Nektek van dalotok? Olyan szívhez szólóra gondolok, amit valahányszor meghallotok, úgy érzitek, ez igen! Ez vagyok én. Mert olyan a dallama, a szövege, ami nem csak hogy tetszik, de egyszerűen kifejezi azt, ami vagyok. A zene olyan nyelv, amit mindenki megért, és ami híven közvetíti az érzéseket; sokkal személyesebb, mint a beszéd.
Régebben úgy gondoltam, hogy Jimitől a Little wing a dalom, egészen addig, amíg meg nem hallottam a G2BA-t a Steelhearttól. Szerelem volt első hallásra. A dallam, a hangszerelés és a szöveg összhangja olyan mint egy szenvedélyes imádság, ami híven kifejezi az élet iránti mérhetetlen szeretetemet. Minden bosszúságával, fájdalmával, szomorúságával, szépségével, örömével, vidámságával együtt. És a dalt még hitelesebbé teszi, hogy egy olyan énekes írta, akire 16 évvel azelőtt egy koncerten rádőlt a fél színpadi felszerelés, majd a baleset után majdnemhogy a halálból tért vissza.
A csokit persze legalább annyira szeretem, mint a zenét, egyik nélkül sem tudnék élni :D A következő kreáció egy kicsit olyan is, mint maga az élet: a barack kissé savanykás íze egybeolvad a makadámdió-krém édességével. Utóbbit vagy egy hónapja vettem természetesen csokikészítési céllal, ám mire idáig jutottam, több mint a fele elfogyott :D úgyhogy kicsit ki kellett pótolnom :)) A csokiformát is régebben megvettem, de még nem volt alkalmam kipróbálni. A kész csokik hasonlítanak a nagymamák brosstűire, nem gondoljátok? :))
Hozzávalók:
40 gr barackpüré
50 gr makadámiakrém
50 gr fehér csoki
2 csipet szerecsendió-virág
150 gr magas kakaótartalmú tejcsoki
lüszterpor
Elkészítés:
A barackpürét beforralom szerecsendió-virággal. Egy másik lábasban felmelegítem a makadámiakrémet, és belekeverem a fehér csokit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat, majd miután megszáradtak, a barackból néhány cseppet csöpögtetek beléjük. Erre jöhet a makadámiakrém, végül lezárom a bonbonokat. A kész csokikat egy kis púderszínű csillámporral díszítem, hogy még nagyisabbak legyenek ;)
Do you have a song? I'm thinking of something so heart-stirring that whenever you hear it you feel like that's it! This is me. Because I don't only like its tune and its lyrics but they simply express what I am. Music is a language that everyone can understand and that faithfully transmits feelings; it is even more personal than talking.
Formerly I used to think that Jimi's Little wing is my song, until I heard G2BA from Steelheart. It was love at first hearing. The harmony of melody, arrangement and lyrics are like a passionate prayer that expresses my endless love for life. With all of its distress, pain, sadness, beauty, joy, happiness. And the song is even more authentic as it was written by a singer on whom half of the stage equipment had fallen during a concert 16 years earlier; then after the accident he returned almost from death.
I love chocolate just as much as music, I couldn't live without any of them :D The following creation is a bit like life itself: the slightly sour flavour of the peach fuses with the sweetness of the macadamia cream. I bought the latter about a month ago, obviously with the aim of chocolate making, but until today more than half of it disappeared :D So I had to complement it with white chocolate :))) I bought the chocolate mould some time ago but I didn't have the opportunity to try it until yesterday. The bonbons look like the brooches of granny, don't you think? :))
Ingredients:
40 gr peach puree
50 gr macadamia cream
50 gr white chocolate
2 pinches of nutmeg flower
150 gr milk chocolate with high cocoa percentage
luster dust
Recipe:
I boil the peach puree with nutmeg flower. In another pot I warm up the macadamia cream and I add the white chocolate. I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells, and after they solidified, I pour a couple of drops of the peach puree in each of them. The macadamia cream comes on the top of this, finally I seal the bonbons. I decorate them with talcum coloured glitter in order to make them even more granny-esque ;)
Régebben úgy gondoltam, hogy Jimitől a Little wing a dalom, egészen addig, amíg meg nem hallottam a G2BA-t a Steelhearttól. Szerelem volt első hallásra. A dallam, a hangszerelés és a szöveg összhangja olyan mint egy szenvedélyes imádság, ami híven kifejezi az élet iránti mérhetetlen szeretetemet. Minden bosszúságával, fájdalmával, szomorúságával, szépségével, örömével, vidámságával együtt. És a dalt még hitelesebbé teszi, hogy egy olyan énekes írta, akire 16 évvel azelőtt egy koncerten rádőlt a fél színpadi felszerelés, majd a baleset után majdnemhogy a halálból tért vissza.
A csokit persze legalább annyira szeretem, mint a zenét, egyik nélkül sem tudnék élni :D A következő kreáció egy kicsit olyan is, mint maga az élet: a barack kissé savanykás íze egybeolvad a makadámdió-krém édességével. Utóbbit vagy egy hónapja vettem természetesen csokikészítési céllal, ám mire idáig jutottam, több mint a fele elfogyott :D úgyhogy kicsit ki kellett pótolnom :)) A csokiformát is régebben megvettem, de még nem volt alkalmam kipróbálni. A kész csokik hasonlítanak a nagymamák brosstűire, nem gondoljátok? :))
Hozzávalók:
40 gr barackpüré
50 gr makadámiakrém
50 gr fehér csoki
2 csipet szerecsendió-virág
150 gr magas kakaótartalmú tejcsoki
lüszterpor
Elkészítés:
A barackpürét beforralom szerecsendió-virággal. Egy másik lábasban felmelegítem a makadámiakrémet, és belekeverem a fehér csokit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat, majd miután megszáradtak, a barackból néhány cseppet csöpögtetek beléjük. Erre jöhet a makadámiakrém, végül lezárom a bonbonokat. A kész csokikat egy kis púderszínű csillámporral díszítem, hogy még nagyisabbak legyenek ;)
I wanna feel the love from God
And live the things I missed
I don't care what it takes
I wanna see the morning rise
And feel the heat from the sun
I wanna be alive
It's good to be alive
Do you have a song? I'm thinking of something so heart-stirring that whenever you hear it you feel like that's it! This is me. Because I don't only like its tune and its lyrics but they simply express what I am. Music is a language that everyone can understand and that faithfully transmits feelings; it is even more personal than talking.
Formerly I used to think that Jimi's Little wing is my song, until I heard G2BA from Steelheart. It was love at first hearing. The harmony of melody, arrangement and lyrics are like a passionate prayer that expresses my endless love for life. With all of its distress, pain, sadness, beauty, joy, happiness. And the song is even more authentic as it was written by a singer on whom half of the stage equipment had fallen during a concert 16 years earlier; then after the accident he returned almost from death.
I love chocolate just as much as music, I couldn't live without any of them :D The following creation is a bit like life itself: the slightly sour flavour of the peach fuses with the sweetness of the macadamia cream. I bought the latter about a month ago, obviously with the aim of chocolate making, but until today more than half of it disappeared :D So I had to complement it with white chocolate :))) I bought the chocolate mould some time ago but I didn't have the opportunity to try it until yesterday. The bonbons look like the brooches of granny, don't you think? :))
Ingredients:
40 gr peach puree
50 gr macadamia cream
50 gr white chocolate
2 pinches of nutmeg flower
150 gr milk chocolate with high cocoa percentage
luster dust
Recipe:
I boil the peach puree with nutmeg flower. In another pot I warm up the macadamia cream and I add the white chocolate. I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells, and after they solidified, I pour a couple of drops of the peach puree in each of them. The macadamia cream comes on the top of this, finally I seal the bonbons. I decorate them with talcum coloured glitter in order to make them even more granny-esque ;)
No comments:
Post a Comment