citrom-zsálya // lemon-sage

Amikor rákerestem a zsálya történetére, őszintén szólva nem erre számítottam... Valahány a zsályáról szóló oldalon kiemelik, hogy gyakorlatilag minden betegséget gyógyított - legalábbis több ezer éve használják az emberek, a teljesség igénye nélkül: vértisztítóként, lázcsillapítóként, étvágyfokozóként, fülfájás ellen, bőrhibák ellen, sebek begyógyítására, izomfájdalom ellen, reuma ellen. Teaként fogyasztva mandulagyulladást, bénulást és a végtagok remegését gyógyította. Természetes antibiotikum, gyulladáscsökkentő, termékenységnövelő, továbbá zsályakivonattal gargalizálva a fogakat fehérítették és az ínyt erősítették.

Az ókori Egyiptomban a zsálya egyike volt a balzsamozáshoz használt fő összetevőknek. A görögöknél és rómaiaknál szent növénynek tartották, a termékenység, és az egészség jelképének. Plinius szerint hatásos volt kígyómarás ellen, epilepsziára és mellkasi fájdalomra is. Szinte nincs olyan nép, amelynél a herbáriumok ne ajánlották volna a zsályát, Izlandtól Kínán át Indiáig.

Egy ennyire sokoldalú és sokféleképpen felhasználható növényről nem csoda, hogy a keresztes hadjáratok után elterjedt az arab világban népszerű mondás: "hogy halhatna meg az, akinek zsálya nő a kertjében?" Csodás hatása hozzájárult ahhoz, hogy mesés tulajdonságokkal ruházzák fel a növényt: az arabok úgy tartották, hogy örök életet ad; Angliában azt hitték, hogy a zsálya a kert tulajdonosának szakmabeli sikereivel párhuzamosan nő vagy szárad el. Használták a zsályát a gonosz elhárítására, tűz és jégverés ellen, és sok helyütt összefüggésbe hozták az emlékezőtehetséggel, szellemi kapacitással: a bölcs (sage) angol elnevezése egyezik a zsályáéval, a zsályát evő fiatal lányok pedig megláthatták jövendőbelijüket. 

A zsálya latin neve, Salvia a megmentéssel, egészséggel áll összefüggésben. Amikor ugyanis a Szent Család Heródes elől menekült Egyiptomba, egy zsályabokorban bújtak el a katonái elől.

Ezt a csodanövényt használtam fel csokiban, ezúttal citrommal. Nagyon szeretem a zsálya jellegzetes ízét, és mindenképp ki akartam próbálni végre csokiban is.

Hozzávalók:
4 nagy levél zsálya
20 ml tejszín
25 ml citromlé
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
200 gr tejcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
A zsályaleveleket beletépkedem a tejszínbe, lassú tűzön melegítem, majd 3-4 percig forralom. Közben egy kis tálkába belefacsarom a citrom levét. A tejszínt leszűröm, és hozzáöntöm a citromléhez, a leveleket kidobom. Vízgőz felett felolvasztom a fehércsokit a vajjal, és egybekeverem a tejszínes citromlével. 
A csokiforma mélyedéseit tisztítás után előbb arany, majd világoszöld lüszterporral márványozom. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkait. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a citromos krémmel, a hűtőbe helyezem a formát. Egy-két óra múlva kiveszem, temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

When I did some research on the history of sage, I did not expect this... On every website it is emphasized that it cured basically every illness - humanity has been using it for thousands of years as blood cleanser, antipyretic, appetite support; against earache, skin problems; for treating wounds and muscular pain and rheumatism. Sage tea could cure angina, paralysis and trembling limbs. Sage is a natural antibiotic, anti-inflammatory medicine, it increases fertility, moreover, gargling with sage essence could whiten the teeth and strengthen the gums.
In ancient Egypt, sage was one of the main ingredients used for embalming. The Greeks and Romans considered it a sacred plant; the symbol of fertility and health. According to Pliny, it was effective against snakebite, epilepsy and chest ailments. Basically there was no such country where the herbaria did not recommend it, from Iceland to China and India.
No wonder that after the crusades, the belief held in the Arab world also spread in Europe: "why should a man die who grows sage in his garden?" Its wonderful attributes gave basis to magical effects connected to the sage: the Arabs thought that it could extend life to immortality; in England it was believed that sage would prosper and wane just like the owner's business. It was also used to ward off evil, against fire and hail and in many places it was connected  with memory and mental capacity: the English name of a wise man (sage) is the same as the plant's; young women chewing sage could see their future husbands.

The Latin name of the sage, Salvia means saved, healthy. When the Holy Family escaped to Egypt, they hid from Herod's soldiers in a sage bush.

I used this miraculous plant in this chocolate; this time with lemon. I really like the characteristic flavor of the sage and I wanted to try it with chocolate finally.

Ingredients:

4 leaves of sage

20 ml cream

25 ml lemon juice

70 gr white chocolate

one small spoon of butter

200 gr milk chocolate

luster dust 

Recipe:

I tear up the sage leaves into little pieces and put them in the cream; I warm it on low flame and simmer it for 3-4 minutes. In the meanwhile I squeeze the lemon juice into a small bowl. I sieve the cream and mix it with the juice; I discard the leaves. Above steam, I melt the white chocolate with the butter and I combine it with the cream.

After cleaning them, I marble the cavities of the mold first with gold, then with light green luster dust. I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them with the lemon cream and I place the mold in the fridge. 1-2 hours later I take it out, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

galaxis csoki

Hambei, az öreg kertész öregkorára az apjától örökölt kertes házba vonult vissza, ahol napjait a kert gondozásával töltötte. Különösen a kert díszét, a szilvafát szerette: ez a különlegesen szép fa furyo szilvafa volt, amelynek neve fekvő sárkányt jelent japánul, és nagy megbecsülésnek örvend, sőt, bizonyos esetekben hódolnak is nekik. Hambei fája pedig kiváltképp mutatós volt, így nem csoda, hogy újra és újra ajánlatokkal keresték meg a tehetős emberek, akik mind a saját kertjük díszének akarták. Akármennyit is kínáltak érte, Hambei mindőjüket elutasította, mivel maga is büszke volt a fára, ráadásul az apjától örökölte, aki pedig még az ő apjától. A furyo lett a társa; tavasszal alig várta, hogy virágokat bontson, a nyári melegben a lombja alatt pipázgatott, ősszel pedig gondozta és metszette.

Egy nap aztán a császár udvarába is eljutott a szilvafa híre, és az egyik dainagon, a császár egy tanácsosa úgy döntött, megveszi. Elküldte hát követét, Kotaro Narusét, hogy beszéljen az öreg Hambei lelkére. Amikor Kotaro bejelentette, miért jött, Hambei tanácstalanul toporgott. Mégis hogyan utasíthatná vissza egy ilyen hatalmas ember ajánlatát?

- Nem adom el a szilvafát, semmi pénzért - jelentette ki végül.

- Nem is mondtam, hogy meg akarom venni - felelte Kotaro. - Azt mondtam, azért küldtek, hogy rendezzem el, hogy a szilvafát a dainagon palotájába szállítsák, ahol illően fogadnák. Épp úgy, mint egy menyasszonyt. Tán nem lenne elég megtisztelő ez a szilvafa számára? Hallgass rám, és tégy eleget a dainagon kívánságának!

Hambei erre nem tudott mit felelni, nem utasíthatta vissza ezt a kérést. - Uram, a kívánságot teljesítenem kell, azonban mondd meg a dainagonnak, hogy a fa ajándék, mivel el nem adhatom.

Kotaro elégedetten adta át neki a dainagon által küldött aranyakat: - Amint az szokás, az ajándékért cserébe ajándék jár. Fogadd el ezt tőlem!

Hambei nem akarta átvenni a pénzt, azonban Kotaro meggyőzte őt, és végül távozott.

Amint eltűnt, Hambei már meg is bánta, hogy engedett Kotaro kívánságának. Mintha csak a saját leányát adta volna el! A bűntudat és szomorúság miatt aznap este nem bírt elaludni. Éfjél felé járt már az idő, amikor kiáltozva berohant hozzá a felesége.

- Piszkos vénember, mit tettél, ráadásul a te korodban?! Ne hazudj nekem, mondd el, ki az a lány ott kint, honnét szedted?!

Hambei nem értette, miről van szó, de a feleségét követve kiment az ajtóhoz. Odakint egy gyönyörű, fiatal leány állt zokogva.

- Ki vagy te? - kérdezte Hambei.

- A szilvafa szelleme vagyok, akit oly sok éven át gondoztál és szerettél, akárcsak atyád te előtted. Hallottam, hogy a dainagon kertjébe leszek szállítva - igazán nagy megtiszteltetés, nem is panaszkodom, de igencsak elszomorít, hogy itt kell hagynom a kertedet, ahol oly sokáig éltem. Nem lehetne, hogy még egy kicsit itt maradjak? Kérve kérlek, hadd maradjak!

- Ígéretet tettem, hogy szombaton elküldelek a dainagon kertjébe, de én is szeretem, hogy itt vagy. Nyugodj meg, megpróbálok tenni valamit - ígérte Hambei.

Ennek hallatán a leány letörölte könnyeit, és eltűnt a szilvafa törzsében.

Amikor azon a bizonyos szombaton Kotaro és vele a dainagon fényes küldöttsége megérkezett, Hambei elmesélte nekik, mi történt, visszaadta a pénzt, és megkérte Kotarot, hogy mondja meg urának: igazán sajnálja, de nem adhatja oda a szilvafát.

Kotaro feldühödött: - Túl sokat ittál, vagy csak megpróbálsz becsapni? Hogy merészeled sértegetni a dainagont? Nem tartod meg a szavad?! Ez esetben megöllek, és erővel veszem el a fát!

Előhúzta a kardját, és már épp lesújtott volna az öregemberre, amikor a fa szelleme ismét megjelent.

- Jobban tennéd, ha engem ölnél meg, én okoztam ezt az egész bajt. 

- Nem hiszem el, hogy a szilvafa szelleme vagy, biztosan csak egy öreg rókáé. Kívánságod parancs: előbb akkor téged öllek meg! - kiáltotta Kotaro, és felé vágott a kardjával.

A leány eltűnt, ugyanakkor a szilvafa egyik ága recsegve letörött.

Kotaro ekkor belátta, hogy Hambei igazat mondott. Bocsánatot kért az öregtől.

- Elviszem ezt az ágat a dainagonnak, és elmesélem, mi történt - mondta.

Hambei így megmenekült a szilvafa szellemének közbenjárása révén, a dainagont pedig igen megindította a történet, és visszaküldte az aranyat Hambeinek, hogy jóvá tegye az okozott kellemetlenséget. A Kotaro vágása nyomán megsérült szilvafa azonban hamarosan elszáradt és meghalt.

Hozzávalók:

60 gr aszalt szilva

40-50 ml Unicum

50 gr marcipán

15 ml tejszín

200 gr étcsoki

lüszterpor

Elkészítés:

Az aszalt szilvát kis darabokra vágom, és egy kis tányérban annyi Unicumot teszek hozzá, amennyi épphogy elfedi. Egy napig hagyom ázni. Kis adag tejszínt felmelegítek, felolvasztom benne a marcipándarabokat. A szilvához keverem.

Arany és bronz lüszterporral galaxisokat festek a bonbonforma mélyedéseibe, majd össze is fröcskölöm kissé, hogy csillagokat is kapjak. Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonforma mélyedéseit. Miután a burkok megszilárdultak, megtöltöm őket a szilvás krémmel, és hűtőbe teszem a formát. Néhány óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

When he got old, Hambei, the gardener retired to the estate he had inherited from his father, where he spent his days with tending the garden. He especially loved the jewel of the garden, the plum tree: this beautiful tree was a furyo plum tree, whose name means lying dragon in Japanese. Such trees were highly appreciated, moreover, in certain cases even venerated. Hambei's tree was particularly spectacular, no wonder that wealthy people, who wanted it for their own garden, made him offers from time to time. However large sums were offered, though, Hambei refused to give it to anyone, since he was proud of his tree, in addition, he inherited it from his father and he from his own father. The furyo became his companion; in spring he could hardly wait for it to blossom; in summer heat he would sit under its crown, smoking his pipe; in autumn he tended it and pruned it.
One day the stories about the tree reached the Emperor's court and a dainagon, one of the Emperor's counsellors decided to buy it. He sent his envoy, Kotaro Naruse to persuade the old Hambei. When Kotaro announced why he came, Hambei was perplexed. How could he refuse the offer of such a high personage?
"I will not sell the plum tree for any price," he stated finally.
"I did not say that I wanted to buy it," said Kotaro. "I said I was sent to make arrangements that the plum tree be conveyed to the palace of the dainagon, where it will be welcomed with due ceremony. Just like a bride. Would not it be an honour for the plum tree? Listen to me and grant the dainagon's wish!"

Hambei ran out of arguments; he could not refuse this request. "Sir, I must grant your wish, however, tell the dainagon that the tree is a gift for I cannot sell it."
Kotaro was satisfied and gave him the gold that the dainagon sent. "As it is customary, you shall get a gift for a gift. Accept this from me!"
Hambei did not want to take the money, however, Kotaro convinced him and finally, he left.
As soon as he disappeared, Hambei regretted what he had done. As if he had sold his own daughter! That night he could not go sleep due to the remorse and sadness. It was around midnight when his wife ran into his room, shouting.
"You filthy old man, what have you done, and at your age?! Do not lie to me, tell me, who is that girl outside, where did you find her?!"
Hambei did not understand what she was talking about, but he followed his wife to the door. Outside a beautiful, young girl was standing, sobbing.
"Who are you?" asked Hambei.
"I am the Spirit of the Plum Tree, which you have tended and loved for so many years, just like your father before you. I heard that I shall be removed to the dainagon's garden - it is a great honour, I am not complaining, but I am indeed grieving that I must leave your garden where I have lived for so long. Could I stay a little bit more? Please, let me stay!"

"I made a promise that I would send you off to the dainagon's garden on Saturday, but I also love to have you here. Calm down, I will try to find out something," promised Hambei.
Hearing this, the girl dried her tears and disappeared into the stem of the plum tree.
On that Saturday, when Kotaro and the illustrious delegation of the dainagon arrived, Hambei told them the whole story, returned the money and asked Kotaro to tell his lord: he was very sorry, but he could not give him the plum tree.
Kotaro got angry. "Have you drunk too much or are you trying to fool me?! How dare you insult the dainagon? You will not keep your word?! In that case I will kill you and take the tree by force!"
He drew his sword and was about to cut him off, when the Spirit of the Tree appeared again.
"You had better kill me, as I caused all this trouble."
"I do not believe that you are the spirit of the plum tree, you must be that of an old fox. Your wish shall be granted: I will kill you first!" shouted Kotaro and cut her.
The girl disappeared, at the same time one of the branches of the plum tree broke off crackling.

Kotaro then realised that Hambei had told the truth. He apologised to him.
"I will take this branch to the dainagon and will tell him what happened," he said.
Thus Hambei was saved by the Spirit of the Plum Tree. The dainagon was moved by the story and sent the gold back to Hambei to compensate the trouble caused. However, the plum tree, injured by Kotaro's cut, soon withered and died.

Ingredients:

60 gr dried plum

40-50 ml Unicum

50 gr marzipan

15 ml cream

200 gr dark chocolate

lustre dust

Recipe:

I cut up the dried plum into small pieces and pour as much Unicum on them which covers them. I let them soak for a day. I warm up a small amount of cream and melt the marzipan pieces in it. I mix it with the plum.
With gold and bronze lustre dust I paint galaxies in the cavities of the mould, then I sprinkle it too in order to get stars. I temper the dark chocolate and prepare the shells. When they get solid, I fill them with the plum cream and place the mould in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover dark chocolate and seal the bonbons.

eper-marcipán // strawberry-marzipan

Ezt a receptötletet innét vettem, de jelentősen átalakítottam, saját ízlésnek megfelelően :) Mivel épp akadt itthon - merő véletlenségből, ugye :D - egy adag marcipán, ezért úgy voltam vele, miért ne?! 

Úgy vélem, ebben a receptötletben van potenciál, csak egy kis fantázia és kézügyesség kell hozzá. El tudnám képzelni például pisztáciás vagy épp tejcsokis-rózsaborsos krémmel is, és a díszítés is ezerféle lehet cukorkonfettitől kezdve az eredeti receptben szereplő áfonyaszemig.

Hozzávalók:

12 szem eper

3 evőkanál mascarpone

15 ml tejszín

50 gr marcipán

70 gr tejcsoki

Elkészítés:

Az epreket kicsumázom, megmosom, letörölgetem és sütőpapírra állítom (ha feldőlne, akkor épp csak egy kicsit le kell vágni az aljából). Kereszt alakban bevágom az eprek tetejét.

Kimérem a mascarponét. Egy kis fazékba öntöm a tejszínt, és beleaprítom a marcipánt. Felmelegítem, és addig kevergetem, amíg el nem olvad a marcipán. Ekkor a mascarponéhoz öntöm, alaposan összekeverem, és beteszem a hűtőbe. Ha áthűlt, kiveszem, és habzsákba töltöm. A habzsák csövét óvatosan az epreken ejtett bevágásokba illesztem, és megtöltöm őket a krémmel.

Végül temperálok egy adag tejcsokit, és habzsákba töltve megcsíkozom az epreket. Kis hűtés után kész is a mennyei finomság. Vigyázat, addiktív!

I found this recipe idea on one of the popular Hungarian recipe collection sites, but I adapted it to my taste :) Since I had some marzipan at home - a total accident - I thought, why not?!

I think this recipe has potential, you only need a bit of imagination and dexterity. I could imagine it with pistachio cream or milk chocolate-rose pepper cream; and the decoration could be adapted too, candy confetti or blueberry etc.

Ingredients:

12 strawberries

3 spoons of mascarpone

15 ml cream

50 gr marzipan

70 gr milk chocolate

Recipe:

I clean and wash the strawberries then dry them and place them on parchment paper (in case they are not stable, I cut a little bit off the bottom). I carefully cut in the top of the strawberries in a cross shape.

I put the mascarpone in a bowl. Then I pour the cream in a pot, chop up the marzipan and throw it in it. I warm it up and stir it until the marzipan melts. I combine the liquid with the mascarpone and mix the two. I put the bowl in the fridge. When the cream cools down, I spoon it in a piping bag; I carefully push the tube into the cuts on the strawberries and fill them with the cream.

Finally I temper some milk chocolate and pouring it into a piping bag, I draw lines on the strawberries. After a bit of cooling, the amazing treat is done. Be careful, it's addictive!

eper-rebarbara // strawberry-rhubarb

Réges-régen Ahura Mazda megteremtette a világot. Az általa teremtett első állat a fehér bika volt, amely fénylett, akár a hold. Az első ember, Gayomart pedig oly tökéletes volt, hogy napként világított. Ám az álnok Ahriman nem tűrhette ezt, bemocskolta a teremtett világot és megölte a bikát is meg az embert is. Ahura Mazda azonban elűzte Ahrimant és démonjait a földről. A haldokló bikából új növények és állatfajok jöttek létre, Gayomart földre hulló magjából pedig negyven év múlva rebarbaranövény nőtt ki. Egyetlen szára és tizenöt levele két alak formáját öltötte: ők lettek Mashya és Mashyanag, az emberiség ősszülei. A két ember között egy lélek is kinőtt, és a három alak kilenc hónapig maradt a rebarbara formájában. Amikor végül Mashya és Mashyanag emberi alakot öltött, a lélek beléjük szállt. Ekkor Ahura Mazda így szólt hozzájuk: "Az ember magva vagytok, a világot benépesítő emberek szülei vagytok, fennkölt, szilárd értelmet kaptatok, így hát gondoljatok nemes gondolatokat, mondjatok szép szavakat, tegyetek jó tetteket, és ne imádjátok a démonokat."

Így írja le a világ teremtését az Aveszta, a zoroasztrianizmus szent könyve. Egyben megmagyarázza, hogy az androgün Gayomartból hogyan keletkezett két egyenrangú fél: férfi és nő, akik egy lelken osztoztak.

Továbbá leírja a rebarbara keletkezését is - amelynek eszerint kulcsszerepe volt az emberiség létrejöttében :) A rebarbarát már 5000 éve is használták a kínai gyógyászatban hashajtóként. A középkorban azután Európában is felfedezték, és az értékes szárított rebarbarát - amely bizonyos esetekben drágább volt még a fahéjnál és a sáfránynál is - a Selyemúton át importálták Ázsiából. A rebarbara sokáig luxuscikk maradt, a 17. századi Angliában például kétszer-háromszor annyiba került, mint az ópium. 

Végül amikor meghonosították Európában, közkedvelt édesség-alapanyaggá vált. A rebarbara neve egyébként görög, illetve latin nyelvből ered: a görög "rheon" szó a perzsa "rewend" átvétele. A szintén görög "rha" pedig a Volga nevére utal, mivel annak mentén termesztették  a rebarbarát. A középkori latinban ezekből aztán "rheum barbarum" (idegen rheum) lett.

Ilyen gazdag, hosszú történelemmel rendelkező növénynek, azt hiszem, méltó ha csokitöltelékként kerül felhasználásra. :D nálam ez történt - a klasszikus eper-rebarbara kombinációt alkalmaztam mindenféle más ízesítés nélkül.

Hozzávalók:

100 gr eper

100 gr rebarbara

két kiskanál cukor

200 gr tejcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Mintha lekvárt készítenék, az epret és a rebarbarát feldarabolom, és minimális vízzel, valamint kis cukorral felteszem őket főni. Amikor kellően pépes állagot kapok, leveszem a tűzről, és szűrőn átpasszírozom az egészet. 

Olvasztott kakaóvajjal kevert barackszín lüszterporral összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megvárom, amíg megszilárdul. Közben az eper-rebarbara lekvárból nyert kb. 150 ml folyadékot ismét felteszem forrni az agaragarral (a megmaradt gyümölcsöt pedig jóízűen bekanalazom). Elzárom a tüzet, a lét kevergetve hűtöm. Amikor szobahőmérsékletű, és bőrösödni kezd, betöltöm a csokiburkokba, majd 10 percre a hűtőbe teszem. Miután a töltelék zselésedett, kiveszem a formát. Temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.

Long long time ago Ahura Mazda created the world. The first animal he created was a white ox, which glowed like the moon. And the first man, Gayomart, was so perfect, that he shone like the sun. However, the treacherous Ahriman did not stand this, he defiled the creation and killed both the ox and the man. However, Ahura Mazda chased away Ahriman and his demons. From the dying ox, new plants and animal species emerged; whereas from Gayomart's seed, which fell on the ground, a rhubarb grew out forty years later. Its single stem and fifteen leaves took the shape of two figures: they were Mashya and Mashyanag, the ancestors of all human beings. Between the two humans, a spirit also rose up and for nine months, they maintained the shape of the rhubarb. Finally when Mashya and Mashyanag assumed human form, the spirit entered them. Then Ahura Mazda told them: "You are the seed of man, you are the parents of the world, you have been given the most exalted sound reason, think good thoughts, speak good words, do good deeds and do not worship the demons."

This is how the creation of the world is described in the Avesta, the holy book of Zoroastrianism. At the same time, it explains how two equal peers: man and woman arose from the androgynous Gayomart, who shared the same spirit.
Moreover, it also describes how the rhubarb was created - which had a key role in the origins of mankind :) Rhubarb has been used a laxative in Chinese medicine even 5000 years ago. In the Middle Ages then, it was also discovered in Europe and the precious dried - which was sometimes more expensive than cinnamon or saffron - was imported through the Silk Road. The rhubarb remained a luxury good for a long time; for instance in 17th century England it was double or triple the price of opium. 
Finally, when its cultivation started in Europe, it became a popular component of sweets. The name of the rhubarb comes from Greek and Latin: the Greek word "Rheon" derives from the Persian "rewend". The Greek "rha" refers to the name of the Volga River, where rhubarb was cultivated. In medieval Latin, these words became "rheum barbarum" (foreign rhubarb).
It is only fitting for a plant with such rich and long history to be used as chocolate filling :D And that's what I did - I applied the classic strawberry-rhubarb combination, without any other flavouring.

Ingredients:

100 gr strawberry

100 gr rhubarb

two small spoons of sugar

200 gr milk chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I chop up the strawberry and the rhubarb and start to cook them with a minimal amount of water and a little bit of sugar. When the consistency becomes pulpy, I turn the stove off and I sieve the jam.
I sprinkle the cavities of the mould with the mixture of melted cocoa butter and peach lustre dust. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I wait until they become solid. In the meanwhile take the ca. 150 ml strawberry-rhubarb liquid and I boil it with the agar (and I eat up the leftover fruits). I turn off the stove and keep stirring the liquid while it cools. When it cools to room temperature and starts to set, I fill the shells and put the mould in the fridge for 10 minutes. After the filling jellifies, I take the mould out, I temper the leftover milk chocolate and seal the bonbons.

eper-rózsa // strawberry-rose

Egyszer már készítettem epres-rózsás csokit, de más volt a koncepció: akkor fehércsokival készült, ezúttal pedig az eperhez olyannyira passzoló, lágy tejcsokis töltelék bújik a roppanós étcsoki burokban. Más körülmények között talán díszítettem volna ezt az önmagában is csinos formát, de most hétvégén ad hoc módon leszerveztünk egy családi találkozót - így két hónap után, és mivel sietni kellett, végül nem került sor a színezésre. Ezúttal nem is bánom, fontosabb volt, hogy a finomság időben elkészüljön.

Hozzávalók:

90 gr tejcsoki
200 gr étcsoki
50 ml eperpüré
8-10 nagy rózsaszirom

egy kiskanál vaj

Elkészítés:
Az epret leturmixolom, és szitán átszűröm. Az így keletkezett eperpürébe beleteszem a rózsaszirmokat, és felforralom. Ezután lefedve hagyom állni egy napig, hogy az eper kellően átvegye a rózsa ízét. Akkor kihalászom belőle a szirmokat, kidobom őket, az eperpürét pedig összekeverem a felolvasztott tejcsokival és vajjal.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket az epres krémmel, majd a hűtőbe teszem a formát. Néhány óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

Once I've made strawberry-rose chocolate, but the concept was different: it was made with white chocolate; this time a soft milk chocolate cream is hiding in the crunchy dark chocolate shell. Under different circumstances I probably would've decorated these pretty bonbons, but this weekend we organized and ad hoc family meeting - after two months and since I had to hurry, I didn't color them. I don't really mind it after all, it was more important to prepare it on time.

Ingredients:

90 gr milk chocolate

200 gr dark chocolate

50 ml strawberry puree

8-10 big rose petals

one small spoonful of butter

Recipe:

I blend the strawberries and sieve the juice. I place the petals in the puree and boil it. Then I cover it and leave it for a day so the strawberry would take over the flavor of the rose. After one day, I fish out the petals, discard them and I mix the puree with melted milk chocolate and butter.

I temper the dark chocolate and I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the strawberry cream and I put the mold in the fridge. Some hours later I take it out, temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

citrom-pisztácia // lemon-pistachio

- Micsoda?! - kiáltott fel Athéné; a harag egyszeriben úgy elöntötte, hogy elejtette, amit a kezében tartott... 
...ami történetesen a Lükabettosz-hegy volt. Az Akropoliszra szánta, de még hibádzott odáig egy nyúlfarknyi távolság, viszont amikor meghallotta a hollótól, hogy mi történt, rohanvást indult Kekropsz lányaihoz. Egy fonott kosárkában ugyanis őrájuk bízta a csecsemő Erikhthonioszt, és a lelkükre kötötte, hogy ne nyissák ki a kosarat. Amint most a holló elsutyorogta neki, a három lány közül kettő mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, és belekukkantott. Az ő büntetésükkel már nem kellett törődni, hiszen a kígyólábú gyermek láttán levetették magukat az Akropoliszról, viszont a pletykás holló igenis megérdemli, hogy hófehér tollai ezentúl feketék legyenek. És többé nem mutatkozhat Athéné mellett.
A mítosz szerint így lett fekete a holló, és elűzése után Athéné új segítőt választott magának a bagoly személyében. A bagoly nemcsak az ő jelképe lett (és egyúttal Athén városáé is), hanem kedvelt szimbólum is, amely mind a pénzérméken, mind a mindennapi használati tárgyakon is előfordult. 
Hanem a bagoly nem sokáig örvendhetett jó hírnevének: a Római Birodalomban már úgy tartották, hogy a bagolyhuhogás a halált jelzi előre, és a boszorkányok bagoly képében szívják ki a gyermekek vérét. Állítólag Caesar, Augustus és Agrippa halálát is bagoly jelezte. A "kutyaharapást szőrével" elvnek megfelelően halott baglyot szögeltek a házak ajtajára, hogy a rosszat elhárítsa.
E későbbi hiedelmek a 19. századig fennmaradtak Európában - a bagoly a legtöbb helyen rossz hírek hozója, rossz ómen volt. Ez nem kis részben köszönhető életmódjának: éjszakai állat révén a sötét órákban hallani a hangját, amikor csak a szellemek és holtak járnak odakinn. Talán külseje is közrejátszott negatív megítélésében: a hatalmas szemek mintha a lélek mélyére látnának, és teljesen körbe tudja fordítani a fejét, ami bizonyára félelmetesnek hatott.
A bagoly azonban nem csak Európában honos: az amerikai első nemzetek közül többnél is a próféciákhoz, jövendöléshez kötődött az alakja. A hopik úgy tartották, hogy az üregi bagoly az alvilág és a halottak istenének szimbóluma - ez a kis bagolyfajta a földben fészkel.

Mivel én legszívesebben Athéné állataként gondolok a baglyokra, és nagyon is kedvelem őket, ezért az alábbi rajzhoz egy görög ízvilágú trüffelt álmodtam meg. A citrom és pisztácia kellemesen üdítő együtt, és a savanykás-sós keveredése igazán különlegessé teszi ezt a csokit.

Még a karantén legelején kétségbe estem: mi lesz, ha rajzolni támad majd kedvem, és nincs itthon normális színes ceruza?! Rettentő rég rajzoltam, de most egyszeriben ellenállhatatlan vágyam volt, hogy színeket lássak, és alkossak. Nem volt más hátra, kellett venni egy doboz művész ceruzát. És elmondhatom, hogy az ember egészen másképp látja a világot, amikor rajzoló-módba kapcsol: mindenhol téma van, megrajzolandó részletek, amiket korábban talán észre sem vett, most azonban elgyönyörködik bennük, és nincs elég óra a napban ahhoz, hogy mindet papírra vesse. De amikor megláttam azt a szép fotót a fülesbagolyról (ami nem mellesleg az év madara), tudtam, hogy azzal fogom kezdeni. Négy hétig le is kötött. Ezúttal nem rajzoltam meg előre a részleteket, hanem mozaik-szerűen haladtam minden irányban a színekkel (ne kérdezzétek, hogy miért a jobb oldali szemével kezdtem. Csak. Hogy kitoljak magammal, amikor a bal szemét kell majd rajzolni :D).

Fázisfotók:

És a kész mű:

Már el is feledtem, milyen kielégítő érzés tud lenni egy rajz befejezése. Főleg, ha az ember ennyi szabadidejét beleöli.

Na és akkor most jöjjön a csoki.

Hozzávalók:

120 gr fehércsoki

30 ml citromlé

reszelt citromhéj

10 ml tejszín

egy kiskanál vaj

pisztácia

Elkészítés:

Kifacsarom a citrom levét, és egybeöntöm a tejszínnel (azért rakok bele egy pici tejszínt, mert anélkül sokkal nehezebben formázható a lehűtött krém). Belereszelem egy citrom héját is. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd elegyítem a citromlével. Hűtőbe teszem néhány órára. Amikor eléggé lehűlt, kis golyókat formázok, és mindnek a közepébe teszek egy-egy pisztáciaszemet. Én sós pisztáciát használtam, egész jól kiegészítette a savanykás krémet.

-What?! - yelled Athene; rage flooded over her and she dropped what she held in her hand...

... which happened to be Mount Lycabettus. She wanted to use it in the Acropolis, however, it was still a little bit further. However, when she was told by the crow what had happened, she rushed to the daughters of Kekrops. She entrusted them with taking care of baby Erikhthonois, who was in a wicker basket; instructing them not to look inside the basket. As the crow now whispered in her ear, two out of the three girls could not resist temptation and peeked into it. She would not have to deal with their punishment, as seeing the baby with the snake legs, they threw themselves off the Acropolis, but the gossiping crow deserved his snow-white feathered to be turned into black. Moreover, he cannot be seen together with Athene anymore. 

According to the myth, thus the crow became black and after banishing him, Athene chose a new sidekick: the owl. Not only did the owl become her symbol (and at the same time Athens' too), but also a popular ornament used both on coins and on everyday objects.

However, the owl did not enjoy a good reputation for long: in the Roman Empire it was believed that the hoot of an owl presaged imminent death; and witches transformed into owls sucked the blood of children. Allegedly the deaths of Caesar, Augustus and Agrippa were all predicted by an owl. According to the "hair of the dog" principle, a dead owl was nailed on the doors in order to avert the evil.

These beliefs persisted in Europe into the 19th century - in most places the owl was a harbinger of bad tidings, a bad omen. This is strongly connected to its habits: it is a nocturnal animal; it can be heard in the dark hours, when only ghosts and the dead walk the streets. Probably its appearance also contributed to its negative assessment: as if its enormous eyes were looking right into the soul, and it can rotate its head around, which might have been frightening.

Owls are indigenous not only in Europe: many of the First Nations in America associated its figure with prophecy and divination. The Hopis believed that the burrowing owl was the symbol of the god of the underworld and the dead - this small owl nests in the ground.

Since I prefer to think about owls as the bird of Athene, and I very much like them, therefore I paired up the above drawing with a Greek type of truffle. Lemon and pistachio are nice and refreshing together; and the mixture of sour and salty makes this chocolate special.

I got desperate at the beginning of the quarantine: what if I'll feel like drawing and I still don't have proper colour pencils?! I haven't drawn in ages, but now I felt the irresistible urge to see colours and to create. I really had to buy a box of artist pencils. And I can tell you, one sees the world in a different light in drawing mode: everywhere there are subjects, details to be drawn; maybe one didn't even notice them before but now finds them delightful and there aren't enough hours in the day to draw all of them. But when Is aw that beautiful photo of that long-eared owl, I knew that I'd start with that. It took four weeks. This time I didn't draw the details in advance, but coloured it like a mosaic (don't ask me why I started with the right eye. Just because. To mess up with myself when I'd have to draw the left eye :D) (see phase photos above).

I've almost forgotten how elevating it is to finish a drawing. Especially if one spends so much free time with it.

And now comes the chocolate.

Ingredients:

120 gr white chocolate

30 ml lemon juice

lemon zest

10 ml cream

one small spoon of butter

pistachio

Recipe:

I squeeze the lemon juice and mix it with the cream (I use a little bit of cream because without that it would be much harder to shape the ganache). I shred the lemon zest in it too. Above steam, I melt the white chocolate and the butter, then I combine it with the lemon juice. I put it in the fridge for some hours. When it gets cold, I shape small balls and I put a pistachio in the middle of each. I used salty pistachio, which harmonised nicely with the sour cream.

banán-csokis müzli // banana-chocolate cereal

Hittétek volna, hogy a banánnak gazdag mitológiája van?! Belegondolva persze annyira nem is furcsa, hiszen még nálunk is, eredeti termőhelyétől messze az egyik legnépszerűbb gyümölcs. Ennek megfelelően rengeteg történetet, mítoszt és a banánfával kapcsolatos mitikus lényt találtam, amik közül most csak egyet, a legszebbet emelem ki.

Nang Tani a thai folklór egyik kedvelt alakja: egy női szellem, aki a banánfákban él. Afféle driád tehát, a növényt őrző tündér, aki a banánfa körül szokott megjelenni szépséges, zöldes bőrű leány képében. Általában hagyományos thai népviseletet visel, ébenszín, dús haja kibontva omlik a hátára, ajkai vörösek. Főleg teliholdas éjszakákon kísért.

A Nang Tani által lakott fákat tilos kivágni, viszont édességeket és füstölőket visznek neki áldozatként. Sokatmondó egyébként, hogy a tündér csak egy bizonyos fajta banánfában él, amelynek gyümölcse nem ehető. A thai szájhagyomány úgy tartja, hogy jóindulatú szellem, azonban elbánik azokkal a férfiakkal, akik bántalmazzák a nőket.

Én ezt a csokit sokkal prózaibb körülmények között, egy kirándulás apropóján gyártottam, bár egy ilyen varázslatos tündér után illőbb lenne valamilyen történetet keríteni arról, hogyan ajándékozta nekem Nang Tani az ehető banánok legfinomabbikát :D Viszont maga a túra testet-lelket felüdítő volt, és az időről időre elénk táruló táj látványának csodálása közben a csoki jelentette a kulináris aláfestést. Eredeti tervem az volt, hogy egy igazi klasszikus "kinder csokit" gyártsak, aztán hogy, hogy nem, hozzáadódott a banán, majd a müzli is. Szerettem volna, ha a müzlidarabkák ropogóssága ellensúlyozza az édes krémet, de sajnos pont ez a fajta müzli elég gyorsan megszívja magát. Szóval ha valaki elkészíti ezt a csokit, annak ajánlom a kísérletezést ellenállóbb fajtákkal :D Ennek ellenére persze így is meglehetősen jó volt, hogy a banános töltelék közepette felbukkantak a tömény csokis darabkák.

Hozzávalók:

80+40 gr fehércsoki

50 gr banán

20 ml tejszín

1-2 marék csokis müzli

200 gr étcsoki

cukorgyöngyök

Elkészítés:

A banánt egy kis tányérban villával szétnyomkodom, hozzákeverem a tejszínt. Vízgőz fölött felolvasztok 80 gr fehércsokit, ezt is a banánhoz keverem. Ezután mozsárban durva darabokra töröm a müzlit, és belekeverem a krémbe.

A csokicsészék elkészítéséhez temperálom az étcsokit (valójában én ét- és tejcsokiból is készítettem pár csészét, de kóstolás után megállapítottam, hogy az étcsokis verzió finomabb, úgyhogy azt ajánlom). Kiöntöm a formát, majd miután kirázogattam a felesleget, és megszikkadt a csoki, beteszem a hűtőbe. Amikor elkészültek a csészék, kioperálom őket a formából, majdnem színültig töltöm a banános krémmel. Temperálok egy adag fehércsokit, és fél-fél kiskanállal öntök a csészék tetejére. Elterítem, majd cukorgyöngyöket szórok rá díszítésként.

Would you believe how rich mythology the banana has?! Thinking about it, this is not so weird, after all the banana is one of the most popular fruits even here, far away from its place of cultivation. Accordingly, I found several stories, myths and mythological creatures linked to the banana tree; here I will write about one of them, the most beautiful.

Nang Tani is one of the most popular figures of Thai folklore: a female spirit who lives in banana trees. She is a kind of dryad, a fairy guarding the tree, who appears around it as a beautiful girl with greenish complexion. Usually she wears a traditional Thai costume; her abundant, black hair flows down on her back untied; her lips are red. She haunts especially on full moon nights.

Trees inhabited by the Nang Tani are forbidden to cut; but offerings are made in the form of sweets and incense sticks. It is telling that the fairy lives only in one certain type of banana tree, whose fruit is not edible. According to Thai oral tradition, she is a benevolent spirit, but will harm men who have wronged women.

This chocolate was made under less poetic circumstances, only for a trip; however, after such a magical fairy, it would be more fitting to create a story about how Nang Tani gave me the tastiest of all bananas :D Then again, the trip was refreshing both mentally and physically; and while we admired the view, the chocolate served as a culinary soundtrack. My original plan was to make a classic "kinder chocolate", but then somehow the banana came into picture and also the cereal. I wanted the crunchy cereal morsels to act as counterpoint with the sweet cream, but unfortunately this kind of cereal soaks through quickly. So if you want to try this chocolate, I suggest to use a more resistant type :D Despite that, it was still quite good that dense chocolate pieces popped up in the middle of the banana filling.

Ingredients:

80+40 gr white chocolate

50 gr banana

20 ml cream

1-2 handfuls of chocolate cereal

200 gr dark chocolate

candy pearls

Recipe:

I crush the banana in a small plate and I mix it with the cream. Above steam, I melt 80 gr white chocolate, I combine it with the banana. Then I crush the cereal in a mortar and put it in the cream.

For the chocolate cups, I temper the dark chocolate (I tried both milk and dark chocolate cups, but after tasting them, I decided that the dark chocolate version is more tasty so I recommend that one). I prepare the shells, get rid of the excess chocolate and when the chocolate sets, I put the mould in the fridge. When the cups are ready, I take them out of the mould and fill them almost to the top with the banana cream. I temper some white chocolate and pour half a spoon of it on each of the cups. I spread it to seal the bonbons, and sprinkle it with candy pearls.