"És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát." (1Móz 43:11) A fenti bibliai idézetben szereplő "dió" valójában pisztácia volt: a mandula mellett az egyetlen csonthéjas, ami szerepel a Bibliában, ezt vitték ugyanis József testvérei Egyiptomba, hogy élelemre cseréljék. Régészeti leletek szerint az emberek mintegy 9000 éve fogyasztanak pisztáciát, így nem csoda, hogy bekerült minden idők legkeresettebb bestsellerébe is. A pisztácia Közép-Ázsiából származik, Afganisztán és Irán területéről, Európába a rómaiak hozták. A legenda szerint ez volt Sába királynőjének kedvenc eledele, aki állítólag elrendelte, hogy közemberek nem ültethetnek pisztáciafát, és az összes termést a királyi udvarba vitette, azt csak az udvariak fogyaszthatták. Több országban a pisztácia megrepedésének hangja a boldog párkapcsolat jó ómenje volt, ezért a szerelmespárok holdfényes éjszakákon a fák alá álltak, ott várták, hogy meghallják. Ilyen ősi és misztikus hozzávalóból csakis az ember szíve választottjának készülhet csokoládé. Ez már a sokadik kísérletem a pisztáciakrémmel, eddig egyik jobb volt, mint a másik :D Ezúttal egy kis ganache-sal kevertem és tört pisztáciával egészítettem ki. Az ajándék másik része palackba zárt üzenet volt: emlékek, amiket közösen éltünk át :)
Hozzávalók: 8-10 szem pisztácia 20 gr pisztáciakrém 20 ml tejszín egy kiskanál vaj 80+150 gr tejcsoki
Elkészítés: A pisztáciakrémet és a tejszínt összekeverem. Vízgőz felett megolvasztok 80 gr tejcsokit, és hozzáadom a vajat. Egybeöntöm a tejszínes krémmel és alaposan elkeverem. Temperálok 150 gr tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Amikor megszilárdultak, 2/3-ig megtöltöm őket a pisztáciás krémmel. Néhány szem pisztáciát megtörök a mozsárban, és minden bonbonban vékony réteg töretet teszek a krémre. Temperálom a maradék csokit, lezárom a bonbonokat.
"Then their father Israel said to them, "If it must be, then do this: Put some of the best products of the land in your bags and take them down to the man as a gift - a little balm and a little honey, some spices and myrrh, some pistachio nuts and almonds." (Gen 43:11) Besides almonds, pistachio is the only type of nut that is mentioned in the Bible; Joseph's brothers brought it to Egypt in order to trade it for grains. According to archeological evidence, pistachios have been consumed for 9000 years ago; it is no surprise that they are included in the bestseller of all times. Pistachios originate from Central Asia, the territory of Iran and Afghanistan. Romans introduced them to Europe. According to legend, this was the favorite food of the Queen of Sheba. She even decreed that commoners were not allowed to cultivate pistachio trees and the entire harvest was taken to the royal court; only royals were allowed to consume it. In several countries, the sound of a pistachio nut cracking was a good omen for a happy relationship; therefore on moonlit nights, couples stood under the trees and waited to hear the sound. One has to use such an ancient and mystical ingredient in chocolate made for one's lover. I've made umpteen experiments with pistachio cream, all of them were amazing :D This time I mixed it with some ganache and completed it with pistachio nibs. Another present was a message in the bottle: memories that we experienced together :)
Ingredients: 8-10 pistachio nuts 20 gr pistachio cream 20 ml cream one small spoon of butter 80+150 gr milk chocolate
Recipe: I combine the pistachio cream and the cream. In a bain-marie, I melt 80 gr milk chocolate and add the butter. I mix it with the cream and blend them. I temper 150 gr milk chocolate; I prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them 2/3 with the pistachio ganache. I crush some pistachio nuts in a mortar and put a thin layer of nibs in each bonbon. I temper the leftover chocolate and seal the bonbons.
Baba mellett nem egyszerű az élet, de nem vagyok az a fajta ember, aki feladja a melóját vagy épp legkedvesebb hobbijait azért, mert gyereke született (olyan szomorú látni azokat a csokis blogokat, amiket az írójuk azért adott fel, mert jött a baba). Így aztán cselezve, több részletben ugyan, de csak sikerül a csokikészítés :D Főleg annak fényében, hogy ilyenkor jönnek-mennek a rokonok, ismerősök, és ha már főzni nem mindig van idő, legalább csokit kapjanak. Szóval elsőre csak ilyen egyszerű trüffelt készítettem, amit az ízesítés tesz egyedivé: amellett, hogy mandarinmézet kevertem bele, többféle fűszer is gazdagítja.
Hozzávalók: 200 gr étcsoki 2 kiskanál vaj 2 kiskanál mandarinméz 50 ml tejszín fahéj, szegfűbors, szerecsendió, vanília, gyömbér kakaópor
Elkészítés: A tejszínt kitöltöm egy tálkába, hozzáadom a mézet és ízlés szerint a fűszereket (én 3-3 csipetnyit adtam mindből). Az étcsokit felolvasztom, hozzákeverem a vajat, majd egybeöntöm a tejszínnel. Alaposan összekeverem a kettőt, és a tálkát a hűtőbe teszem. Két órával később kiveszem, a ganache-t golyókká formázom és kakaóporba hempergetem.
It is not easy when one has a baby, however, I am not the kind of person who would give up on her profession and favorite hobbies because her child was born (it is so sad to see those gastroblogs which were finished because the writer had a baby). Thus, in a tricky way and multiple steps, but it is actually possible to make chocolate :D All the more so, because friends and relatives are coming and going, and if I don't have time to cook, at least they should get chocolate. So the first one was this simple truffle, which is special because of the seasoning: besides mandarin honey, it is enriched with multiple spices.
Ingredients: 200 gr dark chocolate 2 small spoons of butter 2 small spoons of mandarin honey 50 ml cream cinnamon, allspice, nutmeg, vanilla, ginger cocoa powder
Recipe: I pour the cream in a bowl and add the honey and the spices (3-3 pinches of everything). I melt the dark chocolate with the butter and pour it in the bowl. I combine the chocolate and the cream and place the bowl in the fridge. Two hours later I shape small balls of the ganache and roll them in cocoa powder.
Mítoszeloszlató félóránk következik. Amikor belevágtunk életem egyik legnagyobb kalandjába, még sejtelmem sem volt, hogy ennyi lemondással, fizikai fájdalommal és kellemetlenséggel fog járni. Mert hát a várandósságot és a szülést mindig és mindenhol úgy állítják be, mint csodálatos, boldog időszakot/eseményt, és mindig azt hangsúlyozza mindenki, hogy az új élet születése a legszebb dolog, ami csak történhet. Biztosan sok olyan nő van, aki úgy vállalja a várandósságot, hogy előtte minden létező szakirodalmat elolvas a témában, felkészült és nem érhetik meglepetések. Hát én nem tartozom közéjük. Alapvető tudása mindenkinek van, de először is külön tudomány egyáltalán összehozni egy gyereket: méricskélni reggelente a testhőt, vezetni a táblázatot, számolgatni a napokat. Frusztrálódni, hogy újabb és újabb hónap telt el, amikor nem sikerült. Ráfogni a frusztrációra, hogy amiatt nem sikerül, gondolkodni, hogy vajon milyen testi hiba akadályozhatja a fogantatást, emiatt idegeskedni, orvosokat keresni, keseregni, hogy "nekem sosem lesz..." Aztán végre siker! Az első boldog pillanatokat és örömöt igen gyorsan felváltják az első kellemetlenségek. Például a ráébredés, hogy a "reggeli rosszullét" valójában egész nap tart (nyilván egy férfi adta ezt az eufemisztikus nevet a jelenségnek...): az idő 90%-ában az ember émelyeg, a maradék 10%-ban pedig legszívesebben felemésztené a konyhát és a spájzt úgy ahogy van, mint a mesebeli kisgömböc. Ez a nagy zabálások és a folyamatos hányinger időszaka (és akkor én még szerencsés voltam, mert nem hánytam). Továbbá a szervezet teljesen leamortizálódik a magzat befogadása során, valamint abbéli igyekezetében, hogy ellássa a kis jövevényt. Szóval kb. 2.5-3 hónapig nem is nagyon lehet kikelni az ágyból - minő szerencse, ha valaki otthonról tud dolgozni, ugye - az embernek az élettől is elmegy a kedve, kivált, ha olyan barátságos november-decemberünk van, mint a tavalyi :D Nekem külön nehezített pálya volt még, hogy épp a doktori vége felé jártam, és meg kellett küzdeni az ezzel járó problémákkal is. A második trimeszter a legkönnyebb, még nem túl nagy a pocak, a "reggeli rosszullét" pedig elmúlik. De azért van helyette más bőven, nem kell aggódni. Elkezd fájni például az ember rekeszizma. Ez azért különösen jó, mert nagyjából semelyik krémet nem lehet használni várandósság alatt az ilyesmire. Ott van aztán a lassanként kialakuló reflux, az állandó gyomorsav az ember nyelőcsövében, amitől éjszaka igen jókat lehet aludni (se). Továbbá az érzés, hogy hirtelen nem kapsz levegőt. Ahogy nő a baba, egyre összébb szorítja az ember belső szerveit, így pl. a tüdőt is. Volt éjszaka, amikor halálfélelemre ébredtem, hogy most bizony megfulladok. Szóval új pozíciót kell kitalálni, hogy az ember megfelelően levegőhöz jusson. Furcsa tünete volt még nálam a várandósságnak a fejfájás. Korábban soha nem voltam fejfájós, most viszont többször is előfordult, hogy ágyban kellett maradni, annyira hasogatott. Szerencsére ez a második trimeszter közepére elmúlt. Megmaradtak ellenben a pattanások, amik a babavárás végére már-már bekövesedtek :D Ebben az időszakban indult be a melanintermelődés is, ami a kismamák pocakján látható függőleges linea nigrát, azaz sötét csíkot okozza. Nálam ugyanez a szám felett kis barna foltokat is előhozott. Ezek a tünetek idővel elmúlnak, állítólag. Végül elérkezünk a harmadik trimeszterhez. Ekkor már szó szerint cipelni kell a pocakot. Én kb. 13 kilót szedtem fel a kilenc hónap alatt, ez a többletsúly nyilván nehezíti az ember mozgását, fáradékonyabbá, lassabbá válik tőle. Nálam külön ínyencség volt, hogy a 8. hónapban valahogy rosszul mozdultam/feküdtem, és becsípődött egy ideg a derekamban. Egy hétig járni is alig bírtam, és aztán további 3 hétig regenerálódtam, mire végre elmúlt, ismét nekiláthattam a tornázásnak és tudtam mozogni. Addig meg úgy mentem, hogy Quasimodo megirigyelte volna. Szerencsémre kimaradt a vizesedés, legalább azzal nem kellett küzdeni. Nyugodt éjszakánk viszont elég kevés adódott: eleinte csak egyszer, később már kétszer kellett kijárnom vécére minden éjjel. Ezen problémák ellenére végigdolgoztam az egész várandósságot: egy hónappal szülés előtt megvédtem a doktori disszertációmat, utána még 3 online előadáson vettem részt/tartottam, és az utolsó pillanatig aktív maradtam. De hogy ne csak az árnyoldalról essék szó, azt is el kell mondani, hogy amikor először megérzi az ember a babát odabenn mocorogni, az épp olyan, mint amikor pillangók röpködnek a gyomrodban. Hihetetlen érzés, és persze ahogy nő a bébi, úgy lesz egyre erőteljesebb. Az én babám végig mozgott, még akkor is, amikor már alig maradt helye a 9. hónapban. Mindenféleképp boldogság-mérföldkő volt, amikor először voltunk ultrahangon, és meghallottuk a szíve dobogását. Talán ekkor ébred rá először az ember, hogy ott bent egy egyedülálló kis lény van, aki hamarosan emberpalántaként világra jön majd. A második trimeszteri nagy ultrahangon pedig megláttuk, hogy a fülét tőlem örökölte (van lelógó cimpája! :D Azóta már azt is látjuk, hogy igazi kis Dumbó XD), és kiderült, hogy nagyon nem tetszett neki az ultrahang, húzkodta el előle a fejét. Szóval van személyisége is - bizonyos dolgok tetszenek neki, mások nem annyira. Szerette például az autókázást és az édességeket (minő meglepetés :D azt csodálom, hogy nem csoki jött belőle vér helyett az első vérvételén :D). A gyermekvállalás egyébként nem olyasmi, amire fel lehet készülni lelkileg. Aki ezt állítja, hazudik. Ha csak belegondolunk, hogy hirtelen egy kicsi ember életéért leszünk felelősek, nincs az az épeszű ember, aki ne ijedne meg. Épp ezért nem is szabad gondolkodni a dolgon, hanem egyszerűen csak bele kell vágni. Én még szinte most sem hiszem el, hogy ez velem történik, a várandósság időszakában meg végig kívülről néztem magam.
Arról most nem ejtek szót, hogy mit össze szívtam a kórházzal, ahol azután a bébi megszületett, és ahová ctg-re és ultrahangra kellett járnom az utolsó egy hónapban. Végül ez szóra sem érdemes. Az annál inkább, hogy mennyire jó szülésznőnk volt, aki jó humorral, vidáman kísért végig majdnem a teljes 12 órás vajúdáson. Csak este fél 7-kor váltották le, akkor pedig már csak egy óra volt a baba érkezéséig. Nálam meg kellett indítani a szülést a fogyatkozó magzatvíz miatt. Ekkor már a terminus után 5 nappal voltunk, úgyhogy akik korábban lányt jósoltak, már azok is azt mondogatták, hogy "a fiúk ilyen lusták" :D (a baba nemét a születéséig nem tudtuk). Azt nem igazán találtam helyénvalónak, hogy a kórházi személyzet többször azzal viccelődött, hogy nem bírom a fájdalmat - azt hiszem, a szülés épp az a fajta esemény, ahol megengedhető az, hogy az ember kimutassa, ha fáj. A burokrepesztés után kezdődtek a kontrakciók: ezek eleinte "csak" a menstruációs fájdalom szintjét érték el, később már annak a hatványozott sokszorosát. Vicces belegondolni, hogy a babának csupán néhány centiméteres utat kell megtennie a külvilág felé, mégis milyen sokáig tart ez, és mennyire rohadtul tud fájni. Csak a melegvizes fürdő enyhített rajta valamelyest, az órák meg csak teltek, és fájt és fájt. Különösen rosszul esett, amikor azt ellenőrizgették, hogy hol tart a baba feje, eltűnt-e már a méhszáj. Így utólag belegondolva talán 4-5-ször lehetett ilyen, de ott akkor úgy tűnt, mintha óránként történne ez a borzalom. Apás szülés volt, de főleg a vége felé már azt sem bírtam ha bárki hozzámért, netán rám nézett. A szülés második szakasza a kitolás, vagyis amikor a baba megszületik. Ez így tök szépen hangzik, de közben a baba édesanyja széjjelszakad, és nyomnia kell, míg elviselhetetlenül fáj. És ez megy egy órán keresztül - csak nyomni, nyomni, miközben a szülésznő az arcokat vágja, hogy nem elég hatékonyan csinálod, a baba feje "elakadt" és így nem fogod tudni megszülni. Ez végtelenül motiváló tud lenni abban a helyzetben. Amint az is, hogy az orvos arra kér, hogy csendben szülj. Lol. De aztán végre szétszakadsz és előbukkan a baba feje, aztán előbukkan az egész baba! A fájás az ebben a pillanatban megszűnik, viszont ne legyünk naivak, még jön egy adag varrás, hiszen a bébi feje szinte minden szülés alkalmával okoz valamilyen kisebb-nagyobb sérülést. Manapság amint kijön a baba, az édesanyjára helyezik, és jön az "aranyóra", amikor együtt lehetsz a bébivel, először szoptathatsz. Na ennek az aranyórának a fele azzal telt, hogy varrtak össze, és közben azt várták, hogy élvezzem és maradjak csendben... Az okosok azt mondják, hogy "idővel elfelejted a rosszat", amit nem akartam elhinni, aznap este megfogadtam, hogy soha többé nem akarok szülni. De a hormonok olyan kis rohadékok, hogy nagyjából két nap múlva tényleg elfeledkeztem a kellemetlenségekről és már csak az számított, hogy ott az a szép szőke kisbaba.
No és persze ezután jött az igazi feketeleves. Ugyanis hiába olvasod el az Anyatej Magazint, hiába végzed el a kórház szülésfelkészítő online tanfolyamát, a szoptatás művészetére senki nem tud hatékonyan felkészíteni. Mindenki mást mond, úgy tűnik, mindenki tudja a tutit, arra viszont senki nem figyelmeztet, hogy az első napokban szoptasd a gyereket minél többször és ne engedd, hogy cumit tegyenek a szájába, különben összezavarodik és elfelejti, hogyan kell szopni. Szóval mire három nappal később hazajöttünk, a bébi már egyáltalán nem akart szopizni, kénytelen voltam lefejt tejjel pohárkából itatni. Meg kihívni egy szakértőt, aki segített abban, hogy mégis hogyan érjem el, hogy etetni tudjam a gyerekem. Szóval ott vagy egy rakás szerencsétlenségként, a hormonok sziporkázó tűzijátéka miatt percenként ingadozik a hangulatod, össze vagy varrva, dagadtnak érzed magad, és ráadásul egy teljes csődtömegnek, aki még életben tartani sem képes a babáját, mivel nem tud szoptatni. A felelősség súlya, az alkalmatlanság érzése, az első napokban önmagad és a baba iránti türelmetlenség miatti lelkifurdalás, a különböző előírások és tanácsok kavalkádja oda vezet, hogy az ember napokig csak bőg, szarul érzi magát, míg végre eljut arra a pontra - az egyetlen, amit tehetsz! - hogy szarik az egészre, és saját rendszert alakít ki, amiben ő is, a gyereke is meg az apuka is jól érzi magát. Idáig azonban hosszú és gyötrelmes út vezet. És mégis... Amikor ránézel a gyerekedre, és belegondolsz, hogy ez a kis lény két sejtből keletkezett... szinte hihetetlen az élet csodája. Belegondolsz, hogy ez a kis lény a párod iránti szerelemből és az ő irántad érzett szerelméből született... Belegondolsz, hogy az ő kis világának ti vagytok a közepe, senki mást nem ismer egyelőre, az élete múlik a gondviseléseteken, olyan kiszolgáltatott... Úgy érzem, hogy az emberi életnek egy eddig ismeretlen oldala tárult fel előttem a saját gyermekem iránt érzett szeretet által. Hiszen ez más, mint amit az ember a családtagjai, barátai, a szerelme iránt érez: odaadás, féltés, feltétlen szeretet - talán ez az igazi felnőtté válás, amikor teljes felelősséget tudsz vállalni egy másik ember iránt, akiről tudod, hogy nélküled nem lenne.
Ez itt pedig a mi dalunk. Amióta csak ismerem ezt a dalt, mindig is a leendő gyermekemre gondoltam, valahányszor meghallottam.
Az embereket sokféleképp lehet csoportosítani, én most egy igen egyszerű dichotómia mentén osztom fel a különböző személyiségeket: vannak a törődő/szeretetteljes és a leszarom típusú emberek. Törődőek azok az emberek, akik azokkal is emberként bánnak, akik nem a közeli barátaik közé tartoznak. Nem csesznek ki velük, nem veszik semmibe őket, nem lépnek át rajtuk. A leszarom típusú emberek azok, akik úgy tesznek, mintha a barátaid lennének, de amint útjaitok elválnak, elfelejtenek: eltűnik az a (vélt vagy valós) melegség, ami korábban köztetek létezett, és ha újból találkoztok, legfeljebb csak felszínes beszélgetésre telik. Leszarom típusú az az ember, aki bevon a projektjébe, belefektetsz időt, energiát, aztán az illető eltűnik, és utólag derül ki, hogy nélküled csinálta meg, szólni erről viszont elfelejtett. Leszarom típusú az is, aki a saját diákjának direkt nem gratulál, miután az sikeresen befejezi tanulmányait. Leszarom típusú az, aki más munkáját ellopja és azzal ékeskedik, aki ha meghallja, hogy másnak milyen ötlete van, "kölcsönveszi" azt és úgy tesz, mintha mindig is az övé lett volna. Persze helyzettől függően is változhat, hogy valaki épp melyik kategóriának megfelelően cselekszik - mint ahogy nincs egyöntetűen jó meg rossz ember sem, legfeljebb trendek. De úgy gondolom, hogy igen sokan vannak, akik bár barátaik, családtagjaik irányába igen könnyen fordulnak empátiával, az út mentén élő hajléktalannal szemben (hogy csak egy példát mondjak) ezt már nem tudják megtenni - és nem is akarják. Az egésznek a pikantériája pedig, hogy sokszor az ember csak utólag jön rá, hogy egy leszarom típussal hozta össze a sors, amikor már késő, és megtörtént a sérülés. Szóval kívánok mindenkinek bölcsességet, hogy még időben észrevegye, ha a másik ilyen, és ha netán ő maga csábulna el a leszaromság irányába, inkább ne tegye, mert nem tudhatja, kinek és milyen mértékű fájdalmat okoz vele.
Hozzávalók: 200 gr étcsoki 150 gr pisztáciapaszta pisztáciatöret
Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Megvárom, míg megszilárdul a csoki, azután megtöltöm házi készítésű pisztáciapasztával. Hűtőbe teszem kis időre, utána a maradék csokit ismét temperálom, és lezárom a bonbonokat. Miután kipottyantak a formából, ecsettel egy-egy kis petty olvasztott étcsokit teszek a bonbonokra, amit megszórok pisztáciatörettel.
There are many ways to classify people; now I'll divide personalities based on a simple dichotomy: there are caring/affectionate people and not-give-a-shit type of people. Caring are those who treat everyone like humans, not only their close friends. They don't mess up with them, they don't despise them, they don't step over them. The not-give-a-shit type of people are those who pretend to be your friends but as soon as your ways part, they forget you: that (imagined or real) warmth that existed between you disappears and when you meet again, the best you can have is small talk. The not-give-a-shit type of person involves you in his/her project, you invest time and energy in it, then s/he disappears and you get to know later on that s/he finished the project without you, but forgot to tell you that. The not-give-a-shit type of person is the one who does not congratulate his/her own student once the student successfully finishes his/her studies. The not-give-a-shit type of person is the one who steals others' work and boasts around with it; the one who upon hearing others' plans, "borrow" those plans and then pretends as if they had always been his.
Obviously, given the circumstances, one can act according to either category - just like there's no purely good or bad person, only trends. But I believe that there are many, who turn to their friends and family with empathy, however, when it comes to the homeless person on the side of the road (to give an example), they cannot do the same - and they are not willing either. The worst is that in many cases one realizes that they face a not-give-a-shit type, when it's too late and the damage is done. So I wish everyone wisdom to realize that the other person is like that; and if you yourself are tempted to not give a shit - well, don't do that because you cannot know whom you will hurt.
Ingredients: 200 gr dark chocolate 150 gr pistachio paste pistachio nibs
Recipe:
I temper the dark chocolate and prepare the bonbon shells. I wait until they set, then I fill them with home-made pistachio paste. I put the mold in the fridge for a while, then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. After they fall out of the mold, I paint a small fleck of melted dark chocolate on the bonbons and glue pistachio nibs on it.
Ez a bonbon attól különleges, hogy kétféle íz és textúra egyesül benne. Az epres ganache lágy, krémes, édes, míg a pisztáciapaszta szemcsés, tömény, kissé sós. Yin és yang. Az összhangot kívül igazi színkavalkáddal fejeltem meg: rózsaszín, piros, zöld, ahogy az dukál :D Tavasz egy harapásra!
Hozzávalók: 120 gr pisztácia 2 kiskanál kókuszolaj 40 ml eperpüré egy kiskanál vaj 10 ml tejszín 80+200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: Először a pisztáciapasztát készítem el. A pisztáciákat meghámozom, a száraz barna héjat is lefejtem. Apírtógépbe szórom, és addig aprítom, míg krémes nem lesz. Ekkor hozzáadom a kókuszolajat, még egy picit keverem, és kész is. Az epreket lepasszírozom, a léből kimérek 40 ml-t. Hozzáöntöm a tejszínt. Felolvasztok 80 gr tejcsokit egy kiskanál vajjal. Ezt az eperhez öntöm, és addig kevergetem, míg lágy krémet nem kapok. Kitisztítom a csokiforma mélyedéseit. Előbb zöld festékkel összefröcskölöm a mélyedéseket; ha ez megszáradt, akkor szivaccsal egy kis pirosat pacsmagolok az aljukba. Végül rózsaszínnel festem össze őket. Temperálok 200 gr tejcsokit, kiöntöm a formát. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul. Ezután előbb az epres krémből töltök bele, majd arra következik a pisztáciapaszta. Visszateszem a hűtőbe a formát egy órára, végül temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.
The speciality of these bonbons is the meeting of two different flavors and textures. The strawberry ganache is soft, creamy, sweet, while the pistachio paste is grainy, dense and slightly salty. Yin and yang. The outside of the bonbons is a cavalcade of colors as it is fitting: pink, red, green :D Spring in a bite!
Ingredients: 120 gr pistachio 2 small spoons of coconut oil 40 ml strawberry puree a small spoon of butter 10 ml cream 80+200 gr milk chocolate food paint
Recipe: First, I prepare the pistachio paste. I peel the pistachios and get rid of the dry brown skin too. I put them in a food processor and shred them until they get a creamy texture. Then I add the coconut oil and stir them a bit. I press the strawberries through a sieve and take 40 ml of the juice. I add the cream to it. I melt 80 gr milk chocolate with a small spoon of butter. I combine this mixture with the strawberry puree and stir it until I get a soft cream. I clean the mold. First, I sprinkle green paint in the cavities and when it gets dry, I smear a bit of red in the bottoms. Finally, I paint the cavities with pink. I temper 200 gr milk chocolate, I prepare the shells. I place the mold in the fridge until the chocolate sets, then I fill the shells first with the strawberry ganache, then with the pistachio cream. Again, I put the mold in the fridge for an hour. Finally, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
Olyan könnyedén úsznak a kék égen a felhők! Néha azt kívánom, bárcsak én is ott lebeghetnék velük, fentről bámulnám a tájat, az aprócska házakat, találgatnám, hogy melyik neves épület hol található, elmerülnék a Duna zöldeskék szalagjának csillogásában, és azon töprengenék, vajon észrevesz-e bárki is lentről - mert az emberek nem szoktak felnézni - és ha igen, vágyik-e ő is idefentre. Idefent hűvös szél fújdogál, és felettem olyan kék az ég, hogy belezsibbad a szem, és a napsütés éles, mint egy penge, és a város zajai monoton zsongássá mosódnak egybe. Olyan, akárcsak a tengerben úszni: ugyanaz a hideg áramlás öleli körbe a testet, és a végtelen gondolatától ugyanaz a torokszorító ujjongás tölti meg a lelket. A felhők nem puszta vízpárából állnak: a felhők hordják az álmokat, apró, színes semmiségeket, hasukban szivárvány rejtőzik és édes, csillogó kincsek.
Hozzávalók: 170+60 gr fehércsoki 30 ml áfonyalé egy kiskanál rózsaméz egy kiskanál vaj 2-3 csipet bors színes ételfesték
Elkészítés: Piros, sárga és kék ételfestékkel szivárványt festek a csokiforma mélyedéseibe. Míg a festék még híg, kicsit egybemosom a színeket. Elkészítem a tölteléket: vízgőz fölött megolvasztok 60 gr fehércsokit, a hozzáadott vajjal és mézzel. A keveréket a leszűrt áfonyaléhez adom, alaposan összekeverem, és végül csipetenként adagolom a borsot. Akkor jó, ha kóstolás után a torkunkban marad egy egész kicsi csípős utóíz. Temperálok 170 gr fehércsokit, elkészítem a bonbonok héját. Megtöltöm őket áfonyakrémmel, a formát a hűtőbe teszem. Amikor a töltelék megbőrösödik, temperálom a maradék fehércsokit, és lezárom a bonbonokat.
The clouds swim so lightly on the blue sky! Sometimes I wish I could float with them; look at the landscape and the tiny houses from up above; try to guess where are the famous buildings; immerse into the glittering green-blue ribbon of the Danube and contemplate whether anyone notices me down there - because people don't usually look up - and if yes, whether they long to be up here. Up here a cool wind is blowing and the sky is so blue above me that it makes the eye numb and the sunshine is sharp as a blade and the noises of the city merge into a monotonous buzz. It is like swimming in the sea: the same cold stream embraces the body and the idea of infinity fills the soul with the same throat-squeezing exultation. The clouds are not mere vapor: the clouds bear dreams, tiny, colorful knick-knacks, and rainbows and sweet, shiny treasures are hiding in their bellies.
Ingredients: 170+60 gr white chocolate 30 ml blueberry juice one small spoon rose honey one small spoon butter 2-3 pinches black pepper colored food paint
Recipe: I paint a rainbow in the cavity of the mold with red, yellow and blue food paint. While the paint is still wet, I blend the colors a bit. I prepare the filling: above steam, I melt 60 gr white chocolate together with the butter and the honey. I add the mixture to the blueberry juice and mix them well. Finally I add some pinches of black pepper, one by one. There must be only a little bit of stingy aftertaste in the throat. I temper 170 gr white chocolate and I prepare the shells. I fill them with the blueberry cream and I put the mold in the fridge. When the filling sets, I temper the leftover white chocolate and I seal the bonbons.
A három legjobb dolog a világon: csoki, marcipán, eper (na jó, a sárgadinnye is dobogós :D). Mivel szerencsére megérkezett az eperszezon, és ennek megfelelően folyamatosan azt esszük, elkerülhetetlen volt, hogy csoki is készüljön vele. Ezúttal ismét csináltam házi marcipánt is, immár tanulva a múltkori adag hibáiból (pl. sokkal finomabbra daráltam a mandulát), tehát ez lett a harmadik összetevő :)
Hozzávalók: 140 gr házi marcipán 200 gr étcsoki 4-5 nagy szem eper
Elkészítés: Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát, a felesleget kirázogatom, majd pihentetés után a hűtőbe teszem a formát. Amikor a csokicsészék megszilárdultak, kiszedem őket a formából. Kb. 3/4-ig megtöltöm őket marcipánnal (egyszerűen belenyomkodom a marcipángalacsinokat). Az eperszemeket megmosom, megszárítom, aztán apró kockákra vágom. A marcipán tetejére halmozom őket, úgy, hogy bőven befedjék. Kész is az isteni tavaszi finomság!
The three best things in the world: chocolate, marzipan, strawberry (OK, melon is also on the list :D). Since strawberry season has arrived, we constantly eat that, so it was unavoidable to make some chocolate with it, too. This time I prepared marzipan too, after learning from the mistakes of the last batch (e.g. I ground the almonds for a longer time); this was the third main ingredient :)
Ingredients: 140 gr home-made marzipan 200 gr dark chocolate 4-5 big strawberries
Recipe: I temper the dark chocolate and fill the cavities of the mold; then I shake out the excess. I place the mold in the fridge. After the chocolate cups get solid, I take them out of the mold. I fill the cups to 3/4 with marzipan (I simply push small marzipan balls into them). I wash and dry the strawberries, then I cut them up into small cubes. I pile them on top of the marzipan so that they cover it entirely. Your amazing spring treat is ready!
Mit is írhatnék... Most, hogy hosszú idő után végre eljutottam legkedvesebb helyemre, arra is rájövök, mennyi minden változott és mennyi fog még a vírus miatt. Na és persze nem csak amiatt :) egyébként is sok minden változott az életemben. Elég valószínű, hogy ez az év az egyik legjobb lesz hosszú idő óta. Na de idáig sok munka vezetett, például egy ötéves kutatás, aminek most érek a végére - ám a doktori disszertáció megvédése, javítása, újravédése alatt így például kevesebb idő marad a hobbijaimra - vagy ha idő van is, energia nem túl sok. Sejtem, hogy mások is hasonló cipőben járnak mostanság, az immár egyéves bezártság kikészíti a legtürelmesebb embereket is. Mindentől függetlenül viszont úgy érzem, nekem szerencsére sok olyasmi összejött eddig ebben az évben, amit már régóta terveztem, és hogy igazán boldog vagyok. Persze ennek azért része a csoki is - ha készíteni nem is mindig tudok, azért a fogyasztásával nem maradok el sosem :D A következő húsvéti csokiötletet egy Facebook-os fórumon láttam, és nem tudtam ellenállni neki :D Jópofa, egyszerű az elkészítése, és kreatív. Így aztán ez lett a húsvéti meglepetés a családnak.
Hozzávalók: 300 gr fehércsoki 50 ml tejszín 2 kiskanál szárított rózsavirág 1 kiskanál rózsaméz 1 kiskanál vaj ételfesték
Elkészítés: Először a krémet készítem el: felforralom a tejszínt a szárított rózsával együtt, és állni hagyom. Egy órával később hozzákeverem a vajat, a mézet, és 80 gr olvasztott fehércsokit. Most jöhetnek a tojásfehérjék: temperálok 150 gr fehércsokit, és egy kanál segítségével formátlan pacákat terítek belőle sütőpapírra. Kicsit megrázogatom a papírt, hogy a felszínük kisimuljon, aztán hagyom őket megszilárdulni. A maradék fehércsokit ismét temperálom, a végén teszek bele egy-egy kis adag sárga és narancssárga ételfestéket. Beöntöm a félgömbös bonbonformába, a hűtőbe teszem kis időre. Végül megtöltöm a bonbonokat a rózsás krémmel, és ismét hűtőzöm, míg a krém lehűl. Ekkor kiütögetem a formából a csokikat, és fejjel lefelé, némi temperált fehércsoki segítségével a tojásfehérjékre ragasztom őket. (nálam maradtak még félgömbök, ezeket összeillesztettem gömbbé). Kész is a fincsi húsvéti tükörtojás :D
Húsvéti nyuszik pihenője // Easter bunnies taking a nap
What can I say... Now that after a long while I finally managed to travel to my favorite place, I realized how many things have changed and how many will still, due to the virus. But of course not only because of that :) many things changed in my life for other reasons too. Probably this will be one my best years in a long while. It took a lot of work to get here, for instance a five-year-long research which I am about to finish now - however, because of the defence of the doctoral dissertation, its editing and the second defence, I have much less time for my hobbies - or if I have time, I don't have much energy. I suspect that others are in the same shoes nowadays; being in lockdown for a year is hard business. Still, I feel that this year, luckily, I succeeded in many things that I had planned for a long while and that I am truly happy. Obviously, chocolate is a part of this - even if I can't make some, I still consume it :D I found the following Easter chocolate idea at a Facebook forum and I couldn't resist :D It's funny, easy to make and creative. Thus, it became the Easter surprise for the family.
Ingredients: 300 gr white chocolate 50 ml cream 2 small spoons of dried rose flower 1 small spoon of rose honey 1 small spoon of butter food paint
Recipe: First, I make the filling: I boil the cream with the dried rose and leave it for a while. An hour later, I add butter, honey and 80 gr melted white chocolate. Then I prepare the egg-whites: I temper 150 gr white chocolate and with a spoon, I spread shapeless blobs on a parchment sheet. I shake the sheet a bit so that the surface gets smooth, then I leave them to dry. I temper the rest of the white chocolate and I add small amounts of yellow and orange food paint. I pour it in the semi-globe bonbon mold, which I place in the fridge for a while. Finally I fill the bonbons with the rose cream and cool them again until the cream sets. Then I take the bonbons out of the mold and I glue them on the egg-whites with some tempered white chocolate. (I still had some semi-globes left in the end, which I glued into globes). And there you have your yummy Easter sunny-side-up eggs :D
Múlt hétvégi termés :) Mostanában a sok egyéb (doktori befejezése, besűrűsödött tanulmány határidők, jövő tervezése, új kis kedvenc) mellett alig van időm/energiám csokit készíteni, sajnos egy kissé háttérbe szorult. Na de hamarosan jön a húsvét, amikor végre lehet kreatívkodni :) Addig pedig itt ez a mangós-sós csoki, ami, hát, meglehetősen finomra sikerült :)
Hozzávalók: 40 gr mangópüré 80 gr tejcsoki 1 kiskanál vaj 3 csipet himalájai só 200 gr fehércsoki ételfesték
Elkészítés: Csíkokra vágott maszkoló ragasztót beragasztom a forma mélyedéseibe: némelyiknél csillag formában, másoknál csak keresztben, ahogy jön. Vörös ételfestékkel összefröcskölöm a mélyedéseket, és amikor megszilárdult, rózsaszín festékkel belemárványozok. Kiszedem a ragasztócsíkokat, és újabb fröcskölés következik vörössel. A töltelékhez a mangópürébe keverem a 80 gr olvasztott tejcsokit és a vajat, végül pár csipet sót is adok hozzá. Temperálom a fehércsokit, kiöntöm a formát. A bonbonokat megtöltöm mangós töltelékkel, és a hűtőbe teszem. Egy óra múlva újratemperálom a maradék fehércsokit, és lezárom a bonbonokat.
Aprócska asszisztensem új kis barátjával // My tiny apprentice with her new friend
These were made last week :) Nowadays among many other things (such as finalizing a PhD, keeping the deadlines of papers, planning the future, having a new fur-baby) I barely have the time/energy for chocolate making, unfortunately I have to neglect it a bit. But soon Easter will be here, when I can be creative :) Until then, here is this mango-salt chocolate, which became quite yummy :)
Ingredients: 40 gr mango puree 80 gr milk chocolate 1 small spoon of butter 3 pinches of Himalayan salt 200 gr white chocolate food paint
Recipe: I cut the tape into thinner stripes and stick them into the cavities of the mold: in star shape or in a simple cross shape. I sprinkle the cavities with red paint and when it sets, I marble them with pink. Then I get rid of the tape and I sprinkle again with red. I prepare the filling: I mix the mango puree with 80 gr melted milk chocolate and butter, then I add some pinches of salt. I temper the white chocolate and prepare the shells. I fill them with the mango cream and place the mold in the fridge. An hour later I temper the white chocolate again and I seal the bonbons.
She arrives unnoticed on a fresh night that breathes the warmth of spring, yet retains the cool of winter. Bald trees sigh in the wake of her steps, they stretch and shrug after a long sleep. Her hands float like the breeze, stroking buds on the branches and twigs of bushes. Wherever she goes, the earth warms under her light feet, sprouts emerge and the grass shakes itself and raises its head proudly. She kneels down to flower beds and sings for the flowers buds. And when the sun comes up, just like a miracle, a gentle green net covers all branches which used to be barren during the long winter, as if spring was a spiderweb that stretched through all living beings. White, yellow and pink flowers open their chalice toward the sunbeams. They seem to be the daughters of light; no one knows their secret - that the Queen of flowers hummed the colors in their petals by the moonlight.
Hozzávalók: 120 gr fehércsoki 50 gr tejcsoki ételfesték
1. Alaposan megtisztítom a formát. Papíron megtervezem a virágmotívumot, előkészítem a hozzávalókat. Temperálom a tejcsokit, és ecsettel a maszk arcrészén megfestem a virág körvonalait. Miután a csoki megszilárdult, kifestem: a szirmok végére fehér lüsztert festek, amit összemosok rózsaszínnel, majd legbelül pirossal. A virág közepe aranyszínű lesz.
Ingredients: 120 gr white chocolate 50 gr milk chocolate food paint
1. I clean the mold thoroughly. On a piece of paper, I plan the flower pattern; and I prepare the ingredients. I temper the milk chocolate and with a thin brush I paint the contours of the flower on the cheek of the mask. Once the chocolate sets, I paint it: I add a bit of white luster to the edges of the petals, which I blend with pink, then red on the inner parts. The middle of the flower is gold.
2. Temperálom a fehércsokit, beleöntöm a formába, és körbe-körbe forgatom, hogy minél egyenletesebb és vastagabb réteget kapjak. Végül amikor a csoki már egészen kihűlt, kirázogatom a felesleget, a széleknél lehúzom spatulával, és fejjel lefelé fordítva hagyom egy darabig.
2. I temper the white chocolate, pour it in the mold and then turn it around for some time so that I get an even and thick layer. Finally, when the chocolate gets cool, I shake out the excess, then I scrape off the edges with a spatula. I place the mold on a parchment sheet upside down.
3. Kis időre hűtőbe teszem a formát, és amikor a csoki már teljesen megszilárdult, óvatosan kiveszem a formából. Arany lüszter és néhány csepp alkohol segítségével megfestem a szájat, a szemeket és a szecessziós mintát az arc túloldalára.
3. I place the mold in the fridge for some time and when the chocolate gets solid, I carefully take it out of the mold. With the mixture of gold luster and some drops of alcohol, I paint the lips, the eyes and the art nouveau pattern on the other side of the face.
Ebben a receptben igazából csak annyi a különleges, hogy a mogyoróvajat én készítettem, és mindössze három összetevőből áll. A bevált amerikai recept szerint lekvárral kombináltam, méghozzá házi készítésű szilvalekvárral. Még anno Amerikában ettem Reese's mogyoróvajas csokicsészét (borzasztóan gejl volt, de nyilván ebben a műfajban ez a jó :D), ezt utánoztam le a bonbonok formájával :)
Hozzávalók: 100 gr mogyoró 2 kiskanál méz egy csipet só szilvalekvár 200 gr tejcsoki
Elkészítés: A mogyorót az aprítógépben addig darálom, amíg krémes állagú nem lesz. Hozzákeverek egy kis mézet és sót (én natúr mogyorót használtam). Megpróbálom nem megenni az egészet. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbon héjakat. Mindegyik aljába teszek egy kis darab szilvát a lekvárból, ezt befedem a mogyoróvajjal. Végezetül a maradék tejcsokit temperálom, és lezárom a bonbonokat.
The only special feature of this recipe is that I made the peanut butter and it consists of only three ingredients. According to the good old American recipe, I combined it with jam: home-made plum jam. Back in the day in the US, I tried Reese's peanut butter chocolate cups (they were horribly sweet, but that's just how it is :D); I copied that type of shape.
Ingredients: 100 gr peanuts 2 small spoon honey one pinch salt plum jam 200 gr milk chocolate
Recipe: In the food processor, I keep grinding the peanuts until they become creamy. I add some honey and salt (I used unflavored peanuts). I try not to eat up all of it. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I place a bit of plum from the jam in the bottom of each of them. I cover the plums with the peanut butter, and finally, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
Valentin napra volt egy pár ötletem talonban, amiket végre megvalósítottam. Az egyik egy csokiból készült fonott kosárka, a másik pedig a házi marcipán, amit mindössze négy hozzávalóból készítettem el. A bonbonok töltelékei már nagyjából mind szerepeltek a blogon, ezért ezeket most külön nem írom le. Vannak köztük egyszerű rózsás ganache-sal, áfonyás-levendulás krémmel, mangós krémmel és sós karamellel töltöttek. Igazából a töltelékek egy másik projekthez (is) készültek, ezeket egyelőre azért sem akarom külön megosztani.
Csokikosár hozzávalók: 100 gr tejcsoki lüszterpor ceruza, sütőpapír
Elkészítés: Először megtervezem a kosárkát: először egy 7 cm-es oldalú négyzetet rajzoltam fel sütőpapírra, majd a kosár oldalait külön-külön 7-7 cm-es alappal, 6 cm-es oldalhosszúsággal rajzoltam meg. Valójában elég egyet megszerkeszteni ezek közül, azt sablonként használva a többit - mivel a sütőpapír amúgy is átlátszó - át lehet kopírozni. Továbbá rajzoltam még egy szív formát is, a kosár tervezett oldalmagasságához igazítva. Temperáltam a tejcsokit és habzsákba töltöttem, majd gyors mozdulatokkal többször körbehúztam a kosár egyik oldalát, két "merevítő" vonalat is húztam bele függőlegesen, aztán vízszintesen kezdtem megrajzolni a "vesszőket", amikből a kosár készült. Ugyanígy jártam el a kosár aljánál és a többi oldalánál, igyekeztem elég sűrűre "rajzolni" a vesszőket, de azért hagyni néhány lyukat is köztük. A szívet is hasonló módszerrel készítettem el. Amikor az oldalak megszáradtak, lehúztam őket a papírról, majd elővettem 4 kisebb poharat, az egyiket a kosár alap mellé állítottam. Nekitámasztottam a kosár egyik oldalát, és megnéztem, milyen szögben kell majd állnia, hogy hozzá tudjam illeszteni egy másik oldalát is. Ebben a szögben ecsetre kent temperált csokival hozzáragasztottam az alaphoz. A következő pohárral kitámasztottam a kosár szomszédos oldalát, amit szintúgy hozzáragasztottam az aljhoz, valamint a már álló oldalhoz is. A hátralévő oldalakat ugyanígy rögzítettem, végül vártam negyed órát, hogy a csoki egészen megszilárduljon. Akkor elvettem a poharakat, és voilá! Kész is volt a kosár. Utoljára bronz lüszterrel befestettem a csokiszívet, és olvasztott csokival felragasztottam az egyik oldalra.
Marcipán hozzávalók: 200 gr mandula 200 gr porcukor 50 ml víz mandulaaroma rózsaméz
Elkészítés: Ha héjas mandulával dolgozunk, érdemes előbb 3-4 percre lobogó forró vízben főzni, így könnyen lejön a héja. Utána egy napig szárítani kell. Összedarálom a mandulát, a porcukor felét kimérem és hozzáadom. Én a darálóban elegyítettem a már felaprított mandulát és a cukrot is. Egy tálba szórom, hozzáadok két kiskanálnyi mandulaaromát és egy kiskanálnyi rózsamézet. A maradék porcukorból és fél deci vízből szirupot főzök, amit óvatosan adagolok a mandulához. Elkezdem gyúrni az egészet, és közben addig öntöm hozzá a szirupot, amíg megfelelő (formázható, de nem túl folyós) lesz az állaga. Golyókat formázok a marcipánból, meghempergetem őket kakaóporban.
I had some spare ideas for Valentine's day, which I finally realized. One of them was a wicker basket made of chocolate, the other one home-made marzipan which I prepared of only four ingredients. Most of the fillings of the bonbons have already been shared on this blog, therefore I won't write about them now. There are some filled with a simple rose ganache, others with blueberry-lavender cream, mango cream or salty caramel. Since I made these fillings for another project (too), that's another reason why I don't want to share them just now.
Chocolate basket ingredients: 100 gr milk chocolate luster dust pencil, parchment paper
How to prepare: First, I design the wicker basket: I drew a square of 7 cm sides on the paper, then the sides of the basket with a 7-7 cm basis and 6 cm height. In reality it is enough to design one side, which can be used as template - as the parchment paper is transparent, it is easy to copy 3 more of it. Additionally, I drew a heart shape, whose size was adjusted to the height of the planned basket. I tempered the milk chocolate and poured it in a piping bag. Then with quick movements, I drew the edges of one of the side panels and I also drew two more vertical lines which would serve as "braces". Afterwards, I drew short horizontal lines which would give the pattern of the wickerwork. I did the same with the bottom of the basket and the rest of the side panels; I tried to make the "wickerwork" dense but occasionally leaving some holes in it too. I made the heart with the same method. When the sides were ready, I peeled them off the paper, then I took 4 smaller glasses and set one of them next to the bottom of the basket. I leaned one of the side panels to the glass and checked the right angle with which another side panel could join it. I glued the first side panel to the basis in this very angle, using tempered milk chocolate and a brush. I used the next glass to support the second side panel and glued that one to the basis, then to the first side panel too. I used the same method for the other two sides, then I waited 15 minutes until the chocolate set. Then I put away the glasses and voilá! The basket was ready. Finally, I painted the chocolate heart with bronze luster and glued it on one side of the basket with melted chocolate.
Marzipan ingredients: 200 gr almond 200 gr icing sugar 50 ml water almond aroma rose honey
Recipe: If you use almonds which are not peeled, first boil them in hot water for 3-4 minutes, afterwards you can peel it easily. Then you need to dry them for a day. I grind the almonds and add half of the icing sugar, too. I used the food processor to mix them properly. I pour the almond in a bowl, I add two small spoons of almond aroma and one spoon of rose honey. I add 50 ml water to the leftover sugar and I make sugar syrup of it. I add small portions of this syrup to the almond while I keep kneading it. I add the syrup until the consistency of the marzipan becomes perfect (shapeable but not runny). I shape small balls and roll them in cocoa powder.
Töredelmesen bevallom, hogy későn érő típus vagyok :D Másoknak bizonyára legkésőbb harmincas éveik elejére már jól felszerelt konyhájuk van, én most jutottam el odáig, hogy használni kezdjek egy alapdarabot. És ezt is csak a csokizás miatt. Mert hát mit tegyen az ember, ha ki nem állhatja a magvakat, viszont odavan a belőlük készült különböző krémekért, marcipánért stb.? Persze már évek óta beszerezhettem volna egy aprítógépet, csak hát lustaság fél egészség :D Most karácsonykor viszont ezt hozta a Jézuska, és megkezdődött a kísérletezés. Persze itt is uncle google volt a segítségemre, amikor az első három perc darálás során porított kesuból krémet akartam valahogy készíteni, mire kiderült, hogy ez még plusz öt perc darálásba fog kerülni :D Na de az eredmény!! Yumyum!
Hozzávalók: 6-7 szem málna 60 gr pörkölt, sós kesudió 200 gr tejcsoki
Elkészítés: A kesudiót aprítógépben addig darálom, amíg krémes masszát nem kapok. Megpróbálom megfékezni magam, hogy ne kóstolgassam el az egészet. A málnaszemeket 2-3 darabba vágom. Én sárga csokifestékkel pöttyöztem a bonbonforma mélyedéseit, viszont ez nem nagyon látszott sajnos a végeredményen. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszilárdultak, minden burok aljába teszek egy-egy málnadarabkát, amit befedek a kesukrémmel. Ezután temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.
I have to admit that I'm a late bloomer :D Others probably have a well-equipped kitchen by the beginning of their thirties, while I got to the point of using a basic equipment only now. And of course only because of chocolate. Because what can one do if one hates seeds but adores various creams and marzipan made of them? I could've bought a food processor, but you know, haste makes waste :D However, this Christmas, baby Jesus bought me such a machine and experimentation started. Of course, uncle google helped me find out how to make a cream out of the cashew dust that was the result of the first three minutes' grinding: additional five minutes of grinding :D And the result!! Yumyum!
Ingredients: 6-7 raspberries 60 gr roasted, salted cashew nuts 200 gr milk chocolate
Recipe: I grind the cashews in the food processor, until I get a creamy mass. I try to contain myself from tasting away the whole thing. I cut up the raspberries into 2-3 pieces. I sprinkled the cavities of the mold with yellow chocolate paint, however, it was way too faint on the end product. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. After they get solid, I place one piece of raspberry in the bottom of each of them. I cover the raspberries with cashew cream. Then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
In the Southern sea, under the Moon island a tiny island is floating on the waves - it is not much more than a reef: its name is Black Rock. Stories of sailors, gossips of merchants and the excited whispers of costermongers brought the news even to the northernmost corner of the archipelago: someone lives on the seemingly abandoned island... When the Age of Superstitions came to an end, the time of cloud-walkers, enchanters and soothsayers was over. Just like the magical creatures of legends, they disappeared too and the Age of Science arrived: the time of inventors, explorers and scientists. And of course, the time of gunpowder and steam engines too. The conventional traditions, customs, beliefs, which had disappeared together with the kingdoms of the previous era, were distorted into superstitions, in which an enlightened person who tried to understand the surrounding world, did not and could not believe. But the seafarers and aeronauts told stories about the dweller of the Black Rock, who understood the whisper of the wind and the voice of the birds, who knew the past and the future. He was the fool of the archipelago, the beggar, the black pearl. And he was the hope of the helpless, the inaudible song to which the rainbows led. Those who visited him, said that he talked in riddles and while on the island, during their visions, they wandered across the universe, suddenly everything seemed possible, and in the valley of shadows, he gave them wings which took them to the crimson sky.
Ingredients: 120+30 gr white chocolate 50 gr mascarpone a few drops of lemon juice 2 small spoons of raspberry juice 5-6 raspberries cocoa butter, food paint
Recipe: First, I prepare the filling: I measure out the mascarpone, add the lemon juice and the raspberry juice (this will provide a nice pink color). I melt 30 gr white chocolate and combine it with the mascarpone. I mix the ingredients until I get a smooth cream. I cut up the raspberries into 3-4 smaller bits. I paint the cavities of the mold with four colors in order to get a sunrise effect: purple, red, peach and gold. Each stripe is blended with the following one. I temper 120 gr white chocolate and prepare the shells. From a piping bag, I squeeze a little bit of mascarpone cream in each of them, then I place a piece of raspberry on that. I cover the raspberries with more cream. I place the mold in the fridge and an hour later, I cap the bonbons with the leftover tempered white chocolate.
A Déli-tengeren, a Hold-sziget alatt úszik a hullámokon egy aprócska sziget - tán nem több, mint egy kis zátony: a neve Fekete-szikla. Tengerészmesék, kalmárok pletykái, kofák izgatott suttogása vitte el a hírt egészen a szigetvilág legészakibb csücskéig, miszerint a lakatlannak tűnő szigeten él valaki... Amikor véget ért a Babonaság Kora, lejárt a felhőjárók, bűvölők, jövőlátók ideje is. Amint a legendák varázslatos lényei, úgy tűntek el ők is, és eljött a Tudomány Kora: a feltalálók, felfedezők és tudósok ideje. Na meg a puskaporé és a gőzgépeké. Az előző korszak letűnt királyságaival együtt az akkor élő, a mindennapok részét képező hagyományok, szokások, hiedelmek babonákká torzultak, amelyekben felvilágosult, a körülötte lévő világot ésszel felfogni kívánó ember nem hitt, nem hihetett. A tengerjárók, léghajósok azonban arról meséltek, hogy a Fekete-szikla lakója érti a szél susogását, a madarak hangját, ismeri a múltat és a jövendőt. Ő volt a szigetvilág bolondja, a koldus, a fekete gyöngyszem. De ő volt a tehetetlenek reménysége, a hallhatatlan dal is, akihez elvezetett a szivárvány. Akik felkeresték, arról számoltak be, hogy rébuszokban beszél, s míg a szigeten voltak, látomásaik során bejárták az univerzumot, váratlanul minden lehetségesnek tűnt, s az árnyak völgyében szárnyakat adott nekik, amivel a karmazsin égbe repülhettek.
Hozzávalók: 120+30 gr fehércsoki 50 gr mascarpone néhány csepp citromlé 2 kiskanál málnalé 5-6 málnaszem kakaóvaj, ételfesték
Elkészítés: Először a tölteléket készítem el: kimérem a mascarponét, hozzáadom a citromlét és a málnalét (ez szép rózsaszínt ad majd). Megolvasztok 30 gr fehércsokit, amit szintén a mascarponéhoz adok. Addig keverem az összetevőket, amíg sima krémet kapok. A málnaszemeket 3-4 kisebb darabra vágom fel. A bonbonforma mélyedéseit 4 színnel festem ki, hogy napfelkelte-effektet kapjak: lila, vörös, barackszín, arany. Mindegyik sávot összemosom a következővel. Temperálok 120 gr fehércsokit és elkészítem a burkokat. Habzsákból egy pöttynyi mascarpone krémet nyomok mindegyik közepébe, erre helyezem a málnadarabkákat. A málnát aztán befedem a krémmel. Hűtőbe teszem a bonbonformát, és egy órával később talpalom a bonbonokat a maradék temperált fehércsokival.
