Blogavató // Blog opening

Több mint tíz éve blogolok különböző formákban: volt személyes magyarul, angolul, több szerveren, van zenés... Most, hogy bő négy éve már nincs személyes blogom, az exhibicionizmus nem hagyott nyugodni, és úgy döntöttem, ismét belevágok. Ezúttal azonban nem random postokat fogok írni, hanem egy témára fogom felfűzni őket: csokireceptekre. 

Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy amikor az ember nagyon szeret/szeretne valamit, sokáig csak nézegeti, tapogatózik, kerülgeti, míg végül elhatározza magát, és megteszi a döntő lépést. Én így voltam a csokival. Amióta az eszemet tudom, imádom; mértéktelenül, végtelen mennyiséget meg tudok enni belőle (még szerencse, hogy nem látszik meg :D). A könyvespolcomon több kakaófeldolgozásról, csokiról szóló könyv és receptgyűjtemény sorakozik, elméletben betéve tudtam az összeset, de hosszú évekig csak álmodoztam arról, hogy egyszer majd a gyakorlatát is elsajátítom. A döntő lépést 2015 februárjában tettem meg, amikor beiratkoztam a Szamos csokiiskolájába. Az órát Andor mester tartotta, aki azzal kezdte, hogy bevallotta: a fehér csoki a kedvence. Azóta én sem félek ezt elárulni mások előtt :D 

Immár másfél éve tehát a csokikészítés az egyik legkedvesebb hobbim: nagyjából minden benne van, amit szeretek. Kézügyességet igényel, továbbá fantáziát, kísérletezőkedvet; tudni kell összepárosítani ízeket, színeket, mintákat, textúrákat; és persze a végeredmény (akár rosszul sikerül, akár jól), minden esetben isteni. Na és honnét jön az inspiráció? Nagyjából mindenhonnét. Persze muszáj itt megemlítenem azokat a csokisblogokat, amelyeket évek óta böngészek, és recepteket, ötleteket gyűjtök róluk: Levendula&Csokoládé, Pralinéparadicsom, újabban pedig legjobb barátnőm, Cucu blogja. 

Ha most azt gondoljátok, hogy "jó, jó, a csoki tényleg király, de mit lehet ennyit pepecselni néhány apró bonbon/egy tábla csoki miatt?" hát erre csak egy idézettel tudok felelni: "Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető." (Joanne Harris: Csokoládé) A kakaó (theobroma cacao) Dél-Amerika esőerdeiből származik. Mint nevében is benne van, az istenek eledele; történelme és íze folytán számomra olyan, mint egy darabka őserő, vadság, misztikum a hétköznapokban. A csokikészítés odaadást és figyelmet igényel, akár egy szerelmi kapcsolat. A temperálás szóban mindez benne is van: angolul a "temper" melegítés, szelídítés mellett lelkialkatot, hangulatot, vérmérsékletet is jelent - nyilván nem véletlenül. A csokit meg kell szelídíteni, csak akkor következhet be a varázslat.

És én ezt a mágiát szeretem másfajta varázslattal is összehozni: zenével, mesékkel, kézművességgel... Innét a blog címe, és erről (is) fognak szólni a bejegyzések.

I've written blogs for more than ten years: I had personal blogs in Hungarian and English, on several different servers, I have a music blog... Now that I haven't had a personal blog for four years, my exhibitionism was bothering me so much that I decided to start it again. This time though, I won't be writing random posts, but the central topic will be chocolate recipes.

Probably I'm not the only one who, when s/he likes something, for a long while s/he is just staring at it, beating around the bush until s/he finally decides to take the decisive step. This is how I was with chocolate. Since my early childhood I loved it: I can eat endless portions excessively (how fortunate that it can't be seen :D). Several books about processing cocoa and about chocolate, as well as recipe compilations, are lined up on my bookshelf, I knew everything by heart in theory but for many years I was just dreaming about learning the practice. I took the decisive step in February 2015, when I went to the Szamos Chocolate School. The course was held by maestro Andor who started out by stating that his favorite was white chocolate. Since then I'm not afraid to say this in front of others :D
So for one and a half years chocolate making has been one of my beloved hobbies: almost everything is in it what I like to do. It requires manual skills as well as imagination, experimenting; you have to know how to combine flavors, colors, patterns, textures, and of course, whether you succeeded or not, the outcome is amazing in every case. And where does inspiration come from? Almost everywhere. Obviously I must mention here those chocolate blogs that I have been browsing and from where I've been collecting recipes and ideas: Levendula&Csokoládé, Pralinéparadicsom, and nowadays my best friend, Cucu's blog. 
If you think now "well, ok, chocolate is really cool but how can someone potter around so much because of some tiny bonbons/a bar of chocolate?" I can only react with a quote: "Happiness. Simple as a glass of chocolate or tortuous as the heart. Bitter. Sweet. Alive." (Joanne Harris: Chocolat) Cocoa (theobroma cacao) is native to the rainforests of Southern America. It is the food of the gods as its name states; due to its history and its flavor for me it is like a piece of archaic force, wildness, mysticism in our everyday lives. Making chocolate requires devotion and attention like a love bond. All of this is expressed in the word "tempering" - not by chance. Chocolate must be tamed, only then will the magic happen.
And I like to combine this magic with other types of magic: music, fairytales, handicrafts... That's where the title of the blog comes from and this is what the posts will be written about.