio are nice and refreshing together; and the mixture of sour and salty makes this chocolate special.

I got desperate at the beginning of the quarantine: what if I'll feel like drawing and I still don't have proper colour pencils?! I haven't drawn in ages, but now I felt the irresistible urge to see colours and to create. I really had to buy a box of artist pencils. And I can tell you, one sees the world in a different light in drawing mode: everywhere there are subjects, details to be drawn; maybe one didn't even notice them before but now finds them delightful and there aren't enough hours in the day to draw all of them. But when Is aw that beautiful photo of that long-eared owl, I knew that I'd start with that. It took four weeks. This time I didn't draw the details in advance, but coloured it like a mosaic (don't ask me why I started with the right eye. Just because. To mess up with myself when I'd have to draw the left eye :D) (see phase photos above).

I've almost forgotten how elevating it is to finish a drawing. Especially if one spends so much free time with it.

And now comes the chocolate.

Ingredients:

120 gr white chocolate

30 ml lemon juice

lemon zest

10 ml cream

one small spoon of butter

pistachio

Recipe:

I squeeze the lemon juice and mix it with the cream (I use a little bit of cream because without that it would be much harder to shape the ganache). I shred the lemon zest in it too. Above steam, I melt the white chocolate and the butter, then I combine it with the lemon juice. I put it in the fridge for some hours. When it gets cold, I shape small balls and I put a pistachio in the middle of each. I used salty pistachio, which harmonised nicely with the sour cream.

banán-csokis müzli // banana-chocolate cereal

Hittétek volna, hogy a banánnak gazdag mitológiája van?! Belegondolva persze annyira nem is furcsa, hiszen még nálunk is, eredeti termőhelyétől messze az egyik legnépszerűbb gyümölcs. Ennek megfelelően rengeteg történetet, mítoszt és a banánfával kapcsolatos mitikus lényt találtam, amik közül most csak egyet, a legszebbet emelem ki.

Nang Tani a thai folklór egyik kedvelt alakja: egy női szellem, aki a banánfákban él. Afféle driád tehát, a növényt őrző tündér, aki a banánfa körül szokott megjelenni szépséges, zöldes bőrű leány képében. Általában hagyományos thai népviseletet visel, ébenszín, dús haja kibontva omlik a hátára, ajkai vörösek. Főleg teliholdas éjszakákon kísért.

A Nang Tani által lakott fákat tilos kivágni, viszont édességeket és füstölőket visznek neki áldozatként. Sokatmondó egyébként, hogy a tündér csak egy bizonyos fajta banánfában él, amelynek gyümölcse nem ehető. A thai szájhagyomány úgy tartja, hogy jóindulatú szellem, azonban elbánik azokkal a férfiakkal, akik bántalmazzák a nőket.

Én ezt a csokit sokkal prózaibb körülmények között, egy kirándulás apropóján gyártottam, bár egy ilyen varázslatos tündér után illőbb lenne valamilyen történetet keríteni arról, hogyan ajándékozta nekem Nang Tani az ehető banánok legfinomabbikát :D Viszont maga a túra testet-lelket felüdítő volt, és az időről időre elénk táruló táj látványának csodálása közben a csoki jelentette a kulináris aláfestést. Eredeti tervem az volt, hogy egy igazi klasszikus "kinder csokit" gyártsak, aztán hogy, hogy nem, hozzáadódott a banán, majd a müzli is. Szerettem volna, ha a müzlidarabkák ropogóssága ellensúlyozza az édes krémet, de sajnos pont ez a fajta müzli elég gyorsan megszívja magát. Szóval ha valaki elkészíti ezt a csokit, annak ajánlom a kísérletezést ellenállóbb fajtákkal :D Ennek ellenére persze így is meglehetősen jó volt, hogy a banános töltelék közepette felbukkantak a tömény csokis darabkák.

Hozzávalók:

80+40 gr fehércsoki

50 gr banán

20 ml tejszín

1-2 marék csokis müzli

200 gr étcsoki

cukorgyöngyök

Elkészítés:

A banánt egy kis tányérban villával szétnyomkodom, hozzákeverem a tejszínt. Vízgőz fölött felolvasztok 80 gr fehércsokit, ezt is a banánhoz keverem. Ezután mozsárban durva darabokra töröm a müzlit, és belekeverem a krémbe.

A csokicsészék elkészítéséhez temperálom az étcsokit (valójában én ét- és tejcsokiból is készítettem pár csészét, de kóstolás után megállapítottam, hogy az étcsokis verzió finomabb, úgyhogy azt ajánlom). Kiöntöm a formát, majd miután kirázogattam a felesleget, és megszikkadt a csoki, beteszem a hűtőbe. Amikor elkészültek a csészék, kioperálom őket a formából, majdnem színültig töltöm a banános krémmel. Temperálok egy adag fehércsokit, és fél-fél kiskanállal öntök a csészék tetejére. Elterítem, majd cukorgyöngyöket szórok rá díszítésként.

Would you believe how rich mythology the banana has?! Thinking about it, this is not so weird, after all the banana is one of the most popular fruits even here, far away from its place of cultivation. Accordingly, I found several stories, myths and mythological creatures linked to the banana tree; here I will write about one of them, the most beautiful.

Nang Tani is one of the most popular figures of Thai folklore: a female spirit who lives in banana trees. She is a kind of dryad, a fairy guarding the tree, who appears around it as a beautiful girl with greenish complexion. Usually she wears a traditional Thai costume; her abundant, black hair flows down on her back untied; her lips are red. She haunts especially on full moon nights.

Trees inhabited by the Nang Tani are forbidden to cut; but offerings are made in the form of sweets and incense sticks. It is telling that the fairy lives only in one certain type of banana tree, whose fruit is not edible. According to Thai oral tradition, she is a benevolent spirit, but will harm men who have wronged women.

This chocolate was made under less poetic circumstances, only for a trip; however, after such a magical fairy, it would be more fitting to create a story about how Nang Tani gave me the tastiest of all bananas :D Then again, the trip was refreshing both mentally and physically; and while we admired the view, the chocolate served as a culinary soundtrack. My original plan was to make a classic "kinder chocolate", but then somehow the banana came into picture and also the cereal. I wanted the crunchy cereal morsels to act as counterpoint with the sweet cream, but unfortunately this kind of cereal soaks through quickly. So if you want to try this chocolate, I suggest to use a more resistant type :D Despite that, it was still quite good that dense chocolate pieces popped up in the middle of the banana filling.

Ingredients:

80+40 gr white chocolate

50 gr banana

20 ml cream

1-2 handfuls of chocolate cereal

200 gr dark chocolate

candy pearls

Recipe:

I crush the banana in a small plate and I mix it with the cream. Above steam, I melt 80 gr white chocolate, I combine it with the banana. Then I crush the cereal in a mortar and put it in the cream.

For the chocolate cups, I temper the dark chocolate (I tried both milk and dark chocolate cups, but after tasting them, I decided that the dark chocolate version is more tasty so I recommend that one). I prepare the shells, get rid of the excess chocolate and when the chocolate sets, I put the mould in the fridge. When the cups are ready, I take them out of the mould and fill them almost to the top with the banana cream. I temper some white chocolate and pour half a spoon of it on each of the cups. I spread it to seal the bonbons, and sprinkle it with candy pearls.

orgonalikőr-vanília // lilac liqueur-vanilla

A Ladon folyó szépséges nimfája, Szüringa csak akkor vette észre, hogy a kecskelábú Pán utána ólálkodik, amikor a pásztoristen már a közelében járt. Kedves szavakkal próbálta magához édesgetni a leányt, akit azonban vad külseje elriasztott a szerelmeskedéstől. Szüringa kiszabadult Pán ölelő karjai közül, és futásnak eredt. Pán sem volt rest, követte őt. A kétségbeesett nimfa segélykiáltásait hallván Artemisz megszánta őt, és a folyóparton nádszállá változtatta. Amikor azonban Pán odaérkezett, a nád sóhajtásaiból rájött a trükkre. Levágta Szüringa nádszálát, a darabokat méhviasszal egymáshoz rögzítette, így készítette el az első pánsípot. Ezután a szépséges nimfa örökké vele maradt.

Tavasszal a pásztorok az orgona vesszőiből faragtak hasonló sípokat, innét nyerte "csövet" jelentő latin nevét (Syringa) az orgona.

Ilyen varázslatos (és tragikus) múlt után mi mást lehetne még hozzátenni a tavasz érkeztét csodás illatával jelző orgona történetéhez?!

Természetesen még sok mindent: mint a legtöbb, az ember közvetlen környezetében megtalálható növényhez, az orgonához is sokféle szokás, hiedelem kapcsolódott. Nagy-Britanniában például azon fiatal leányok, akik orgonát viseltek, felkészülhettek arra, hogy egyedül maradnak. Hasonlóképp a jegyesség felbontásának jeléül is orgonavirágot küldtek. Ugyanakkor máshol az első szerelem, illetve a 8. házassági évforduló virága volt. Oroszországban úgy hitték, hogy az újszülött fölé tartott orgonaág bölcsességet ad neki.

Az orgonát sokféleképp hasznosították az idők folyamán: olajából arclemosó szer készült, és bőrhibák gyógyítására használták; leggyakrabban azonban kozmetikumokban és parfümökben találkozhatunk az illatával.

Én pedig idén ismét likőrré desztilláltam, és abból készült e bonbon krémes, lágy tölteléke. A kompozíciót a nimfa képe egészíti ki :)

Hozzávalók:

40 ml orgonalikőr

10 ml tejszín

100 gr fehércsoki

2 csipet vanília

egy kiskanál vaj

200 gr étcsoki

ételszínezék

Elkészítés:

Kimérem az orgonalikőrt, a tejszínt, és összekeverem őket, majd hozzáadom a vaníliát is. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit a vajjal, és a likőrhöz adagolom.

A bonbonok díszítéséhez előbb lila, majd barackszín ételfestékkel kevert kakaóvajjal márványozom a forma mélyedéseit. Ezután temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdult a csoki, megtöltöm a likőrös krémmel, és a hűtőbe teszem a formát. Végül a maradék csokit temperálom, és lezárom a bonbonokat.

Syringa, the beautiful nymph of the River Ladon, noticed that the half-goat Pan spied her when he was too close already. He tried to seduce her with sweet words, however, the girl was scared away by his wild looks. Syringa fled Pan's embrace and ran away. Pan pursued her immediately. Hearing the call for help of the desperate nymph, Artemis took pity on her and transformed her into a reed at the riverside. When Pan arrived, noticing the sighs of the reed, he discovered the trick. He cut down Syringa's reed and by sticking the pieces together with beeswax, he made the first pan flute. Afterwards the beautiful nymph never left his side.

In spring, the shepherds made similar flutes of lilac wood, hence the Latin name (Syringa, meaning pipe) of the lilac.

After such magical (and tragic) past, what else could we add to the story of the lilac, which foretells the arrival of spring with its wonderful scent?!

Obviously, a lot: like most plants which can be found in human environment, many traditions and beliefs are connected with lilac too. In Great Britain, those young girls who wore lilac blossom, could prepare to be single forever. Similarly, lilacs were sent if you wished to break an engagement. On the other hand, it could also be the symbol of first love and the 8th wedding anniversary. In Russia, it was believed that holding a twig of lilac over the newborn would bring wisdom. 

Lilac was used in many ways over the time: its oil was used as face wash and as a treatment for skin disorders; most frequently, though, we can feel its fragrance in cosmetics and perfumes.

This year I distilled it into liqueur and that became the basis of the creamy, soft filling of these bonbons. The composition is complemented with the picture of the nymph :)

Ingredients:

40 ml lilac liqueur

10 ml cream

100 gr white chocolate

2 pinches of vanilla

one small spoon of butter

200 gr dark chocolate

food paint

Recipe:

I pour the lilac liqueur and the cream in a bowl and mix them with the vanilla. Above steam I melt the white chocolate and the butter, and combine it with the liqueur.

I decorate the bonbons by marbling the cavities of the mould first with purple, then with peach food paint mixed with cocoa butter. I temper the dark chocolate, and I prepare the shells. When the chocolate gets solid, I fill them with the filling and I put the mould in the fridge. Finally, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.

málna-kakukkfű // raspberry-thyme

Melyik az a fűszernövény, amelyet a történelem folyamán füstölőszerként, a bátorság fokozására és mérgezés, illetve fertőzés elhárítására is használtak? Ami Szűz Mária ágyát illatosította, erdőn-mezőn pedig a tündérek tánchelyét jelöli, és még Simon és Garfunkel egyik leghíresebb dalába is bekerült (ami persze egy régi angol ballada)?

Hát persze, hogy a kakukkfű :)

A kakukkfüvet igen régóta ismeri és használja az emberiség, már az egyiptomiak is felhasználták a holttestek balzsamozásához. Az ókori Görögországban elfüstölték - valószínűleg innét is ered közkeletű neve (thymon). A növény mitológiája szerint azonban a harcba induló katonák is kakukkfüves fürdőt vettek vagy kakukkfűágat kaptak, mivel felélesztette a bátorságukat (thymus).

A kakukkfüvet nevezik még az anyaság virágának is, mert egy legenda szerint más illatos fűszernövényekkel együtt Szűz Mária és a kis Jézus ágyául szolgált. De nemcsak ő kedvelte e fűszernövényt: a hagyomány szerint azon a helyen, ahol a kakukkfű megterem, ott tündérek laknak vagy oda járnak táncolni a nyári napforduló éjszakáján. Épp ezért bizonyos helyeken a vadon termett kakukkfüvet tilos volt bevinni a házba, mert azzal meghívást kaptak volna a tündérek is.

Ez a népszerűség persze nem véletlen: az emberiség korán kitapasztalta a kakukkfű leveleiben rejlő fertőtlenítő, köhögéscsillapító, emésztésserkentő hatást. Mindemellett még a lidércnyomás ellen is hatásosnak tartották.

Én kedvelem a tündéreket és az se zavar, ha beugranak hozzám :) Azért is van egy cserép kakukkfüvem az erkélyen. Abból készült az alábbi trüffel.

Hozzávalók:

90 gr étcsoki

25 ml málnapüré

8-10 kakukkfűlevél

egy kiskanál vaj

kakaópor

Elkészítés:

A málnapürét a vajjal és a kakukkfűlevelekkel felmelegítem, míg a gőzben nem érezni a fűszer illatát. Ezután összekeverem a felolvasztott étcsokival, majd hagyom kihűlni. Érdemes várni egy napot, hogy az ízek összeérjenek. Csak ekkor formázok kis golyókat belőle, amiket meghempergetek kakaóporban. Kész is a finom trüffel!

Which is the herb that was used as a fumigant, for the purpose of enhancing courage and as an antidote for poison? The one which made Virgin Mary's bed scented, which marked the place where the fairies danced and which is even mentioned in one of the most famous songs of Simon and Garfunkel (which is in reality an old English ballad)?

Of course it is thyme :)

Mankind has known and used thyme for a long time, even the Egyptians used it for the embalming process. In ancient Greece it was fumigated - probably that's where its name comes from (thymon). According to the plant's mythology, soldiers going to war took a bath with thyme or received thyme sprigs as it incited their courage (thymus).

Thyme is also called the flower of motherhood because, as legend states, it served as the bed of Virgin Mary and Jesus, along with other herbs. But she wasn't the only one who liked this plant: according to tradition, thyme patches mark the places where fairies dwell or dance on midsummer night. Therefore, bringing home wild thyme was considered dangerous, as it would invite the fairies in.

All this popularity is not by accident: mankind has learnt the antiseptic, antitussive effects of thyme leaves. Besides, it was also considered a remedy for nightmares too.

Actually, I like fairies and I don't mind if they come by :) Therefore I have a pot of thyme on the balcony. Which I used for this truffle.

Ingredients:

90 gr dark chocolate

25 ml raspberry puree

8-10 thyme leaves

one small spoon of butter

cocoa powder

Recipe:

I warm up the raspberry puree with the leaves and the butter until I start to feel the fragrance of the herb in the steam. Then I combine it with the melted dark chocolate and leave it to cool. You might want to let the flavour mature for a day. I form small balls form the cream, and I roll them in cocoa powder. The delicious truffle is done!

Húsvét // Easter

A tavasz legszebb napjait éljük: friss, éledező-zsenge levelek, virágillat, színes szirmok, meleg, távoli tájakról mesélő szél. Felüdítő ilyenkor a természetben járni - már persze ha az ember okosan választja meg úti célját, és nem a mindenki által látogatott Normafára meg János-hegyre megy. Felébredtek a növényeket gondozó tündérek és apró lények is, meg lehet pillantani egy-egy fa gyökerei között a leskelődőket, az ágakon kuporgókat, hintázókat, napnyugtakor a levegőben repkedőket.

Van, akire jó hatással van a tavasz és a karantén egyvelege. Én például vettem egy doboz művész színesceruzát, és nekiláttam rajzolni. A csokikészítés, írás, olvasgatás, zenehallgatás, sétálás napi szinten is megvan, viszont már rég rajzoltam. Most olyan jól esik meglátni a szépet a legkisebb virágban is, és lerajzolni. Elücsörgök a kertben egy párnával meg a ceruzákkal, és repül az idő. Beszélgettem a kertünkben lakó három tündérrel: Nárcisszal, Tulipánnal és Jácinttal, akik megengedték, hogy papírra vessem a portréjukat (lásd alant).

Na persze a Húsvét előtti egy-két napban nem igazán volt ilyesmire idő, miközben az ünnepi menüt meg a csokikat gyártottam nagyüzemben. Ezúttal kétféle készült: ibolyás, és mákos-citromos. Egy hobbiboltos gipszöntővel kicsit művészkedtem is, hogy igazán tavaszias legyen a csoki :)
Ezúton kívánok minden kedves olvasómnak boldog Húsvétot!

Hozzávalók (mákos-citromos):

50 ml citromlé

darált mák

egy kiskanál vaj

100 gr fehércsoki

200 gr tejcsoki

transzferfólia

Elkészítés:

Kifacsarom egy fél citrom levét, és felteszem melegedni. Közben beleszórok 3-4 kiskanál darált mákot és egy kanálka vajat. Amikor a vaj felolvadt, egybekeverem a felolvasztott fehércsokival.

Méretre vágom a transzferfóliát, és beleteszem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Amikor megszilárdult a csoki, megtöltöm a citromos krémmel, és a hűtőbe teszem. Egy-két óra múlva előveszem, és a maradék csokit temperálva lezárom a bonbonokat.

Hozzávalók (ibolyás):

25 ml ibolyaszirup

20 ml slivovica (vagy pálinka)

100 gr tejcsoki

150 gr étcsoki

lüszterpor

Elkészítés:

Az ibolyaszirupot és a slivovicát kis tényárkában összeöntöm. Érdemes semlegesebb ízű alkoholt választani, mert az ibolya íze elég halovány. Felolvasztok 100 gr tejcsokit, összekeverem az ibolyás folyadékkal. 

Különböző, élénk színű lüszterporokkal kifestem a gipszforma virágalakú mélyedéseit (illetve a hóvirágot temperált fehércsokival készítettem el). Ebbe öntöm aztán a temperált étcsokit, a kis táblákat megtöltöm az ibolyás krémmel. Hűtőbe teszem egy órára a formát, végül temperált étcsokival zárom le a táblákat.

We are in the middle of the most beautiful days of spring: fresh, reviving, tender leaves, the scent of flowers, colourful petals, and a wind talking about faraway lands. Walking in nature is truly refreshing at this time - of course if you choose your destination wisely and avoid popular places where crowds might gather. The fairies and other small creatures taking care of the plants also woke up; you might catch a glimpse of them: the ones peeping among the roots of trees and those huddling or swinging on branches and those flying about at sunset.

For some, the combination of spring and the quarantine is inspiring. I for one bought a box of professional coloured pencils and started to draw. Making chocolate, writing, reading, listening to music and walking have been parts of my everydays but I haven't drawn for a while. Now it feels so good to see the beauty in the smallest of flowers and to draw it. I'm just sitting in the garden with a pillow and the pencils and time is flying. I also talked with three of the fairies living in our garden: Daffodil, Tulip and Hyacinth, who allowed me to draw their portraits (see above).

Of course in the days before Easter I didn't really have time for such things while I compiled the festive menu and made chocolates. I prepared two different kinds: one with violet and another one with poppy seed and lemon. I went artistic a bit with a special plaster mould (can be bought in hobby stores) in order to get real springy chocolates :)
I wish everyone of my readers a happy Easter!

Ingredients (poppy seed-lemon):

50 ml lemon juice

ground poppy seed

one small spoon of butter

100 gr white chocolate

200 gr milk chocolate

transfer sheet

Recipe:

I squeeze the juice of half of a lemon and start to warm it up. I add 3-4 small spoons of ground poppy and some butter. When the butter melts, I combine it with the melted white chocolate.

I cut an adequate piece of the transfer sheet and place it in the magnetic mould. I temper the milk chocolate, I prepare the shells of the bonbons. When they get dry, I fill them with the cream and place the mould in the fridge. An hour later I take it out and I seal the bonbons with the leftover milk chocolate

Ingredients (violet):

25 ml violet syrup

20 ml slivovica (or pálinka)

100 gr milk chocolate

150 gr dark chocolate

lustre dust

Recipe:

I pour the violet syrup and the slivovica into a small bowl. Alcohol with neutral taste should be picked for this chocolate because the violet's flavour is quite faint. I melt 100 gr milk chocolate and mix it with the liquid.

I paint the flower-shaped cavities of the mould with colourful lustre dusts (I painted the snowdrop with tempered white chocolate). I pour the tempered dark chocolate in these, then I fill the small bars with the violet cream. I put the mould in the fridge for an hour, then I seal the bars with tempered dark chocolate.

málna-marcipán // raspberry-marzipan

Kertünkben nő egy szelíd málnabokor; az ágak végein egész nyáron egymás után bukkanak elő és mosolyognak a világra a kedves, vörös málnaszemek. Nem egyszer megpillantottam már a tündért, aki a bokorra vigyáz - polírozza a gyümölcsöket, hegyezi a málna apró tüskéit, harmattal fényesítgeti a leveleket. Persze, hogy kíváncsi volt, amikor a bokor terméséből csokit készítettem. Sikerült is lencsevégre kapni, amint a málnamarcipános bonbonokat vizsgálgatta :)

Hozzávalók:

50 gr marcipán

25 ml málnapüré

150 gr tejcsoki

Elkészítés:

A málnaszemeket szitán átpasszírozom. Beletördelem a marcipánt, majd felrakom melegedni, és addig kevergetem, míg masszává nem áll össze.

Temperálom a tejcsokit, kiöntöm a csokiforma mélyedéseit. Amikor megszilárdultak a kis csészék, kiveszem őket a formából, és megtöltöm a málnás krémmel.

A gentle raspberry bush is growing in our garden; the kind, red raspberries ripen one after the other and smile at the world from the end of the sprigs all summer long. I've observed the fairy, who takes care of the bush more than once - she polishes the fruits, sharpens the tiny thorns, rubs the leaves with dew. Of course she was curious when I made chocolate from the fruits of the bush. I managed to take a photo of her while she was examining the bonbons with raspberry-marzipan :)

Ingredients:

50 gr marzipan

25 ml raspberry puree

150 gr milk chocolate

Recipe:

I press the raspberries through a sieve. I tear the marzipan into small pieces, throw it into the puree, put it on the stove and stir it until it becomes a smooth mass.

I temper the milk chocolate and prepare the chocolate cups. When they get solid, I take them out of the mould and fill them with the raspberry cream.

kávé-vanília // coffee-vanilla

Ritkán csinálok csokit magvak felhasználásával, mert általában véve nem vagyok odáig értük - ezek közé tartozik a kávé is. Ugyan szeretem a kávés csokit, de nem nagyon tudom rávenni magam arra, hogy nekiálljak kávét főzni. Az alábbi csokicupcake is instant kávéval készült :D Mivel sosem kávézok, és nem vagyok szakértője sem, ezért fogalmam sincs a nüanszairól (ízvilág, fajta, stb.), de állítólag ez a csoki azért elég finom lett. Akik kóstolták (engem is beleértve) azoknak ízlett :D

Hozzávalók:

150+100 gr étcsoki

2-3 kiskanál instant kávé

65 ml tejszín

50 gr fehércsoki

egy kiskanál vaj

vanília

kávébabok, cukorgyöngyök

Elkészítés:

Temperálok 150 gr étcsokit, kiöntöm vele a formát, majd a hűtőbe teszem. Amikor a csokicsészék megszilárdultak, kiveszem őket a formából.

A kávés töltelékhez felmelegítek 50 ml tejszínt, hozzákeverek ízlés szerinti mennyiségű instant kávét, és megvárom, hogy felolvadjon. Ezután hozzáadok 100 gr étcsokit. A krémmel majdnem színültig töltöm a csokicsészéket, majd a hűtőbe teszem őket.

Elkészítem a vaníliás krémet is: kimérek 15 ml tejszínt, vízgőz felett megolvasztok 50 gr fehércsokit és egy kiskanálnyi vajat. A tejszínhez keverem a csokit, és beleszórok pár csipet vaníliát. Amikor a kávés töltelék kissé megkeményedik, habzsákból a tetejére nyomok a vaníliás krémből. Vanília őrleménnyel, kávébabokkal vagy cukorgyöngyökkel díszítem.

I rarely make chocolate with seeds because I don't usually prefer them - coffee included. I like chocolate with coffee but I just can't get myself to make coffee. The chocolate cupcakes below were also made with instant coffee :D Since I never drink coffee, I am by no means an expert of its nuances (such as taste, brand etc.), however, this chocolate is allegedly quite good. Those who tried it (me included) liked it :D

Ingredients:

150+100 gr dark chocolate

2-3 small spoon of instant coffee

65 ml cream

50 gr white chocolate

one small spoon of butter

vanilla

coffee beans, candy pearls

Recipe:

I temper 150 gr dark chocolate; I make the shells, then I put the mould in the fridge. When the chocolate cups get solid, I take them out of the mould.

For the coffee filling, I warm up 50 ml cream, I add instant coffee according to the desired intensity and I wait for it to melt. Then I also add 100 gr dark chocolate. I fill the chocolate cups with this cream almost to the brim, then I put them in the fridge.

I prepare the vanilla cream: I take 15 ml cream. I melt 50 gr chocolate and a bit of butter above simmering water. I mix the chocolate and the cream and sprinkle some pinches of vanilla in it. When the coffee filling sets, I pipe the vanilla cream on it. I decorate it with vanilla grist, coffee beans or candy pearls.

mandarin-málna // tangerine-raspberry

Akit érdekel az emberi természet, az most biztosan érdeklődve figyeli, hogyan hozza ki egy extrém szituáció embertársaiból a legjobbat és a legrosszabbat. Ebben nagyon hasonlít az általam kutatott korszakhoz - akkor is sokan "hétköznapi hőssé" váltak, igen sokan pedig szégyenletesen viselkedtek. Én meg csak csendben figyelem a történéseket, és vonom a párhuzamokat a múlttal - az első szembeötlő az volt, amikor a máskor 150 forintos maszkokat 20-30-szoros áron láttam meg. A második világháború során igen sokan kaptak büntetést "árdrágítás" miatt - akkoriban is kihasználta az "élelmesebbje", hogy bizonyos árucikkekre nagyobb a kereslet. Na meg a pánikvásárlás: sok olyan levéltári irattal találkoztam már, amelyben a helyi önkormányzatok vagy rajtuk keresztül a kormány igyekezett szabályozni az egyes áruk elérhető mennyiségét, árát, hol, kinél lehessen kapni stb.

A facebookon szörfölve a legkülönbözőbb véleményekbe, írásokba akad bele az ember - az minden bizonnyal elmondható, hogy a járvány és a karantén igencsak gondolkodásra serkenti az embereket, de hát most nincs is mást mit csinálni, csak otthon ücsörögni és agyalni, nem igaz? :D Nem mintha ez olyan nagy baj lenne. Abban reménykedem, hogy most, hogy lelassult az életünk és más perspektívából látjuk a... gyakorlatilag mindent, talán megváltozik majd a világ működése, ha vége lesz ennek. Én szeretem azt látni, hogy az utcán csak néhányan lézengenek, nincs tömeg, nem rohannak az emberek, hanem ráérősen sétálnak. Hogy az égen nincsenek keresztbe-kasba kondenzcsíkok. Nem azért, mert annyira civilizációellenes lennék, egyszerűen néha a civilizációból is sok. Néha jó lassítani és elmerengni zajok, rohanás, stressz nélkül. 

Na és persze karanténban több idő marad csokikészítésre is, ez sem egy utolsó szempont :D A héten kettőt is készítettem, ez az első.

Hozzávalók:

egy mandarin leve

25 ml málnapüré

50+150 gr fehércsoki

agaragar

gyömbér

egy kiskanál vaj

liofilizált málna, cukorgyöngyök

Elkészítés:

Először temperálok 150 gr fehércsokit, és elkészítem a csokicsészéket. Miután megszilrdultak, kiszedem őket a formából.

A málnás réteghez szűrőn átpasszírozom a málnát, szórok bele 3-4 csipet gyömbért. 50 gr fehércsokit megolvasztok a vajjal együtt, és a püréhez keverem. Félig töltöm a csészéket a krémmel, majd hűtőbe teszem őket. 

Amikor az első réteg töltelék már elég szilárd, kiveszem a csokit a hűtőből. Kifacsarom a mandarin levét, és egy késhegynyi agaragarral felforralom. Hűtés közben kavargatom. Amikor elég hűvös, de még nem zselésedik, egy-egy kiskanálnyit töltök a csészékbe. 

A kész csokik tetjét csipetnyi liofilizált málnával, cukorgyöngyökkel díszítem.

Those who are interested in human nature, are probably observing now how an extreme situation brings good and bad out of their fellow humans. In this, it is very similar to the period I am doing research on - back then many became "everyday heroes", and many behaved in a shameful way. I am just observing what's happening and drawing parallels with the past - the first thing that caught my attention was that masks, which used to be 150 Forints, were sold for 20-30 times as much. During the Second World War, many were penalised for selling items for a too high price - even then the more "resourceful" used the opportunity that certain products were more sought after. And the panic-buying: I've seen so many archival sources in which the municipalities or the government through them tried to control the available amount or price of certain products, or where and who shall sell them etc.

Surfing on facebook one can come across a variety of opinions and writings - it can be stated that the epidemic and quarantine inspire people think; but there's nothing else to do but sitting at home and contemplating, right? :D It is not such a big problem after all. I hope that now that our lives became slower and we see... basically everything from a new perspective, maybe the workings of the world will change after this. I like to see that there are only a couple of people on the streets, there's no crowd, people are not rushing but walking at ease. That there are no contrails in the sky. It is not that I am against civilisation, but sometimes even civilisation is a bit too much. Sometimes it's good to slow down and daydream without noise, rushing and stress.

And of course in quarantine there's more time for chocolate making :D I made two different kinds this week, this is the first one.

Ingredients:

juice of one mandarin

25 ml raspberry puree

50+150 gr white chocolate

agar

ginger

one spoonful butter

lyophilised raspberry, candy pearls

Recipe:

First I temper 150 gr white chocolate and I prepare the chocolate cups. When the chocolate gets solid, I take them out of the mould.

For the raspberry filling, I press the raspberries through a sieve; I add 3-4 pinches of ginger. I melt 50 gr white chocolate with the butter and I mix it with the puree. I fill the cups to half and I put them in the fridge.

When the first layer of filling sets, I take the chocolate out of the fridge. I squeeze the juice of one mandarin and boil it with a pinch of agar. I stir it while cooling. When it gets cool enough, but is not jellifying yet, I pour one small spoonful into each cup.

I decorate the top of the chocolates with lyophilised raspberry and candy pearls.

málna-pisztácia // raspberry-pistachio

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki sokat gondolkodik a víruson és a kialakult globális helyzeten. Nekem mint történésznek rettentően érdekes az egész: utoljára 2001. szeptember 11-én éreztem úgy, hogy épp a történelem történik, és én egyidejűleg figyelhetem meg. Ezúttal azonban magam is részese vagyok. Láttam egy felhívást, amelyben egy történész professzor kérte a diákjait, hogy jegyezzék le, hogyan élik meg a mindennapokat a járvány, a karantén idején - ez a kérés talán az emberi epitómája. Az emberi öntudat és történelmi gondolkodás leghívebb megnyilvánulása. Én is ezt kérném, ha lennének diákjaim. Az egyidejű gondolkodás, élmények rögzítése meghatározó lesz később az események rekonstruálásában. Én 11 éves korom óta írok naplót, természetesen most is, ha nem is napról napra, de néhány naponta lejegyzem a legfontosabbakat. Így íródik a történelem. Az idő elszáll, a történelem megmarad. A naplók pedig egy idő után maguk is beépülnek a történelembe. 

Ne legyenek kétségeink, erről egyszer tanulni fognak a diákok. "Amikor az egész világ leállt". És mindez egy (vagy egy pár) ember miatt, akik megettek egy denevért Kínában. Nem furcsa? Pillangóeffektus at its best. Persze nehéz most a fenekünkön ülni hetekig vagy akár hónapokig. De közben próbáljunk a pozitív dolgokra koncentrálni: több idő van pihenni, a hobbikkal foglalkozni, a természet egy kicsit magára találhat végre, jót teszünk a bolygónkkal! Amellett persze, hogy így elkerülhetjük a fertőzést, és másokat is megkímélünk. 

Ha unatkoztok, csináljatok csokit ;) az csak jó lehet! Kellemes időtöltés, még kellemesebb végeredmény :)))

Hozzávalók:

30 ml málnapüré

50 gr pisztáciakrém

15 szem pisztácia

200 gr étcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Vörös és zöld lüszterrel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Míg azok megszilárdulnak, kipréselem a lét a málnából egy szitán keresztül, hogy a magok ne kerüljenek bele. Ezt a pürét aztán felmelegítem, és amikor forrásközeli állapotba kerül, beleszórok egy késhegynyi agaragart. Egy percig forralom, majd elzárom a tüzet, és kevergetem a pürét, míg eléggé ki nem hűl. Akkor minden bonbonburokba néhány cseppnyit öntök. A formát a hűtőbe teszem pár percre, míg a málnalé zselésedik. Ezután kiveszem, és habzsákból egy réteg pisztáciakrémet nyomok a málnazselére. A pisztáciaszemeket megtisztítom, és mozsárban közepes méretű darabokra töröm. A darabkákból egy réteget a pisztáciakrémbe nyomok. Ezután temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

Probably I'm not the only one who reflects a lot on the virus and the entire global situation. For me as a historian it is incredibly interesting this whole thing: the last time I felt that history was happening on September 11, 2001 and I can observe it real time. This tome, though, I am also part of it. I saw a call, where a history professor asked his students to record how they experience everyday life during the epidemic and the quarantine - this request is, possibly, the epitome of being a human. The quintessence of human consciousness and historical thinking. I would ask my students the same. Contemporaneous thinking, recording experiences will be crucial later on when it comes to the reconstruction of events. I've been writing a diary since the age of 11; now too, even if not on a daily basis, but in every couple of days I write down the most important things. This is how history is written. Time flies, history remains. Diaries will be incorporated into history.

Do not have doubts, students will learn about this once. "When the whole world stood still". And all of it because of one (or a couple of) person who ate a bat in China. Isn't it weird? Butterfly effect at its best. Of course it is hard to sit at home for weeks or months. But let's try to focus on the positive side: there's more time for relaxing, for hobbies; nature can recover a bit, this is good for our planet! Besides, we can avoid the infection and we can spare others too.

If you get bored, make chocolate ;) that can only be good! Pleasant activity, even more pleasant result :)))

Ingredients:

30 ml raspberry puree

50 gr pistachio cream

15 pistachio seeds

200 gr dark chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I sprinkle the cavities of the mould with red and green lustre dust. I temper the dark chocolate, I prepare the shells. While they get solid, I press the raspberry through a sieve so the seeds don't get into the puree. I warm up this puree and when it gets close to boiling, I add a pinch of agar. I boil it for a minute, then I turn off the stove. I stir the puree until it gets cool, then I pour some drops in each shell. I put the mould in the fridge until the raspberry juice jellifies. Then I take it out and from a piping bag, I press a layer of pistachio cream on the top of the raspberry. I clean the pistachio seeds and break them into medium-sized pieces in a mortar. I press a layer of them into the pistachio cream. Then I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.