Mai desszert. Az elcseszett ebédért, a két hete tartó nemalvásért, az idő és energia hiányában gyűlő takarítanivalóért, a frusztrációért.
Hozzávalók: A mousse-hoz: 50+150 ml tejszín 100 gr fehércsoki 5 marshmallow 40 gr kókuszreszelék A csokiszószhoz: 70 gr étcsoki 20 gr vaj 30 ml tejszín 30 ml tej
Elkészítés: Kimérek 50 ml tejszínt, hozzákeverem a kókuszreszeléket, és a darabokra tépkedett marshmallowkat. Egy darabig melegítem, és amikor a marshmallow kezd felolvadni, hozzáadom a fehércsokit is. Addig melegítem alacsony lángon és kevergetem, amíg egynemű masszát kapok. Félreteszem a krémet, hagyom hűlni. Később kimérek 150 ml tejszínt, és felverem. Egybeforgatom a kettőt, az edényt a hűtőbe teszem. 2-3 órával később, ha már teljesen áthűlt és kellően habos állagú a mousse, kis poharakba kanalazom. Elkészítem a csokiszószt: vízgőz fölött megolvasztom az étcsokit és a vajat, hozzáöntöm a tejet és a tejszínt, és addig kevergetem, míg össze nem áll. A szószt a mousse tetejére öntöm.
Today's dessert. For the messed-up lunch, the two-week-long sleeplessness, the untidiness due to lack of time and energy, the frustration.
Ingredients: For the mousse: 50+150 ml cream 100 gr white chocolate 5 marshmallow 40 gr shredded coconut For the chocolate sauce: 70 gr dark chocolate 20 gr butter 30 ml cream 30 ml milk
Recipe: I pour 50 ml cream in a bowl, add the coconut and the marshmallows torn to small pieces. I warm them for a while and when the marshmallow starts to melt, I also add the white chocolate. I warm them on low heat and stir them until I get a smooth cream. I set it aside to cool Later, I take 150 ml cream and whisk it. I mix the two and put the bowl in the fridge. 2-3 hours later, after the mousse gets cool and properly foamy, I portion it into glasses. I prepare the chocolate sauce: in a bain-maire I melt the dark chocolate and the butter, I pour the milk and the cream in it and mix them until combined. I pour the sauce on the top of the mousse.
Mikor érkezett a tavasz?! Egyik héten még hullott a hó és kopár volt a táj, a másikon már virágba borultak a fák, illatozott az utca és a park, és egyszerre itt volt a húsvét. A színek megújulnak, harsog a sárgászöld, illatozik a nedves föld-fekete, szelíden hintáznak a szellőben a jácint-lilák és a nárcisz-sárgák, dúsan imbolyog a fák menyasszonyi ruháinak hófehérje. A dombok alvó hátán friss zöld sarjad, buzgólkodnak a madarak, éneküktől zeng a levegő! És végre eljött a csokigyártás ideje is :) Mert senki nem maradhat kézműves csoki nélkül húsvétkor! Ezúttal két különböző tölteléket gyártottam, és jó sokat pepecseltem a festegetéssel :)
Hozzávalók: 200 gr tejcsoki 400 gr fehércsoki 120 ml tejszín 60 gr vaj 4 kiskanál szárított rózsaszirom narancshéjpor gyömbér ételfesték
Elkészítés: A tojásformák belsejében kifestem a mintát színes festékkel. Ezután elkészítem a töltelékeket: az egyikhez kimérek 70 ml tejszínt, beleszórom a rózsaszirmokat, és felforralom. Egy órán át hagyom hűlni, ezután leszűröm, a szirmokat kidobom. Olvasztok 100 gr tejcsokit és 30 gr vajat, összekeverem a tejszínnel, míg egynemű krémet kapok. A másik krémhez kimérek 50 ml tejszínt, megolvasztok 100 gr tejcsokit és 30 gr vajat. A kettőt összekeverem, és hozzáadok néhány csipet narancshéjport, valamint ízlés szerint gyömbért. A csokitojásokat két adagban készítettem el: előbb a rózsás töltelékkel töltöttem meg őket, majd amikor készen lettek, a következő adagot a narancsossal. A burkokhoz temperált fehércsokit használtam.
Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek! :)
Két szép kis húsvéti nyuszim :)
When has spring arrived?! Last week the snow was falling and the landscape was barren; this week the trees are blooming; the streets and the park smell of flowers and suddenly Easter is here. The colors renewed; yellow-green is flourishing, damp earth-black breathes, hyacinth-purples and daffodil-yellows swing gently in the breeze; the snow-white of the trees' wedding dresses swing in the sky. Fresh green springs on the sleepy backs of the hills; the birds bustle, the air is loud with their songs! And finally chocolate-making time is here :) Because no-one can remain without handmade chocolate at Easter! This time I prepared two different fillings and spent much time with the painting, too :)
Ingredients: 200 gr milk chocolate 400 gr white chocolate 120 ml cream 60 gr butter 4 small spoon of dried rose petals orange powder ginger food paint
Recipe: I paint the patterns inside the chocolate mold. Then I prepare the fillings: for the first one, I pour 70 ml cream in a bowl, I sprinkle the dried rose petals in it and boil it. I leave it to cool for an hour, then I sieve it and get rid of the petals. I melt 100 gr milk chocolate and 30 gr butter, I combine them with the cream until I get a smooth cream. For the second filling, I pour 50 ml cream in a bowl; I melt 100 gr milk chocolate and 30 gr butter. I mix the two and add some pinches of orange powder and ginger. I prepare two portions of chocolate eggs: the first batch is filled with the rose filling, and when they are done, I prepare another batch with the orange filling. I used tempered white chocolate for the chocolate shells.
Bizony a fogzás az nem könnyű dolog, sem a fogzónak, sem a körülötte élőknek. Nálunk a nemalvás az éjszakai 3-4-5 megébredésben és hajnali 6-os kelésben merül ki, és még így is a szerencsésebbek közé tartozunk, ahogy másoktól hallom. De akik ismernek, tudják, hogy ha keveset alszom, igazi boszorkány vagyok, ráadásul kevéssé termékeny is, így nagyjából egyik hobbimmal sem foglalkoztam az elmúlt időszakban. Az alábbi bonbon is régebben készült, még február végén, csak most van időm posztolni. No sebaj, jobb későn, mint soha! :D Természetesen kedvenc házi nugátommal készült, és végre kipróbáltam a nemrég vett Fractal színeket!
Hozzávalók: 150 gr nugát 15-20 szem meggy 200 gr étcsoki ételfesték
Elkészítés: Megcsinálom a nugátot és félreteszem. Opcionálisan a meggyszemeket néhány órára alkoholba (brandy, meggypálinka) lehet áztatni. A bonbonforma mélyedéseibe papír ragasztószalagot ragasztok, és kifestem kékkel. Eltávolítom a ragasztószalagot, majd ecsettel megfestem a nonfiguratív mintát. Végül fehérrel hátteret festek. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Félig megtöltöm őket nugáttal, aminek a közepébe nyomok fél-fél szem meggyet. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
Teething is not an easy thing - either for the one teething, or for anyone living in the same household. For us, this means 3-45 awakenings at night and waking up at 6 - and we are still among the fortunate ones, based on the stories I can hear from others. But those who know me, also know that I'm a real witch if I can't sleep enough - moreover, I'm not really productive, so recently I couldn't deal with my hobbies either. This bonbon was made back at the end of February, but I only have time to post it now. It's better late than never! :D
Of course it is filled with my favorite homemade nougat, and finally I tried the Fractal colors that I'd bought recently!
Ingredients: 150 gr nougat 15-20 sour cherries 200 gr dark chocolate food paint
Recipe: I prepare the nougat and put it aside. Optionally, the sour cherries can be soaked in alcohol (brandy, cherry palinka). I stick paste tape in the cavities of the mold and I paint them blue. I get rid of the tape, and with a brush, I paint nonfigurative patterns in the middle. Finally, I paint the background with white. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the nougat and press half a cherry into each of them. Finally I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.
I've been a Holocaust historian for more than a decade already. I read countless documents, testimonies, newspaper articles etc. etc. about the ruthlessness of politicians and bureaucracy, about the suffering of people, and about the war on a daily basis. You cannot get used to it. You always try to imagine how it might have been for those who experienced the persecution and the war - but of course you can't. And over the years I came to two conclusions: 1) there is no sense in such events, no sense in suffering. There is no God-like figure steering history in some kind of sensible way to a sensible conclusion. History is chaos, a patchwork of the millions of deeds of millions of ordinary people. 2) We cannot be grateful enough for living in peace. I have the feeling that most of us take what we have granted and cannot even imagine how it would be if we were forced to leave our house, belongings, our entire life behind. Not to mention losing loved ones to a bloody conflict. Peace is something that we must value over everything because peace makes our life as we know today possible. And that is exactly why the Russian invasion of Ukraine so shocking. It is in a neighboring country and suddenly we all have to face that peace is a fragile construction and all of us need to contribute to it. I am not going to go into politics, this is not the place. I just want to say that I am disgusted by aggression, war, weapons. I can't even imagine how I would react if I was in the shoes of those Ukrainians whose homeland has been attacked. Probably I would flee. I cannot bear war at all (I have experience in this, so I know what I'm talking about). And therefore I condemn Russia's actions and I stand with Ukraine.
The following chocolate is based on Ukrainian national cuisine: many typical Ukrainian treats are made with cottage cheese, sour cream and honey - I combined the latter two in the filling, which resulted in a sour-sweet, refreshing cream.
Ingredients: 50 gr sour cream 10 gr honey 70 gr white chocolate 10 gr butter 200 gr milk chocolate food paint
Recipe: I mix the sour cream and the honey in a bowl. I melt the white chocolate and the butter and add it to the sour cream. I paint the cavities of the mold with yellow and blue, the colors of the Ukrainian flag. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the sour cream-honey filling, then I place the mold in the fridge. When the filling sets, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
Több mint egy évtizede dolgozok holocauszttörténészként. Számtalan dokumentumot, tanúvallomást, újságcikket stb. olvasok napi szinten a politikusok és a bürokrácia kíméletlenségéről, emberek szenvedéséről és a háborúról. Nem lehet hozzászokni. Mindig megpróbálom elképzelni, milyen lehetett azoknak, akik átélték az üldöztetést és a háborút - de persze nem lehet. Az évek során két következtetésre jutottam: 1. az ilyen eseményekben nem érdemes értelmet, célt keresni. Nincs semmilyen Isten-szerű alak, aki a történelmet valamiféle értelmes vég felé kormányozza. A történelem káosz, millió ember millió cselekedetéből összeálló kirakó. 2. Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy békében élünk. Az az érzésem, hogy a legtöbbünk magától értetődőnek veszi amije van, és el sem tudja képzelni, milyen lenne, ha hátra kéne hagynia a házát, tulajdonait, az egész életét. Arról nem is beszélve, ha véres konfliktusban veszítenék el egyik szerettüket. A béke olyasmi, amit mindenek felett meg kell becsülnünk, mert a béke teszi lehetővé az életünket úgy, ahogy ma ismerjük. Épp ezért annyira sokkoló, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Szomszédos ország, és hirtelen mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal, hogy a béke törékeny konstrukció, amelyhez mindannyiunknak hozzá kell járulni. Nem megyek bele politikába, ez nem az a hely. Csak annyit írok, hogy undorodom az erőszaktól, a háborútól és a fegyverektől. El sem tudom képzelni, hogy reagálnék, ha azon ukránok cipőjében járnék, akiknek a hazáját most megtámadták. Valószínűleg elmenekülnék. Nem bírom elviselni a háborút (tapasztalatból beszélek). Épp ezért elítélem Oroszország tetteit és Ukrajna mellett állok.
A következő csokit az ukrán nemzeti eledelek ihlették: több jellegzetes ukrán édességet is túróval, tejföllel, mézzel készítenek - az utóbbi kettőt kombináltam a töltelékben, ami kellemes, savanykás-édes krémet eredményezett.
Hozzávalók: 50 gr tejföl 10 gr méz 70 gr fehércsoki 10 gr vaj 200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: Egy tálban összekeverem a tejfölt és a mézet. Megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd a tejfölhöz adom. A bonbonforma mélyedéseit sárgával és kékkel, az ukrán zászló színeivel festem ki. Temperálom a tejcsokit és elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a tejfölös-mézes töltelékkel, majd a hűtőbe teszem a formát. Amikor a töltelék kihűlt, temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.
Bár Valentin napi köntösben van, ez a csoki mégsem arra, hanem születésnapra készült :) Eredetileg a tölteléket picit másképp képzeltem, de végül így is nagyon finom lett, épp annyira tömény csak, hogy még nem gejl.
Hozzávalók: 150 gr cukor 70 ml tejszín két kiskanál méz 100 gr tökmag 30 gr porcukor 20 ml pisztáciaolaj 40 ml eperpüré 80+200 gr étcsoki ételfesték
Elkészítés: A tökmagot pisztáciaolajjal és porcukorral aprítógépben addig darálom, amíg krémes állagú nem lesz. Ezután elkészítem a karamellát: felolvasztom a cukrot, majd kis részletekben hozzákeverem a tejszínt, végül a mézet. 50 gr karamellába belekeverek ugyanennyi tökmagkrémet, és addig melegítem, kevergetem, amíg egynemű krémet kapok. Elkészítem az eperkrémet: felolvasztok 80 gr étcsokoládét, és hozzáadom az eperpüréhez. Piros festékkel belefestek a mélyedések közepébe. Miután megszáradt a festék, egy fogpiszkálóval EKG jelet rajzolok beléjük, majd fehér festékkel is átfestem. Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm előbb az epres krémmel, azután a tökmagkaramellel. A maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat.
Even thought these chocolates look like Valentine's day, they were made for a birthday :) Originally I imagined a slightly different filling but they became quite tasty in the end, dense but not cloying.
Ingredients: 150 gr sugar 70 ml cream two small spoons of honey 100 gr pumpkin seed 30 gr caster sugar 20 ml pistachio oil 40 ml strawberry puree 80+200 gr dark chocolate food paint
Recipe: I grind the pumpkin seeds, the pistachio oil and the caster sugar in a food processor until I get a smooth cream. Then I prepare the caramel: I melt the sugar, then add the cream in small portions, and finally the honey too. I take 50 gr caramel, combine it with the same amount of pumpkin seed cream, and warm them until I get a creamy caramel sauce. I prepare the strawberry cream: I melt 80 gr chocolate and I mix it with the strawberry puree. I paint into the cavities of the mold with red food paint. After the paint dries, I draw EKG signs in it with a toothpick, then I paint it over with white paint. I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them first with the strawberry cream, then with the pumpkin seed caramel. I seal the bonbons with the leftover tempered chocolate.
Nagymagyarok szeretnek minden egyes populáris ünnepkor azzal vagdalkozni, hogy "az nem magyar hagyomány", és "külföldről importált" és "micsoda giccsparádé". Ez a leegyszerűsítő hozzáállás dívik a Halloweennel kapcsolatban épp úgy, mint a Valentin-nappal. Nomármost tudjuk, hogy még a legmagyarabb hagyomány is százféle - és nem feltétlen csak magyar - gyökerű (lásd pl. busójárás, ugye), úgyhogy a "nem magyar hagyomány" kitételt el is vethetjük és kissé holisztikusabban szemlélve foglalkozzunk inkább az európai eredettel. Hiszen mi is ide tartozunk immár több mint egy évezrede, és ha történelmi ünnepekről, hagyományokról van szó, elkerülhetetlen, hogy szem előtt tartsuk, hányféle különböző kultúrkörrel, néppel álltunk és állunk kapcsolatban, szoros kölcsönhatásban. A legenda szerint a római Valentin pap volt, 269-ben szenvedett mártírhalált. Keresztényként állítólag titokban adta össze a keresztény katonákat, akiknek II. Claudius megtiltotta, hogy megházasodjanak. Valójában ilyen tilalomról nem maradt fenn forrás, valószínűbb, hogy Valentin a saját vallására térítette az embereket. Ilyetén tevékenysége miatt kétszer is letartóztatták. Először bírája, Asterius azzal tette próbára őt, hogy megkérte, adja vissza vak leányának a látását. Állítólag Valentin imádkozás után Julia szemei fölé helyezte a kezét, és amikor elhúzta onnét, a lány látott. E csodatétel meggyőzte Asteriust arról, hogy Valentin istene az igaz isten, és teljes, több mint 40 tagot számláló háza népével együtt megkeresztelkedett. Amikor Valentint másodszor is elfogták, maga II. Claudius hallgatta ki. Nagy hatással volt rá a pap személyisége, és megpróbálta megnyerni őt a római vallásnak, ám Valentin cserébe szintén igyekezett megtéríteni a császárt. Claudius ezért halálra ítélte őt. Kivégzése előtt Valentin üzenet Juliának, amit így írt alá: "a te Valentinod" - állítólag innét erednek a mai Valentin-napi üdvözletek. Sírja mellé maga Julia ültetett rózsaszín virágú mandulafát, ez azóta is a tartós szerelem, szeretet és barátság jelképe. Végül a legenda szerint a katonákat titokban összeadó Valentin ujján lila ametisztköves gyűrűt viselt, amelybe Kupidó képét vésték - a szerelemnek a Római Birodalomban is legális szimbólumát. E gyűrű alapján ismerték fel őt a katonák, és kérték, hogy adja össze őket a szerelmükkel. Talán ezért lett az ametiszt február hónap születésköve.
Az alábbi csoki elő-Valentin-napi ajándékként készült az én Valentinomnak :))) Mivel jelenleg ismét nem ehetek tejes ételeket, ezért ez is vegán bonbon - kókusztejszínnel készült. Külsőt és belsőt ismét összekomponáltam, hogy illeszkedjék az ünnep jellegéhez :)
Hozzávalók: 40 ml eperpüré 15 ml kókusztejszín 3 csipet chili liofilizált eper 100+200 gr étcsoki ételfesték
Elkészítés: Készítek egy tömény csoki bonbont, és beleállítok egy koktélszúrókát. Ez lesz a pecsét. Amikor a bonbon megszilárdult, kiszedem a formából. Minden mélyedésbe néhány csepp kakaóvajas vörös festéket cseppentek, belenyomom a "pecsétet" és kihúzom - így kapom a vörös erezetet. Ezután arany színű festékkel festem be a mélyedéseket. Elkészítem a tölteléket: összekeverem az eperpürét és a kókusztejszínt, megolvasztok 100 gr étcsokit és hozzájuk adom. Végül darabokra tépkedett liofilizált epret és chilit keverek a krémbe. Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket az epres krémmel. Temperálom a maradék étcsokit és lezárom a bonbonokat.
Nationalists like to shame every popular celebration by saying that they are "not a Hungarian tradition", they are "imported from abroad" and "they are corny". This simplistic attitude is fashionable when it comes to Halloween and also Valentine's day. Well, we know that even the most Hungarian tradition has a hundred different roots (such as Busójárás, for instance), so the argument that "this is not a Hungarian tradition" can be dismissed; perceiving things a bit more holistically, let's rather turn to European origins. After all, we've been living here for more than a millennia and thus if we're talking about historical celebrations, traditions, it is inevitable that we must consider the many cultures and ethnicities with which we were in touch and interaction.
According to legend, Valentine of Rome was a priest who was martyred in 269. As a Christian, allegedly he organized clandestine weddings for Christian soldiers who were forbidden to marry by Claudius II. In reality, such a marriage ban was never issued; it is more likely that Valentine was converting people. Due to this activity he was arrested twice. First, his judge/jailer Asterius tested him by asking him to heal his blind daughter. Allegedly after praying, Valentine placed his hands above Julia's eyes and when he removed his hand, she could see. This miracle convinced Asterius that Valentine's God was the real God and his entire household (more than 40 people) were baptized. When Valentine was captured the second time, Emperor Claudius II himself interrogated him. He was impressed by the priest's personality and tried to convert him to the Roman religion, however, in exchange Valentine also tried to convert the emperor. Claudius sentenced him to death because of this. Before his execution, Valentine sent a message to Julia, which he signed as "Your Valentine" - allegedly this is the origin of today's Valentine cards. Julia planted a pink flowering almond tree near his grave; this remains the symbol of abiding love and friendship. Finally, according to legend, Valentine wore a purple amethyst ring with an image of Cupid engraved in it - this was the legal symbol of love in the Roman Empire. Roman soldiers who wanted to get married secretly, recognized the ring and asked him to perform marriage for them. Maybe this is the reason why amethyst became the birthstone of February.
I made these chocolates as a pre-Valentine gift for my Valentine :)) Since I can't eat milk again, these are vegan bonbons made with coconut cream. I composed matching filling and shell so they would fit the character of the celebration :)
Ingredients: 40 ml strawberry puree 15 ml coconut cream 3 pinches of chili lyophilized strawberry 100+200 gr dark chocolate food paint
Recipe: I prepare a bonbon made entirely of chocolate and stick a cocktail needle in it. This will be my stamp. When the bonbon sets, I take it out of the mold. I pour a couple of drops of red cocoa butter paint in each cavity, and push the stamp in them - that's how I get the red "vein" pattern. Then I paint the cavities with gold. I prepare the filling: I mix the strawberry puree and the coconut cream; I melt 100 gr dark chocolate and add it too. Finally, I tear the lyophilized strawberry into little pieces and add it and the chili in the cream. I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the bonbons hells. After they get solid, I fill them with the strawberry cream. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.
Ez egy igen egyszerű bonbon, mindkét összetevő a legintenzívebb ízével szerepel benne. Sajnos túl kevés jutott belőle nekem, de a család az család akkor is, ha csokit kell fölenni :D Ez ellen sajnos nem tudok tenni.
Hozzávalók: 200+60 gr étcsoki 30 ml narancslé 100 gr pisztácia 4 kiskanál pisztáciaolaj 20 gr porcukor ételfesték
Elkészítés: A pisztáciát megtisztítom és aprítógépben pisztáciaolajjal és porcukorral együtt addig darálom, amíg egynemű masszát kapok. Kifacsarom a narancslét, hozzáadok 60 gr olvasztott étcsokoládét. A bonbonforma mélyedéseibe előbb narancsszín ételfestékkel fröcskölök bele, majd miután a pettyek megszilárdultak, pisztáciazölddel festek "hátteret". Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket előbb a narancsos krémmel, azután a pisztáciapasztával. Végül ismét temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
This is a very simple bonbon, both ingredients provide their most intensive flavor. Unfortunately I could eat too few of them, but family is family even when it comes to eating up chocolate, and there's nothing I can do about it :D
Ingredients: 200+60 gr dark chocolate 30 ml orange juice 100 gr pistachio 4 small spoons of pistachio oil 20 gr caster sugar food paint
Recipe: I clean the pistachios and in a food processor, I grind them together with the pistachio oil and the caster sugar until I get a smooth paste. I squeeze the orange juice and add 60 gr melted dark chocolate. First, I sprinkle with orange food paint in the cavities of the mold, then when they dry, I paint a "background" with pistachio green. I temper 200 gr dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them first with the orange cream, then with pistachio paste. Finally, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.
Ezzel a recepttel és a tréfás hóemberekkel kívánok minden kedves olvasómnak boldog új évet, egészséget, sok örömöt! Remélem, idén már végleg magunk mögött hagyjuk majd a lezárásokat, korlátozásokat, és végre mindenki szabadon találkozhat majd a szeretteivel, utazhat, járhat moziba, étterembe amikor csak akar! Különben rá kellett jönnöm, hogy rettentően utálom a január 1-jéket. Akármilyen napra is esik, olyan, mint egy kellemetlen hétfő: az ember rájön, hogy a karácsonyi pihenés és az aranyfényű napok után most igen hosszú ideig csak hajtás lesz, szürke hétköznapok, és egy év, ami most még hosszúnak tűnik, de kettő perc alatt fog eltelni. Ráadásul január elsején még akkor is másnaposan érzi magát az ember, ha csak fél 1-ig volt fenn, és nem is alkoholizált. No sebaj. Majd belerázódunk. Addig is, csináljatok és egyetek részeges hóembert!
Hozzávalók: 30 gr aszalt szilva 20 gr aszalt vörösáfonya 50 gr tejcsoki 30 ml slivovica 200 gr fehércsoki ételfesték
Elkészítés: Az aszalt szilvákat felaprítom és a vörösáfonyával együtt egy tálkában meglocsolom 20 ml slivovicával. Hagyom ázni egy napig. Megolvasztok 50 gr tejcsokit és még 10 ml slivovicával együtt alaposan összekeverem a gyümölcsökkel. Fekete ételfestékkel megfestem a hóemberek szemeit és gombjait. Azután narancssárga festékkel répaorrot festek nekik. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a gyümölcsös krémmel. A maradék temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.
I wish all my readers a happy new year, good health and much joy with this recipe and the funny snowmen! I hope that this year we'll leave behind the quarantine and restrictions, and everyone can visit their loved ones, travel, go to the cinema or restaurants whenever they want! I've just realized that I terribly hate January firsts. Whichever day they fall on, they are like an unpleasant Monday: one realizes that after the golden days of the Christmas break, busy, grey weekdays are coming, and a year that seems long now, but which will pass by in two seconds. Moreover, on January first, one has a hangover even if one was up only until half past midnight and didn't even drink alcohol. Whatever. We'll get used to it. Until then, make and eat drunken snowmen!
Ingredients: 30 gr prunes 20 gr dried red cranberry 50 gr milk chocolate 30 ml slivovica 200 gr white chocolate food paint
Recipe: I cut up the prunes and put them in a bowl together with the red cranberries. I pour 20 ml slivovica on them and let them soak for a day. I melt 50 gr milk chocolate and together with 10 ml slivovica, I mix it with the fruits. I paint the eyes and buttons of the snowmen with black paint. Then I also paint orange carrot noses. I temper the white chocolate, I prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them with the fruity cream. I seal the bonbons with the leftover tempered white chocolate.
Hajaj, már a negyedik advent vasárnapnál tartunk! Minden év elején megállapítom, hogy most egy egész év áll előttünk - és mindig tudom, hogy milyen gyorsan el is fog telni. Most is pont így volt, és bár az év háromnegyedét félig vagy teljesen lezárva töltöttük a korona miatt, azért így is izgalmas és eseménydús volt. Mily szerencse, hogy létezik az internet, és a technológia segítségével az ember akkor is tudja tartani a kapcsolatot másokkal, amikor épp utazni nem lehet! Ez segített a disszertációm megvédésében, számtalan munkában és néha a családdal való kapcsolattartásban is. De azért remélem jövőre már nem leszünk ennyire röghöz kötöttek... Most viszont nincs más hátra, mint készülni a karácsonyra, és élvezni a hátramaradt néhány napot, amiket végre szeretteink körében tölthetünk 💖
Hozzávalók: 200 gr étcsoki két narancs leve agaragar 100 gr pisztácia 20 gr porcukor 2 kiskanál pisztáciaolaj
Elkészítés: Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Kifacsarom a narancsokat, és amikor a csoki már megszilárdult, a narancslét felforralom egy teáskanálnyi agaragarral. Hűtés közben kevergetem a lét, míg szobahőmérsékletű nem lesz, ekkor félig megtöltöm a csokicsészéket, majd a hűtőbe teszem a formát. A pisztáciát megtisztítom, aprítógépbe teszem a porcukorral és a pisztáciaolajjal együtt. Addig darálom, amíg krémes állagú pasztát nem kapok. A pasztából a csokicsészékbe adagolok úgy, hogy teljesen befedje a narancszselét. Levágok egy megfelelő nagyságú darabot a transzferfóliából. Temperálom a maradék étcsokit, a bonbonokra öntöm. Ráillesztem a fóliát, majd egyszer lehúzom a spaklival, úgy, hogy a fóliát közben a helyére szorítom.
Hosszan-hosszan húzódott a tó a téli nap
bágyadt fényében csillogva, akár egy nemes hajadon ódon tükréből elveszett
darab. Dombok-hegyek alkották míves keretét, a kopár tájban szétszóródott
gyöngyszemeknek tűntek a meszelt falú házikókból álló falvak, kisvárosok. A Szél szabadon száguldozott a magas égben,
összekavarva, elszédítve a hópelyheket. - Tulajdonképpen hová tartunk? – kérdezte
Hópehely Hanna, míg ide-oda pörgött egy alacsonyan szálló, tépett hasú szürke
felhő és fentebb sikló, hófehér társa között. - Valahová, ahol örülni fognak neked –
susogta a Szél. A cakkos tópartból, a víztükörből kivált egy
sötétebb csík, s ahogy közeledtek, úgy vastagodott-telt, míg végül egy
félsziget alakját öltötte. A Szél lejjebb ereszkedett, magával sodorva a
hópihéket, így Hanna már láthatta az alvó elefántot mintázó dombot is. Mögötte
újabb tó tükre csillant: a tavon és a félszigeten belül egy kisebb tó! Hanna
átröpült a sziklás-erdős dombok felett, és megpillantott egy mocsarat:
zsombékok közt megbúvó kicsi vízmozaikokat, hol a sárga, száraz nádban bujkáló
madarak rikoltoztak. Párhuzamos sorokban szőlőtőkék tagolták a tájat, köztük
kitaposott utak, vadcsapások. A kis tó partján szarvasok lépkedtek
méltóságteljesen, és az egész látványt barna dombok fogták közre. A félsziget túloldalán az egyik dombtetőn
hófehér templom ült, alatta csendes falucska bújt meg. Itt a Szél megfordult,
és visszaröpítette Hannát és a társait az alvó elefánthoz hasonló dombok felé.
Amint átbucskáztak rajta, végig egy avarlepte erdei úton, elhagyatott házak
közé érkeztek. A kertekben télre bebugyolálva aludtak a rózsatövek, száraz
görönggyel borított, üres veteményesek várták a tavaszt, még a fű is sárgultan
pihent, szinte meg se rezzent a Szél pajkos csipkelődésére. Csupán a magas,
ezüstszín fenyők suttogtak, mint titkok tudói, zöld tűlevelük a Szél kócos
sörényét fésülgették. A félszigeten túl ismét felbukkant a nagy tó,
s a távoli dombok felett vöröslő szemként hanyatlott le a Nap. Amint beállt a
korai félhomály, a falucska néhány házának ablakában, ajtaján fények ragyogtak
fel. Füst szállt a kéményekből, beszélgetés és edénycsörömpölés meghitt zaja
hallatszott a falak mögül. Hanna a Szél szárnyán bejárta a kavicsos kis
utcákat, végignézte a kedves kis házakat, bekukkantott a kivilágított
ablakokon, ahol háziasszonyok sürögtek, a karácsonyi vacsora forró párája
elhomályosította az üveget, a családfők és gyerekek karácsonyfát díszítettek,
ajándékokat csomagoltak, a nagytakarítás utolsó mozzanatait végezték, vagy épp
az asztalt terítették. A Szél levitte őt egészen a vízpartra, ahol a
nádas az este titkairól susogott, az erdő fái alatt megült a köd és a homály.
Hosszú út vezetett végig a falu első házai előtt, rajta egy vidáman beszélgető
család sétált; egyikük babakocsit tolt. - Odanézzetek, esik a hó! – kiáltott fel az
asszony, és lehajolt a kocsihoz, hogy megigazítsa a kupoláját. Hópehely Hanna kíváncsian
repült közelebb. A kocsiban alaposan bebugyolálva feküdt egy kisbaba, kék szeme
tágra nyílt, ahogy az első hópelyheket megpillantotta. Kezecskéire babzoknit
húztak kesztyűként, de most addig ügyeskedett, hogy a bal kezéről lehúzta,
Kinyúlt a kupola alól a hóesésbe, szája vidám mosolyra húzódott. - Most lát életében először havat – súgta a
Szél. A baba Hanna felé nyújtotta kis kezét, ő
pedig leereszkedett egészen addig, hogy hozzáért az egyik ujjbegyéhez. A kisfiú
a bizsergető hideg érzettől felkacagott – ez volt az utolsó hang, amit Hópehely
Hanna hallott.
Oh gosh it's the fourth Advent Sunday already! In the beginning of every year I always think that now we have an entire year ahead - and I always know that it'll pass by so quickly. It was the same this year, too; and even though we spent at least 3/4 of the year in quarantine due to corona, it was still exciting and eventful. How lucky that the internet exists and one can keep in touch with others with the help of technology even if traveling is impossible! It helped with the defence of my dissertation, innumerable jobs and sometimes even keeping in touch with my family, too. But I still hope that next year we won't be so immobile... And now there's nothing else left but getting ready for Christmas, and enjoying the days left which we can finally spend with our loved ones 💖
Ingredients: 200 gr dark chocolate two oranges agar 100 gr pistachio 20 gr caster sugar 2 small spoons of pistachio seed oil
Recipe: I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I squeeze the oranges and when the chocolate sets, I boil the orange juice with a teaspoon of agar. While I cool it, I stir it until it reaches room temperature. Then I fill the chocolate cups halfway and I put the mold in the fridge. I clean the pistachios and put them in a food processor together with the caster sugar and the pistachio seed oil. I grind them until I get a creamy paste. I put small portions into the cups in a way that they cover the orange jelly. I cut off an appropriate piece of the transfer sheet. I temper the leftover dark chocolate and pour it on the bonbons. I place the transfer sheet on the mold and I scrape it off once while I press down the sheet.
Hozzávalók: 200 gr étcsoki 50 gr aszalt szilva 20-30 ml slivovica 70 gr diókrém transzferfólia
Elkészítés: Az aszalt szilvákat kis darabokra vágom, egy pohárkába teszem és felöntöm slivovicával. Fél napig ázni hagyom. A transzferfóliát méretre vágom és belehelyezem a mágneses formába. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Amikor megszilárdult a csoki, minden burok aljába 4-5 szilvadarabkát teszek. Ezeket lefedem a diókrémmel. Temperálom a maradék étcsokit és lezárom a bonbonokat.
- Mennyi fény! Mennyi torony! Mennyi tető! –
kiáltott fel Hópehely Hanna, amint a levegőben kavargott egy város felett. Lemenőben volt a nap – már igen rövidek
voltak a nappalok; annál hosszabb a félhomály és az éjszaka. Sorra fénylettek
fel az utcai lámpák; a templomok, nagyobb terek és épületek narancsszín
díszkivilágítást nyertek. A Szél végigsüvítette Hannát a hidak fényében ragyogó
folyó felett. - Az a híd! – a hópehely megfordult röptében,
mire a Szél visszafújta. – Milyen sok szobor! És az őrtornyok a két végén! Zeneszó szállt a híd felől, nyüzsögtek rajta
az emberek, ahogy kissé beljebb, a torony lábánál is. Hanna hópihe testvérei
áradva szóródtak szét, porcukorként lepve be a mézeskalács-házakat. - Óh, hát ezért jöttünk erre, itt fogok földet
érni! – kacagott Hanna. A Szél sejtelmesen hallgatott, és befújta őt
a város közepére, egy hatalmas térre, ahol a soktornyú templom lábánál kórus
énekelt karácsonyi dalokat a vásárban nézelődő embereknek. Hanna azt se tudta,
merre nézzen, alig tudott betelni a látnivalókkal. Az évszázadok által ott
felejtett sötét, méltóságteljes templomépület, tornyán az egész lényének
ellentmondó aranyszín gömbökkel; a tér közepén álló szoborcsoporton
csimpaszkodó gyerekek, forralt bort iszogató emberek, kiknek arcára a vásár
fényei húztak vidám maszkot, óriási, aranyba öltöztetett karácsonyfa, a teret
körülálló házak falain őrködő lovagok, vízköpők és egyéb szerzetek… és az
épület, amelynek falán csudálatos szerkezet csillogott. Hanna többször is
körberepülte, alaposan szemügyre vette a mutatókat, a fényes, színes számlapot,
a jeleket. - Mi ez? – kérdezte barátjától, a Széltől. - Asztronómiai óra. Nemcsak az időt mutatja,
hanem a Nap és a Hold állását, az állatöv jegyeit és még egy sor más dolgot,
amik segítenek az embernek tájékozódni a világegyetemben. - Milyen érdekes! – Hanna közelebb libegett,
megpillantotta saját tükörképét a Napot jelképező arany figurában. Kattanás hallatszott, s az óra felett kinyílt
két ablakocska. Apró figurák táncoltak el a nyílásokban a harangjáték muzsikájára,
a bámészkodók lelkes kiáltásai által kísérve. Hanna addig libegett ott, míg az
utolsó bábu is eltűnt, s a kis nyílásokat ismét lezárták a kék spaletták. Akkor
a Szél szárnyán felbukfencezett az égbe. - Mutatok valamit – suttogta a Szél, azzal
észak felé fordult, egy lökéssel átrepítette Hannát a belváros felett, majd
puhán leeresztette egy forgalmas utcánál. – Nézd azt a házat! Egészen sötétszürke, gótikus épület felé
fordította a hópelyhet. A mesebeli ház homlokzatát arany pettyek és minták díszítették;
kovácsoltvas erkélyek, tornyocskák, árkádok tagolták. Hanna elgyönyörködött
benne, aztán ismét a magasba röppent, át a híd és a folyó felett egy magaslat
felé, amely narancssárga fényben pompázott. Vörös cserepes, titkokat őrző házak
maradtak el alatta, majd egy hosszan elnyúló, sokablakos, elegáns épület
következett. - A vár – mondta a Szél. – A közepén pedig a
Szent Vitus-székesegyház. A kígyózó épületsort, díszudvarokat komor, csipkés
templom koronázta, fenségesen magasodva a fehér falak fölé. Hanna körbelibegte
a pompás tornyokat. Odalentről orgonaszó búgott, kórus éneke szállt. Emberek
tömege áramlott a csillogó díszek és fénylő karácsonyfák között, a dombról lefelé
vezető utakon itt-ott bódésorok álltak kézműves termékekkel, mézeskaláccsal,
forralt borral, s az egész látvány meghitt, ugyanakkor a közelgő ünneppel járó
izgatott, nyüzsgő hangulatot árasztott. - Nos, hová szálljak le? – kérdezte Hanna,
míg körülötte megsűrűsödött a hóesés. – Egészen sok, a célnak megfelelő háztető
van errefelé. A Szél ismét csak hallgatott, és megint a
folyó felé sodorta Hannát – aztán felkapta őt és süvítve elszáguldott vele
délre…
Third Sunday of Advent, wind, chocolate, music, candles...
Ingredients: 200 gr dark chocolate 50 gr prunes 20-30 ml slivovica 70 gr walnut cream transfer sheet
Recipe: I cut up the prunes into small cubes; I put them in a dish and pour slivovica on them. I leave them to soak for half a day. I cut an appropriate piece of the transfer sheet and I place it in the magnetic mold. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. When the chocolate gets solid, I place 4-5 prune cubes in the bottom of each shell. I cover them with walnut cream. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.
Folytatódjék az adventi sorozat: a következő bonbonnak a Hóvihar nevet adtam, mivel kívül fehér és hűvös, belül viszont szívet melengető. Mint már tudjátok, nem vagyok a magvak-diók rajongója, ezért sokáig eszembe se jutott, hogy a spájz mélyén rejlik egy jó adag pucolt balatoni dió. Na de most! Igazi, karácsonyi finomság 😋
Hozzávalók: 150 gr dió 30 gr cukor 200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: A diót megpörkölöm: egy serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül melegítem, időről időre átkeverem vagy rázogatom. Amikor a héjak elkezdenek lepattogni, elzárom a tűzhelyet. Aprítógépbe teszem a diót és a cukrot. Nagyjából 2-3 perc darálás elég ahhoz, hogy a dió kiengedje az olajtartalmát, és selymes diókrémmé varázsolódjon. Opcionálisan adható hozzá méz, fahéj vagy mézeskalácsfűszer. Kakaóvajban feloldom a fehér festéket, egy külön tálkában pedig a kéket. Előbb fehérrel festek köröket a bonbonforma mélyedéseibe, azután világoskékkel. Miután megszáradt a festék, temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Megtöltöm őket a diós krémmel, aztán temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.
- Mennyi víz! – kiáltott fel Hópehely Hanna,
míg a Szél szárnyán libegett a tenger felett. Szaggatott partvonal,
kisebb-nagyobb szigetek, hófödte hegycsúcsok húzódtak alatta. - Ide jöttünk, igaz? – mutatott arrafelé. - Nem egészen – susogott a Szél. - De én le akarok hullani körbenézni! A Szél kivonta alóla a tenyerét, mire Hanna
lassan ereszkedni kezdett. Most már nemcsak a barna tájat látta, hanem ki tudta
venni a parton nyújtózó, egymást érő településeket is. Fekete, vékony folyó
tekergett elő a hegyek közül, és igyekezett a tenger felé. Kettészelte a
várost, amely felkúszott a környék dombjaira. - Jól látom, hogy ott van egy vár?! – szúrta
ki Hanna. - Igen, Trsat vára. A középkorban épült, de
már a római korban is állt itt egy erőd, amiből a folyón zajló forgalmat
ellenőrizték. - Ó, de izgalmas! – Hanna izgatottan libegett
lejjebb, egyre lejjebb. Ez a város úgy festett, mint különböző korok hullámai
által a dombokra hordott jelek halmaza. Amint a hópihe elérte a várat, már
látta a mögötte húzódó dombokba vájt autóutakat is, s a rajtuk zúgó forgalmat.
Felkapta őt a légáramlat, egy pillanatra feltárult előtte a fenséges látvány: a
vár, alatta a mélyben a folyó; túlsó partján hasonlóan magas halmokon modern emeletesek
sorakoztak, akár óriás dominók. Lejjebb mediterrán, terrakotta cserepes
házikók, még lentebb nyüzsgő városközpont, majd kikötő, s a kék tenger, amely a
horizonton egybefolyt az égbolttal. Bal kéz felől szigetek úsztak, jobbra lilás
hegyek keretezték a tájat. Lecsapott a Szél, és Hannát a folyó völgyébe
sodorta, ott utaztak tovább lefelé a kanálisig, ahol sirályok rikoltoztak, és
színes csónakok pletykálkodtak a vízzel. A Szél ekkor vadul megpörgette, majd
egy hófehér épület felé vitte a hópelyhet. - A kormányzó palotája – ma múzeum –
magyarázta. - Csodás – sóhajtott Hanna. Apró, girbegurba utcákon kanyarogtak, s a
Szél átröpítette a hópihét egy ódon kőkapun. - A római kapu, a város legrégibb emléke. - Mennyi rétege van itt az építészeti
stílusoknak! – kiáltott fel Hanna. - Várj csak, míg meglátod ezt! – azzal Szél barátja
egy lökettel átpenderítette egy karácsonyi díszekkel és fényekkel ékes korzóra.
Emberek sereglettek az üzletek kirakatait nézegetve, a készülődés lázában
szatyraikat egymáshoz csapva, kurjongatva, vidáman pergő nyelven beszélgetve. S
a házak! A fenséges, klasszicista paloták, amelyek méltó őrökként, némán
figyelték a sürgés-forgást a korzó mindkét oldalán! Hanna elsuhant közöttük,
majd a Szél balra repítette. A kikötőhöz jutottak, ahol hosszan-hosszan húzódtak
a dokkok, s a hajók alatt sötéten locsogott a tenger vize. Cifra épületek
koronázták ezt a partot, a legszebb közöttük a kikötő végében álló ház. A
tetején átbucskázva terecske tárult eléjük, s a túlsó végében újabb díszes
sárga épület – a színház. - Mik ezek a kisebb, folyosószerű épületek? –
kérdezte Hanna. - A piac – felelte a Szél, azzal
végigrepítette a hópelyhet a gyümölcs-, zöldség- és halárusok klasszicista
házacskái felett. Köztük az utcákat megtöltötték a kofák pultjai s a vásárlók,
érdeklődők tömege. Sok utcát bejártak még: láttak a tengerparti
sziklák fölé épített villákat saját lejáróval a vízhez, örökzöld, mediterrán
növények által keretezett, meleg színű, lapos tetejű kunyhókat, ipari kikötőt
többtonnás hajószörnyekkel… s mindenhol ott látszott a korok, népek, kultúrák
keze nyoma, akár egy sokszínű mozaik – a történelem jelenvalósága. Mikor a hegyek rózsaszínbe borultak a napnyugta
fényében, a Szél ismét a magasba repítette Hannát, és észak felé fújta…
Let's continue the Advent series: the following bonbons are called "Snow storm" because outside they are white and cool, but inside they are heart-warming. As you all know, I'm not a fan of seeds and nuts, therefore, for a while I forgot that there was a portion of unshelled walnuts in the pantry. But now! This is a real Christmas treat 😋
Ingredients: 150 gr walnuts 30 gr sugar 200 gr milk chocolate food paint
Recipe: I roast the walnuts: without additional grease, I warm them in a pan and stir them from time to time. When the skin starts to peel off, I turn off the cooker. I put the walnut and the sugar in a food processor. 2-3 minutes of grinding is enough for the walnut to let its oil out and become silky walnut butter. You may also add honey, cinnamon or gingerbread spice in it. In cocoa butter, I dissolve the white and blue food paints in separate bowls. First, I paint white circles in the cavities of the mold, then blue ones. When the paint dries, I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the walnut cream, then I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
Mivel nagyjából két éve nem igazán lehet utazgatni, ezért az idei karácsonyi mese négy legkedvesebb városom képzeletbeli bejárása lesz egy hópehely szemszögéből - mindnek magam előtt látom az utcáit, tereit, házfalait, annyit róttam már őket, és ilyenkor jól esik az ott készült képeket nézegetni, és lélekben utazni. Advent első hetére pedig egy igen tömény, igen finom csokit készítettem: nugát (minő meglepetés) és sós karamell van benne. Az édes ízeket finoman ellensúlyozza a só, a bonbon külsejét pedig karácsonyi mintával díszítettem :)
Hozzávalók: 100 gr nugát 200 gr cukor 200 ml tejszín
20 gr vaj 20 gr méz néhány csipet himalájai só 250 gr tejcsoki
Elkészítés:
Először a karamellszószt készítem el: karamellizálok 200 gr cukrot, és miután felolvadt, előbb belekeverem a vajat és a mézet, majd apránként hozzáadagolok 200 ml tejszínt. Megvárom, míg a szósz kihűl, ekkor kimerek belőle 100 ml-t, és megsózom (ízlés szerint). Formára vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Félig megtöltöm őket karamellel, majd kis időre a hűtőbe teszem a formát. Mikor a karamell kissé megbőrösödött, teszek rá egy réteg nugátot is. Temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.
*
Még szülés előtt megfogadtam, hogy nem fogok feltenni a netre fotót a babáról - aki fontos, úgyis látni fogja élőben, meg amúgy is, magánélethez nincs köze az internet széle-hosszának. Viszont most, hogy jön a karácsony, nem hagyhattam ki az alkalmat :D Ez végülis csak egy rajz, nem valódi fotó :))) Before giving birth I made a vow that I won't put up photos of my baby on the internet - those who are important will see him anyway; and no one else has to know about my private life. But now that Christmas is coming, I couldn't miss this :D This is only a drawing after all, not a real photo :)))
- Hohó! Kiáltotta Hópehely Hanna, és leugrott
az ezüstfehér felhő pereméről, amin addig utazott. – Eljött az idő, hamarosan
itt a karácsony, végre belephetjük a tájat a testvéreimmel, és az emberek
örülni fognak, hogy minden szép fehér, a gyerekek hóembert gyártanak majd, meg
hógolyóznak! Megpördült a tengelye körül: szürke fellegek,
rozsdabarna táj, szürke fellegek, és ismét a kopár, rozsdabarna táj. Hanna a
tekintetét az egyhangú, apró foltokból összeálló vidékre szegezte. Amint
hullott, puhán, lebegve, felfigyelt arra, hogy kisebb-nagyobb pókhálószerű
települések – színes mozaikok – válnak ki a mezők, dombok, erdők rengetegéből,
és ezeket szürke, kígyózó utak kötik össze. Az egyik ilyen vöröses mozaikdarab
közepén érdekes mintázatot fedezett fel. - Hahó, Szél! – kiáltotta el magát, mire a
barátja rögvest ott termett. - Egy kissé északabbra szeretnék utazni –
kérte Hanna. A Szél engedelmesen arra röpítette. - Mi az a trapéz alakzat? – kérdezte Hanna. - Az az új városrész, a Ville Basse – súgta a
Szél. - Mikor épült? - 1240-ben, amikor Raymond Trencavel
visszatért, a város lakói fellázadtak, és Lajos király száműzte őket az erőd
falain túlra. - Erőd? – Hanna a szemét meresztette, mire
végre ki tudta venni a várost kettészelő folyó túloldalán a kettős falrendszer
által körülvett központot. A Szél játékosan meglendítette a hópihét, s a
kanális és a folyó által közre zárt Ville Basse felé sodorta. Középkori, szűk
utcákon, boltíves kapuk, vastag falak, apró ablakok előtt suhantak el. - A sénéchal, az udvarmester háza. Ő volt a
király helytartója – suttogta a Szél, ahogy egy gótikus, kettős csúcsíves
ablakokkal ellátott épület mellett repültek; homokszín falai akár a patinás
csipke. Majd a Szél jobbra terelte Hannát, apró tér nyílt előttük, melyet
teljesen uralt a fölé tornyosuló, erődszerű templom. Homlokzatát egyetlen
rózsaablak díszítette, önmagába fordulva, akár a végtelen idő, amely átjárta e
helyet. Hanna feljebb libbent, a város ismét mint egy
térkép nyílt ki alatta: tágas tér, hidak a szürkén hömpölygő folyón, kopár
park, amely szinte hívogatta az első hóesést, hogy végre belepje a faágakat és
ösvényeket. - Menjünk a fellegvárba! – kiáltotta Hanna,
mire a Szél lecsapott, és egyenest az erőd falrendszerei közé repítette. Hanna
fenséges, magasba törő tornyok, méltóságteljes bástyák közt suhant, ősi falak mentén. -Némelyik toronyban másfajta, vörös téglák is vannak. Miért? - Azokat többszáz éve a rómaiak építették. A belső
erődfalat a középkorban folyamatosan fejlesztették, építgették. A külső kört a
13. század közepén húzták fel a franciák, akik 1209-ben foglalták el a várost.
Ők erősítették meg a kastélyt is, mert tartottak a város népétől – mesélte a
Szél, ahogy Hanna átbucskázott az öregtorony felett, be a kastély díszudvarára.
Kő hátán kő, sárga, szürke, okker, terrakotta, s a falakban számtalan éra,
számtalan várúr keze nyoma: itt egy mára elporladt terem ajtaja lebegett a
belső udvar felett, ott befalazott ablak bámult vak szemeivel. A gyilokjáró
lőrésein át süvített a huzat, Hanna átsiklott az egyik ilyen nyíláson. Előtte
hosszan sorakoztak a csúcsos, sötét tetejű tornyok, a fogazott pajzsfal.
Távolabb gótikus katedrális csipkés tornyai meredtek az égre; alant egész
középkori útvesztő kacskaringós utcácskákból, apró, egymásra támaszkodó
házakból. Az ajtókból, ablakokból áradt a meleg fény, emberek sürögtek az utcákon,
ki fenyőfát cipelt, ki díszeket aggatott az ablakába, más a szomszédjával
tárgyalta a közelgő ünnep izgalmait. Forralt bor gőzölgött a sarki árus
bódéjában, gyerekek rohantak csapatba verődve. Hannára is úgy átragadt az
izgalom, hogy ide-oda csapódva igyekezett beinni a látványt. A Szél
lelibbentette egy ódon ház párkányára: bent szőke kisleány gyújtott gyertyákat
az ablakba helyezett díszen. Hanna megrázta magát. – Itt el fogok olvadni!
– kiáltott fel. - És a testvéreid sem indultak még el felhőanyácskától.
Talán nem is itt kell földet érned – sóhajtotta a Szél. Felkapta Hannát, és fújta, sodorta; el, más
távoli tájak felé…
On the occasion of the first week of Advent, I made a very dense but very tasty chocolate. The filling contains nougat (surprise, surprise!) and salty caramel. The salt counterbalances the sweet flavors; I decorated the bonbons' surface with Christmas pattern :)
Ingredients: 100 gr nougat 200 gr sugar 200 ml cream 20 gr butter 20 gr honey some pinches of Himalayan salt 250 gr milk chocolate
Recipe:
First, I prepare the caramel: I caramelize 200 gr sugar and after it melts, first I add the butter and the honey, then the warm cream in small portions. I wait until the caramel cools, then I take 100 ml and salt it. I cut an appropriate shape out of the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. I fill them halfway with caramel, then I put the mold in the fridge. When the caramel sets, I put another layer of nougat in the bonbons. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
.jpg)
.jpg)
